Teljesen sötétben tapogatóztam, mikor kezembe vettem ezt a könyvet, nem igazán tudtam mire is számítsak. A könyv címe és borítója épp csak sejtette velem miről is szól ez a könyv, de a könyv igazi érdekességét története adja meg, mely rengeteg olyan mozzanatot tartalmaz, ami az olvasó figyelmét azonnal leköti.
A könyv nagyon hamar magába szippant, olvasóként egyből belecsöppenünk a londoni zsidó közösség világába, ami hol meglep, hol lesokkol, hol pedig teljesen magával ragad.
Senki se ijedjen meg attól, hogy eleinte kicsit nehéz kiigazodni a sok szereplő között, valamint azon, hogy a regény cselekménye sokat ugrik az időben. A szereplők sokasága, a helyszínek és időpontok váltakozása egy idő után teljesen a helyére kerül, és onnantól kezdve már nehéz letenni a könyvet, mert mindazoknak, akik keveset tudnak a zsidó vallásról, roppant érdekes lehet olyan életekről, hagyományokról és szokásokról olvasni, ami a mai ember számára szinte felfoghatatlannak tűnik.
A történet a 2008-as években indul, amikor megismerjük Chani Kaufmant aki alig 19-20 évesen házasságra készül, egy olyan húszéves szintén zsidó fiúval, akivel mindeddig négyszer randizott.
Chani, az ortodox zsidó közösség tagja, ezért jól ismeri a zsidó szokásokat és hagyományokat, mégis bizonytalanul, félelemmel és rengeteg kérdéssel áll házassága előtt.
Kétségei közepette, megpróbál minél többet kideríteni arról, hogy mi vár rá a házasság után, ugyanakkor saját vágyait és álmait is próbálja keresztülvinni egy olyan zárt közösségben, ami kevés helyet ad egyéni vágyak és álmok megélésére.
A regény több női sors mindennapjait mutatja meg a londoni ultraortodox közösségből. Folyamatos ambivalencia és harc van a regényben a vallási hagyományok és a modernkori szokások között.
A könyv női főszereplői szinte már felőrlődnek ebben a folyamatos küzdelemben, hol a lelkiismeret, hol a hagyományokhoz való hűség, hol pedig ez egyéni vágyak vezérlik őket.
Eve Harris ezáltal egy roppant meghitt, bensőséges és intim hangulatot teremt meg könyvében. Nem egy dinamikus és nagyon pörgős regényről van itt szó, hanem lassan folydogáló regényről, aminek több apró kirakója a végén egy teljesen harmonikus összképet eredményez.
Nagyon valósághű és tűpontos mindaz, amit a könyv szerzője elmesél a zsidó közösségről, olyan élethelyzetekről és szokásokról olvashatunk, ami elképzelhetetlennek tűnik mindazoknak, akik nem egy ilyen közösségbe születtek bele.
Nagyon erős nőkről olvashatunk ebben a regényben, ami elsőre ellentmondásnak tűnik egy ultraortodox zsidó közösségben, mégis a zárt ajtók mögött olyan emberi sorsok tárulnak elénk, amelyek megmutatják, hogy a zsidó emberek mindennapi küzdelmei és harcai gyakran ugyanazok, mint bármelyikünké. Bár őket erősen köti a kötelesség és a hűség zsidó hagyományaik és hitrendszerük iránt, mégis saját álmokkal, vágyakkal és elképzeléssekkel rendelkeznek afelől, hogy hogyan szeretnének élni.
Erre Chani élete a legjobb példa a könyvben, aki bár hűségesen kitart a zsidó hagyományok mellett, mégis belső késztetést érez arra, hogy önmagát is megvalósítsa, és ne csak egy alárendelt szerepe legyen a házasságban. De mellette több olyan női szereplő is bemutatkozik ebben a regényben, akik különböző utakon próbálnak egyensúlyozni a közösség elvárásai és egyéni vágyaik között.
Nagyon jó élmény volt elmerülni ebben a könyvben, rengeteg új információval gazdagított, ugyanakkor kikapcsolt és szórakoztatott is.
Szívesen olvastam volna még többet Chani életéről, valamint arról a zsidó közösségről, aki a 21. században egyre inkább próbál nyitni a modern világ felé, és megtalálni saját helyét benne.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) szeretni annyi, mint adni, még ha adni teher is.
A Kaufman lány házassága
Libri Könyvkiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
420
