Robert Lawson „Az anya” című könyve után, kíváncsisággal vettem kezembe a „A lélek útja” című könyvet. Azt gondoltam már előre jól tudom mire számíthatok, de tévedtem, mert sok új meglepetés ért. Akarva akaratlanul is el kezdtem hasonlítani az előbbi könyvhöz.
Az előbbi könyvnél jobban tetszett a történet kidolgozása, az anya karakterének életre keltése. Az utóbbi könyvnél maga az alaptörténet kicsit szegényes volt, nem sok cselekmény volt körülötte, de annál több volt benne a meditatív és lélektani gondolat.
A könyv cselekménye egy ember körül forog, David Becker, a sikeres építészmérnök, boldog házasságban élő férj és leendő apa. Személyes és szakmai sikerei úgy tűnik már nem fokozhatóak, hiszen mindene megvan ami a földi boldogsághoz szükséges. De az élet egy kemény próbatétel elé állítja Davidet, mikor is egy autóbaleset következtében, elveszíti terhes feleségét, ő pedig tolószékbe kerül.
Innentől kezdve a boldogságot és békét, depresszió és kilátástalanság váltja fel. David kész öngyilkosságot elkövetni, csakhogy együtt lehessen élete szerelmével és megszabaduljon lelki fájdalmaitól és gyötrelmeitől. Az öngyilkosság szakadékának széléről. egy angyali lény rántja vissza, aki egy évezredeken át tartó utazásra viszi Davidet, hogy a múlt megvizsgálásával, megértse a jelen történéseit és tanulni tudjon belőle. Navina, David lelki segítője, nagyon sok állomáson vezeti keresztül Davidet, ahol bölcs gondolatok és spirituális bölcsességek hangzanak el.
Ezen a hosszú utazáson, az ÚT-on, David, a különböző történelmi helyszínek, korszakok és események folytán, saját múltjának egykori örömeit, sikereit és kudarcait éli át újra. Ezen az úton sikerül Davidnek megérteni és elfogadni élete drámáinak alakulását, sokat tanulva ebből, ami végül elvezeti őt a sötétségből a világosságba.
Csodálatos kaland végig olvasni David utazását, hiszen nagyon sokat lehet tanulni belőle. Nekem nagyon tetszett a sok lélektani és filozofikus tanítás, aminek az volt a célja, hogy az ember hinni tudjon az emberiségben és értékelni tudja az életet. Hiszen, ahogy a szerző is mondja, a nagybetűs ÉLET csupán egy pillanat, amit meg kell ragadni és megélni.
Davidnek, a legnagyobb mélységből és elkeseredettségből is sikerült kimászni, és meglátni azt, hogy az életben minden egy okkal történik. Én személy szerint nem hiszek a reinkarnációban, az újraszületésben, de hiszek az újjászületésben, ami által, minden ember, nap mint nap, újabb esélyt kap arra, hogy saját és mások életét jobbá tegye. Ha sikerül magunk és mások életébe akárcsak egy szikrányi örömöt vagy fényt vinni, akkor már megéri érni. Nekem főleg ezek a tanulságok jöttek át a könyv lapjain.
A sok történelmi helyszín és korszak arra mutatott rá, hogy életünk során több szerepet is felveszünk, kisebb nagyobb sikerrel, de a lényeg az, hogy ezek a szerepek a fejlődésünket szolgálják. Ha csak magára a szenvedésre és a halálra tekintünk, ami amúgy is életünk elkerülhetetlen része, akkor értelmetlenséget és kilátástalanságot fogunk látni életünkben. Az igaz, hogy a halálnak nincs értelme, a szenvedés nem magyarázható, de a szenvedés által fejlődhetünk is.
Aki nyitott a spiritualitás kérdésére, annak mindenképp tetszeni fog, hiszen olyan fontos témákat feszeget a könyv, mint a reinkarnáció, karma, ego, fájdalom, energia.
Nekem tetszett a könyv, bár néhol kicsit túl részletesnek találtam a különböző történelmi korszakoknál való elidőzést és leírást. Tetszettek a tájleírások, a fejezetek elején megjelenő bölcs gondolatok, és a sok spirituális életbölcsesség.
Ami kicsit zavaró volt, az a sok tömör apró betűs oldal, ami nehezebbé tette az olvasást.
Megéri elolvasni, sokat tanulhat belőle az ember!
Kedvenc idézetem a könyvből:
…minden szenvedés forrása az ellenállás, a pillanat el nem fogadása.
A lélek útja
Trivium Kiadó Kft.
2015
Puhatáblás, Ragasztókötött
312
