zsidóság

Jeremy Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba

Nehezen lehet szavakba önteni, azt amiről ez a könyv szól. A súlyos tettek és tények felülírják az érzelmeket, és bár ez a könyv történelmi pontossággal és precizitással közelíti meg a holokauszt eseményeit, azért mégiscsak nehezen emészthető meg mindaz ami a sorok között kiolvasható.

A regény középpontjában apa és fia története áll, mégis egy családregény ez, mivel az összes családtagra kitér a szerző. Nagyon részletesen, eseménydúsan és történelmi pontossággal olvashatunk egy osztrák zsidó család rémséges történetéről, ami Bécsből indul el és Auschwitzig vezet.

A könyv igaz történet alapján íródott, kiindulópontja az apa naplója, valamint fia beszámolója és visszaemlékezései. Bár történetük maga a földi pokol, mélységes és meghitt kapcsolatuk egészen különleges és emberfeletti. Apa és fia 1939-ben kerülnek egy koncentrációs táborba, ami még csak a kezdete elképzelhetetlen megpróbáltatásaiknak. Mikor az apát Auschwitzba áthelyezik és fia önkéntesen vele tart, akkor derül ki igazán, hogy még a németek se voltak képesek arra, hogy szörnyű tetteikkel eltöröljék a legnemesebb emberi érzelmet: a szeretetet. Ezt legjobban apa és fia kapcsolata támasztja alá ebben a könyvben, de a többi mellékszálon is említésre kerülnek olyan emberek tettei és nevei, akik segítettek a halálra ítélt zsidókon.

Az apa naplóját kiegészíti a szerző nagyon alapos, precíz és mélyreható kutatói munkája, ami teljes képet ábrázol a holokauszt és a koncentrációs táborok pokláról.

Ennek a könyvnek két főszereplője van, akik egymás nélkül nem is tudnak működni. Az amit ők ketten átéltek a koncentrációs táborokban, az még a fikciót és a képzeletet is felülmúlja, de mégis valóságos és megtörtént dolog.

Sok holokausztról írt regényt olvastam már. Ez a regény azonban abban különbözik a többitől, hogy nem csak múltat mesél, hanem egyfajta figyelmeztetést és leckét is közvetít a jövőnek. Mivel apa és fia története „boldogan” ér véget, ezért életben maradásukkal mesélni, közvetíteni és figyelmeztetni tudnak. Mégis minden ilyen holokausztot túlélő történeténetnek az elolvasása után, ott lappang bennem a kérdés: Hogy hogyan tovább? Ez a regény is főleg a holokauszt rémségeinek elmesélésével foglalkozik, de utána nagyon kevés és érdemleges említést kapnak a főszereplők. Ez a hiányossága szerintem minden ilyen holokausztos történetnek, hogy minden figyelem csak a rémséges és szörnyű történetekre irányul. És ez így rendben is van, ugyan is az egyéni és kollektív bűn semmiképp nem bocsátható meg, de mi a történet folytatása a holokauszt után? Én eddig kevés információt kaptam erről. És ez a könyv is azt sugallja, hogy bár az élet megy tovább a holokauszt után is, de a harag, gyűlölet és fájdalom az sosem múlik el. Nagyon érdekelt volna apa és fia további története, de a könyv végén erről kevés és csak felületes említés van.

Szívszorítóan fájdalmas és hátborzongatóan őszinte vallomás ez a könyv. Csodálatos és érzelemdús apa-fia közötti kapcsolat, még a legszörnyűbb időkben is. Nagyon sokoldalú és részletgazdag a könyv, ugyanis a szerző több szemszögből is megvilágítja a 2. világháború szörnyű eseményeit. Nagyon sok benne a lábjegyzék, ami nagy segítség a történelmi adatok és információk eligazodásában. Bár a hangsúly az apa naplóján és a fia elbeszélésein van, azért több ember beszámolója is alapul szolgált a könyv megírásánál.

Ez a könyv kicsit sem túloz, túlreagál vagy elhomályosít dolgokat. Soha nem olvastam még ilyen részletgazdag és történelmileg precíz könyvet.

Nem egy egyszerű olvasmány, de aki történelmi alaposságot és írói bravúrt igényel, annak mindenképp ajánlott ez a könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember a szokások rabja, mindenhez hozzá tud szokni. Így megy ez, napról napra.

