Hogyan hat a gyermekkori trauma a felnőttlétre és van-e egyáltalán kiút ebből a fájdalmas veremből? Hogyan szerezheti valaki vissza azt az szabadságot és szeretetet, amitől gyerekként jogtalanul megfosztották?
Nehéz kérdések, amelyekre legalább ugyanolyan nehéz olyan válaszokat találni, amelyek nem csak megnyugvást, hanem igazi megoldást is nyújtanak mindazoknak, akik felnőttként még mindig traumatikus gyerekkoruk hatásaival és következményeivel küzdenek.
Alex Howard könyve egy értékes, lényegre törő és érthető önsegítő és önfejlesztő könyv, amiben nem csak elméleti részek kapnak helyet, hanem olyan praktikus tanácsok és metódusok, amelyekkel bárki felvértezheti magát egy olyan eszköztárral, ami segítség lehet a traumatikus gyermekkor feldolgozásában.
A könyv értékességét a személyes érintettség és az őszinte vallomás csak még élvezhetőbbé teszi, mert így sokkal közvetlenebbé válik az olvasás és könnyedebbnek tűnik az elolvasottak feldolgozása.
Ez az ismeretterjesztő könyv abban nyújt segítséget, hogy megértsük a minket ért gyermekkori traumákat, fel tudjuk dolgozni azokat hatásait és következményeit, megtanuljunk egészséges határokat felállítani, valamint kapcsolódni valódi önmagunkhoz.
A könyv címéből kiindulva egyértelművé válik, hogy egy gyerek sosem hibáztatható azért, ha gyerekkorában nem kapta meg azt a három alapvető érzelmi szükségletet, ami szükséges ahhoz, hogy a gyerekből valamikor magabiztos, reziliens és kiegyensúlyozott felnőtt váljon.
Az egész könyv lényegében erre a fontos három alappillérre épül: a határok, a biztonság és a szeretet iránti szükséglet kielégítése.
A könyv szerzője többször is kiemeli könyvében, hogy ezek nem igények, nem olyan dolgok, amelyek opcionálisak, hanem elementáris szükségletetek, amelyek alanyi jogon minden gyereknek járnak.
Korai tapasztalataink viszont gyakran csak felnőttkorban mutatják meg azt, hogy ezek a szükségletek vagy hiányosan vagy egyáltalán nem kerültek kielégítésre gyerekkorban.
A könyv szerzője terapeutaként, háromgyerekes apaként, férjként és szintén traumatizált gyerekként abban nyújt segítséget olvasóinak, hogy végigvezeti őket a gyógyulás útján.
Ezen az úton különböző szakaszokat jár be az olvasó.
Először is ott van a felismerés, utána az elemzés, a megszakítás, kapcsolódás az érzelmekhez, legvégül pedig a transzformáció.
A könyv egyik jelmondata: „Ha már látod, nem kell azzá válnod”. Ez minden gyógyulás és változás alapvető kiindulópontja.
Alex Howard ezen az úton segíti olvasóit, megismertetve velük az öt különböző személyiségmintát, amelyek a trauma következményeként válaszreakcióként alakultak ki mint védekezési mechanizmus. Legyen szó a segítőről, a túlteljesítőről, a perfekcionistáról, a kontrollálóról vagy a béketeremtőről, mindegyik személyiségminta tudatos hozzáállással korrigálható vagy enyhíthető annak negatív hatása.
Konkrét gyakorlatsorok, kérdések, meditációs, vizualizációs és légzőgyakorlatok segítenek abban, hogy ezek a rosszul beépült gyerekkori mintázatok ne legyenek káros hatással a felnőttkorra.
Abban segít ez a könyv, hogy ha gyerekként nem is kaptuk meg azt a szeretetet és biztonságot, amire szükségünk volt, felnőttként rendelkezzünk olyan eszköztárral, ami segít minket abban, hogy egészséges emberi kapcsolatokat építsünk ki, elégedettek legyünk önmagunkkal, valamint felül tudjunk kerekedni a depresszión, szorongáson, pánikon vagy bármilyen egyéb testi vagy mentális problémán.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Önmagukban a szavak és a tettek nem elegendők. Gyerekként éreznünk kell a szeretetet – ez készséges és szeretetteljes emberi érintést jelent, amely tiszteletben tartja a határainkat, ha kifejezzük őket. Ha nem érintenek, nem ölelnek meg minket kisgyerekként, majd ahogy növekszünk, életkorunknak megfelelő módon, a világ összes szava és tette sem lesz elég, hogy igazán azt érezzük, szeretnek minket.
Nem a te hibád
HVG Kiadó
2024
Puhatáblás
272
Bakos Kata Dóra
