Újabb thriller került a kezembe, ami ezúttal nem is címe miatt tűnt elsőre érdekesnek, hanem izgalmas fülszövege miatt.
Eleinte kissé bizonytalanul vetettem bele magamat a könyv cselekményébe, mert története elég kesze-kusza utakon vezeti olvasóját, de egy idő után már könnyű kiigazodni a szereplőkön, valamint az eseményekben.
A könyv főszereplője, Lex Gracie, aki fiatal kamaszként szökött meg a családi otthonából, egy olyan helyről, ahol szülei őt és testvéreit évekig a legnagyobb borzalmak és kínok között tartották.
Lex, akit a nyomozók „A” lánynak neveztek el, kiszabadította testvéreit ebből a fogságból, és ezáltal új életet és új lehetőségeket biztosított testvéreinek.
A könyv ezeknek a testvéreknek az életútját meséli el, párhuzamosan Lex visszaemlékezéseivel, amelyek a traumatikus gyerekkort idézik fel.
Több szemszögön keresztül lehet végigolvasni egy olyan családnak a történetét, ahol a testi-lelki terror és bántalmazás a legnagyobb károkat okozta olyan ártatlan gyerekekben, akik senkire sem számíthattak.
Az átélt traumákat mindannyian másképp dolgozták fel, van aki teljesen maga mögött hagyta a múltat, míg a kevésbé szerencsés testvérek még mindig egyfajta fogságban élnek gyötrő és kínzó emlékeikkel.
Főleg Lex szemszöge kerül előtérbe ebben a könyvben, aki haragot, gyűlöletet és fájdalmat hordozva magában, sehogy sem tud szabadulni a múlt fogságából.
Az örökölt családminták, a transzgenerációs örökség fontos szerepet kapnak ebben a könyvben, ugyanakkor egy diszfunkcionális család működéséről is olvashatunk, ahol ártatlan gyerekek lelke károsul egy életre.
Lex és testvérei története túlmutat egy megrázó történeten, benne van a gyermeki lélek törékenysége, a szülői hatalom, a káros szülő-gyermek kapcsolat, valamint a testvéri kötelék hol felemelő, hol romboló hatása.
Érzelmileg nagyon megterhelő ez a könyv, nagyon sok olyan rész van benne, ami a gyermekek kiszolgáltatottságát és a szülők zsarnoki hatalmát teszi egymással párhuzamba.
Ez nem egy könnyű olvasmány, és nem csak témája miatt, hanem szerkezete és felépítése miatt is. A regény cselekménye sokat ugrik az időben, hol a múltbeli emlékek, hol a jelenbeli események kerülnek előtérbe.
Helyenként kicsit összemosódnak ezek a részek, ezért néha nehézkes kiigazodni a regény cselekményén, de engem mégis le tudott kötni és valamiért vitt magával a történet.
Néha olyan mintha félbemaradnának az elmesélt történetek, nem minden történetnek van egy boldog vége vagy egy felemelő üzenete, de nekem pont emiatt tetszett ez a könyv.
Élethű és életszagú volt, kesze-kusza, gyakran homályos és érthetetlen ez a könyv, de emiatt hiteles és emberközeli.
Ilyen súlyos drámákról, szerintem csak így lehet mesélni. Sorok között rejtett, ki nem mondott szavak, elhallgatott fájdalmak és mindaz, amire a szavak sem elegendőek.
Engem megérintett ez a könyv, magába rántott és hatása még mindig dolgozik bennem, még jobban megértve azt, hogy mennyi traumatikus élményt képes elbírni az emberi elme, és vajon van-e ebből kiút.
A könyvben erre nem kapunk választ, ezért a nyitott végkifejlet már az olvasóra van bízva. Továbbgondolni azt, amire nincsenek szavak.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mi van, ha meggyőzzük magunkat arról, hogy bizonyos dolgok másképp történtek? (…) Ki nem talál ki magának mindenfélét, csak hogy fel tudjon kelni reggel?
Az „A” lány
Libri Könyvkiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
392