A fiú, aki követte az apját Auschwitzba Book Cover A fiú, aki követte az apját Auschwitzba
Jeremy Dronfield
Álomgyár Kiadó
2019
Keménytábla
512

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Gárdos Péter könyve már az olvasás első pillanatától lekötötte a figyelmemet, a szerteágazó cselekmény és a váltakozó idősíkok, egészen izgalmassá és kellemes olvasmánnyá teszik ezt a könyvet.

Nagyon tetszik a könyv egyszerű és letisztult borítója és a sokat sejtető könyv címe.

Könnyen és gyorsan lehet haladni a könyv olvasásával, miközben annyi minden történik benne és olyan mélyértelmű a mondanivalója.

Egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, egészen közelről ismerjük meg az emberi lélek és elme működését, főleg annak sötét és árnyékos oldalait.

A regény szereplőinek cselekedetei, döntései és választásai során minden összekapcsolódik és hatással van mások életére. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy esemény, ami 1912-ben indul, több éven át befolyásolja emberek életének alakulását. 1912-től 2011-ig majdnem 100 év telik, 100 magányos év.

Egy évszázad traumáját kísérhetjük végig 3 család történetén keresztül, hét mocskos nap történésein keresztül. A történet a fiatal, magyar egyetemistával, Szende Pállal indul, akinek tette befolyással lesz több ember sorsának alakulásáért. Az ő meggondolatlan, impulzív és ösztönből tett cselekvése egy olyan eseménysorozatot indít el, ami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Szende Pállal kezdődik a történet és az ő unokájával, Szende Gézával zárul, ezzel is lezárva egy teljes kört, egy évszázadnyi értelmetlen szenvedést és kilátástalanságot.

A különböző élettörténetek és emberi sorsok, amiket a rövid és frappáns fejezetekben megismerünk, mind áldozatai az emberi önzőségnek, aljasságnak és hatalomvágynak. Az ő döntéseiknek következménye, nem csak, hogy mások életére is nagy hatással van, hanem saját életük esetlenségét és szörnyűségét ábrázolja.

Az egész regény olyan mint egy groteszk kép az emberi esendőségről és bűnre való hajlamosságról. Amennyire mocskos és embertelen az a sok emberi cselekedet, ami azt a bizonyos hét napot meghatározza, épp annyira csodás az emberi elme és lélek működése, ami átjön a könyv oldalain. Az ő sorsuk által egészen új értelmet nyer a véletlen, a fatális vagy a sorsszerű cselekedet fogalma.

Az a legjobban a regényben, hogy a gyorsan váltakozó képek, helyszínek és idősíkok izgalmassá és feszültté teszik a regény olvasását, ezzel is folyamatosan fenntartva az olvasó figyelmét.

Ezek az emberi sorsok csupán tényként jelennek meg, nincsenek értelmezve vagy megmagyarázva, mindez az olvasóra marad, aki saját maga dönthet a cselekedetek helyességéről. Itt nem a szereplőkön van a hangsúly, hanem a 20. század sorsdöntő cselekedeteinek kimenetelén.

Gárdos Péter bravúros érzékenységgel szemlélteti ezeket az eseményeket, az emberi lét mocskos oldalát, amely által annyi emberi sors megpecsételődött a 20. században.

Szégyen, bűn, mocsok, perverzió és még megannyi embertelen cselekedet, mindez erősen jellemzi a regényt.

Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt, nekem főleg az jött át, hogy milyen nagy hatással van a múlt a jelenre. Minden egyes apró cselekedet vagy gondolat, emberek életét határozhatja meg.

A másik fontos dolog az emberi elme kiszámíthatatlan oldala, ami gyakran irracionális tettekhez vezet.

A könyv befejezése, ami nem is egy befejezés, hiszen nyitott marad, pont arra utal, hogy ilyen drámai eseményeket nem lehet lezárni és egy megoldást vagy magyarázatot találni a történtekre. A lényeg abban van, hogy a jelenből a múltba visszatekintve, jelentőséget kapjanak olyan események, amelyek talán értelmetlennek tűnnek, de mégis sok bennük az elmélkedni való.

Érdemes elolvasni a „Hét mocskos nap” című könyvet, sokat tanulhat belőle az ember és igazi olvasási élménnyel gyarapodhat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…bepattintotta a dobozka fedelét, és zsebre vágta egy család életének árát.

Hét mocskos nap Book Cover Hét mocskos nap
Gárdos Péter
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
376

Hannah Rothschild: Valószínűtlen szerelem

A „Valószínűtlen szerelem” számomra egy olyan olvasmány volt, ami sajnos nem hozta meg azt az élményt, amire számítottam. Egészen különleges borítója és érdeklődést felkeltő fülszövege miatt kezdtem neki, de sajnos csalódtam benne.

Első ránézésre egy szerelmi történetre vagy egy történelmi romantikus regényre számítottam, de ez a könyv megosztó érzéseket hagyott bennem. Még most értem igazán, mitől sikeredett ennyire kaotikusnak és zűrzavarosnak ez a könyv, de az tény, hogy egy ilyen történet elmesélése több mint 500 oldalon keresztül, enyhe túlzásnak tűnik.

Maga a kerettörténet szerintem nagyon jó ötlet, de a sok mellékszereplő, a sok szerteágazó apró kis jelentéktelen esemény, helyenként unalmassá és lapossá tette a regényt. A regény felvezetése nagyon unalmas és kaotikus, több oldalon keresztül csak mind olyan szereplőket ismerünk meg, akik között szinte semmi összefüggés nincs, cselekménye pedig aligha van a regénynek.

Bevallom, a festészet és a műkincs kereskedelem, távol áll tőlem, de a könyv olvasása után, ez csak még rosszabb lett. Túl részletesnek és zavarónak tartottam azt a sok információt és elmélyülést ebben a témában, hiszen cselekmény nélkül, ezek csupán száraz adatok maradtak, amelyek sajnos semmit nem tettek hozzá a regény olvasásának élvezetéhez. Érdekes és szórakoztató is lehetett volna a könyv, ha regényesebbre sikeredik, több cselekményszállal és kiemelkedő szereplőkkel.

A regény főszereplője, Annie, egy 31 éves szerelem csalódott fiatal nő, aki egy régiségboltban megvásárol egy értéktelennek és hamisítványnak tűnő régi festményt. Élete eléggé monoton, egyhangú és céltalan, főleg egy alkoholista anya mellett és egy olyan munka mellett, ami eddig szinte semmilyen szakmai sikert nem hozott neki. Az ominózus festmény vásárlása során, élete egy olyan fordulatot vesz, amire még ő sem számított. Akaratán kívül, egyre többen kezdenek érdeklődni a festmény után, miután Annie is elkezdi gyanítani a festmény igazi értékét. A festmény után való nyomozása során, Annie egyre több érdekes figurával ismerkedik meg, és közben a szerelem is rátalál.

Ami megnyerő volt ebben a könyvben, az a festmény története, ami szinte életre kel a regény lapjait olvasva, miközben megismerjük az európai történelem legsötétebb éveit és történeteit.

A szereplők karakterének kidolgozása nem nyerte el tetszésemet, túl sok volt benne a mellékszereplő, akiknek szerintem semmi értelmük nem volt a regény cselekménye szempontjából.

Egyedül Annie karaktere lett volna érdekes, ő azonban alig kapott figyelmet a regényben.

Nagyon kevés a cselekmény és történés a könyvben, nagyon élesek a váltások a különböző helyszínek és történetek között és nehezen lehet követni a szálak alakulását.

Nem nevezném ezt a könyvet szórakoztató regénynek, romantikus történetnek vagy történelmi könyvnek. Én semmi kalandosat vagy szórakoztatót nem találtam benne, nehezen tudta lekötni a figyelmemet, pedig vártam a feszültséggel teli részeket, amelyek több száz oldalon keresztül elmaradtak. Gasztroregénynek vagy detektív regénynek talán jobban megfelelne, hiszen ezek a legérdekesebb részei a könyvnek. Annie főzési kísérletei, amiket a festmények inspirálnak, valamint a festmény történetének nyomozása és felkutatása, a könyv legkiemelkedőbb részei.

A könyv vége kezdett érdekessé válni, de a szerző olyan hirtelen összecsapta a regény kimenetelét, hogy ez is csak egy csalódás lett. Az igaz, hogy a könyv végén minden a helyére kerül, de még így is, hiányérzetem maradt a könyv befejezése után.

Ízlések és pofonok, de ez a regény nem nyerte el a tetszésemet. Sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben abba hagynám az olvasását, de kíváncsi voltam a végkifejletre.

Kevés benne a romantika, semmi feszültség vagy csattanó nincs benne, rengeteg a mellékszereplő és kidolgozatlan a történet. Akik azonban érdekeltek a műkereskedelemben, a festészetben és a művészvilágban, azoknak talán tetszésükre lesz ez a regény. Híres mesterek műveit lehet benne megismerni, valamint egy részletet a náci Németország történetéből, ami szorosan összefügg az elüldözött zsidók vagyontárgyaival.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Történhet velünk a halálnál rosszabb is: az, hogy elfelejtünk élni.

Valószínűtlen szerelem Book Cover Valószínűtlen szerelem
Hannah Rothschild
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
556

Robert Seethaler: A trafikos

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

A trafikos Book Cover A trafikos
Robert Seethaler
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
280

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

A zsidó menyasszony Book Cover A zsidó menyasszony
Margit Patrícia Eszter
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

A szépirodalmi kortárs irodalom kedvenc műfajom, azon belül pedig a 2. világháborúról szóló könyvek. „A mi holokausztunk” egy olyan könyv, amit csupán a címe miatt vettem meg, mert tudtam, hogy érdekel a téma. Amir Gutfreund szerintem valami egészen egyedit és különlegeset alkotott meg könyvében, ugyanis a holokausztot nem az elszenvedők, vagy a tettesek szemszögéből eleveníti meg, hanem két olyan gyermek szemléletén keresztül, akik mindeddig semmit sem tudtak a 2. világháború eme sötét korszakáról.

Két teljesen hétköznapi gyerek, Amir és Efi, próbálják megérteni környezetük furcsaságait és megfejteni azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy „holokauszt”. Eleinte csak falakba és néma csendbe ütköznek, de egyszer csak elkezdenek mesélni a szülők, nagyszülők, szomszédok és ismerősök. Minden egyes elbeszélés egy újabb helyszínre viszi az olvasót, de mindegyik történetben közös az átélt szenvedés és reménytelenség.

Amir, a regény egyik elbeszélője, egyben a könyv szerzője is, a holokauszt utáni generáció egyik túlélője, aki csak annyit lát, hogy a nagyszülei generációja nagyon furcsán viselkedik, mintha egyre több lenne köztük az elmebeteg.

Ebből a meg nem értésből, az állandó elutasításból és találgatásból, jut el a két gyermek odáig, hogy kutakodni és érdeklődni kezdenek, nagyszüleik történetei, beszámolói és élményei után, amivel megfejthetik a holokausztot. Nagyon kreatív és trükkös technikákat alkalmaznak, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz és megértsék szüleik és nagyszüleik átélt traumáit.

Gyerekként a felnőttek nem tartják őket elég érettnek ahhoz, hogy megértsék a holokausztot, de a két gyermekből felnőtt lesz, és akkor döbbennek rá, hogy a sok elmesélt történet, könyvtári kutakodás és személyes élmény sem elegendő ahhoz, hogy ép ésszel fel tudják fogni azt, amin az előttük való generáció átment.

Megérteni mi, akik a holokauszt után születtünk, úgysem fogjuk sohasem, csak az segíthet ha ezek az emberek leírják, elmesélik, kibeszélik magukból mindazt amit a 2. világháború idején átéltek.

Sok megrázó és meghökkentő holokauszt történetet olvastam már, melyek mind nagy hatással voltak rám. Gutfreund könyve azért volt más ezektől a könyvektől, mert a sok felsorolt eseményt és történetet, amit a környezete szereplői elmesélnek, ő azt eleinte valamilyen könnyed, kicsit humoros stílusban adja elő, ahogy egy gyerek látja és átéli mindazt, amit lát és hall. De ezek a „viccesnek” tűnő történetek, súlyos drámákat rejtenek magukban, és a sok bolondnak vagy őrültnek vélt ember mögött, ott rejtőzködik a megélt tragédia, amit az író még felnőttként sem tud megemészteni.

És szerintem a regény pont ezt a kérdést teszi fel minden egyes olvasónak: Kívülállóként meg lehet-e érteni mindazt, ami akkor történt?

A könyv olvasása során sok érzelem ébred fel az olvasóban, a tehetetlenségtől egészen az empátiáig, tudván azt, hogy egy ilyen esemény szinte bármikor újra bekövetkezhet. Mert a holokausztot megváltoztatni, eltörölni már nem tudjuk, de vajon tanultunk e belőle?!

Én azért tartom nagyon jó könyvnek, mert a sok elmesélt történeten túl, rámutat olyan problémákra is, amik mai napig is aktuálisak, faji-, vallási- vagy nemzeti megkülönböztetésekre, melyek megoldásra várnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Pompásan működött a hallgatás ösztöne, ha valki olyan dolgokon ment át, mint ők.

A mi holokausztunk Book Cover A mi holokausztunk
Amir Gutfreund
Európa Könyvkiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
584

Natasha Solomons: A Tyneford-ház

Szenvedélyes könyvmoly vagyok, órákig tudok olvasni megállás nélkül. Ezt a szenvedélyemet sorozatok nézése egészíti ki. Nagyon szeretem a viktoriánus kórról szóló könyveket, na meg persze a sorozatokat is. „A Tyneford-ház” könyvet azért vettem meg, mert olyanok ajánlották, akik Downton Abbey rajongók. Ezzel a fülszöveggel engem már meg is nyert a könyv.

A könyv cselekménye az 1938-as években indul, egy fiatal zsidó származású bécsi lánnyal. Elise Landaunak hirtelen kell ott hagynia otthonát és családját, ugyanis zsidóként már nincs biztonságban Bécsben, így angliai tájakra kerül. Alig tizenkilenc éves mikor megérkezik a Tyneford-házba, még mielőtt a 2. világháború komor eseményei beköszöntöttek volna. Korábbi életét, mely tele volt fényűző estélyekkel és izgalmas eseményekkel maga mögött hagyja, és ezentúl szobalányként éli napjait egy angliai házban. Elise napjai már csak egyhangú feladatokkal és monoton időtöltéssel telnek, hiszen cselédként megannyi feladat hárul rá. Élete azonban megváltozik, mikor a Tyneford ház örököse, Kit hazatér, és köztük egy egészen különleges kapcsolat alakul ki, mindez a háború közelgő éveiben.

Csodás az, hogyan bontakozik ki a könyvben Elise története, miközben oly szép tájleírások kelnek életre a könyv oldalain. Számomra megnyerő volt az angol nemesi élet leírása is, olyan világba csöppentem, ahol még igazi értékek uraltak és az illem mindennél fontosabb volt. Teljesen el lehet merülni a meseszép leírásokban, szinte érezni lehet az akkori kor hangulatát, miközben azért a sorok között ott van a rettegés a háborútól és a szerettek elveszítésétől.

Ez a könyv nem csak egy zsidó lány történetét meséli el, hanem a történelemnek egy olyan korszakát írja le, mely a mai ember számára talán már elképzelhetetlen.

Szerintem ebben a könyvben minden benne van, ami egy jó szórakoztató olvasmányhoz szükséges. Van benne romantikus szál, történelmi esemény, csodás tájleírás, szerethető karakterek és kiemelkedő írói stílus. A szerző nagyon bájosan mutatja be a vidéki élet nyugodt és meghitt hangulatát, miközben kint dübörög a kegyetlen háború.

Elise, egy hősnő, aki annak ellenére hogy honvággyal küzd, elveszíti családját, idegen környezetbe kerül, zsidóként állandó rettegésnek és előítéletnek van kitéve, mégis megtalálja saját életútját és a maga módján ő is harcol az életben való maradásért.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Az az ember, aki megtapasztalta a legmélyebb bánatot, azután átélte, hogy a bánatnak vége szakad, minden ébredésnél érezni fogja a napfény örömét.

A Tyneford-ház Book Cover A Tyneford-ház
Natasha Soloms
I.P.C. Könyvek Kft.
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
398

Anita Diamant: A vörös sátor

Sok könyvnek megnyerő a borítója, ennek a könyvnek azonban tényleg különleges a borítója, és talán pont ezért is keltette fel figyelmemet, bár a címe alapján nem igazán tudtam mi vár rám. De nagyon jó döntés volt megvenni és elolvasni ezt a könyvet, mert nagyon megtetszett.
Bibliai időkben kezdődik a könyv története, de a történet további részében nem igazán marad meg a Biblia szavaihoz való hűség, még akkor is ha a nevek és cselekmények hasonlítanak valamilyen szinten a bibliai eseményekhez.

A családregény Jákób fiainak történetét meséli el, valamint annak egyetlen lányát, Dínát mutatja be az olvasónak. Dína, a könyv főszereplője, aki betekintést nyer és részt vesz az asszonyok mindennapi életében. Ezek az asszonyosok a vörös sátorban gyűlnek össze, távol a férfiak társaságától. Holdtöltekor itt gyűlnek össze az asszonyok és mesélik el egymásnak, féltve őrzött titkaikat, valamint női életbölcsességüket. Nemzedékről nemzedékre őrzik ezt a hagyományt, tovább adva tudásukat és élettapasztalatukat a szülésről és halálról, örömről és bánatról, szerelemről és testi vonzalomról. Egy kalandos utazást kísérhetünk végig: Kánaánból az Eufráteszen át egészen Egyiptomig. Egy olyan utazás ez, melyen Dína elbeszélése alapján megismerjük népes családját, annak szokásait és hagyományait.

Dína személyes elmesélése egy időtlen történet a nőiesség titkairól és bölcsességeiről, egy vallomás anyákról ás lányaikról, akik annyi mindent megélnek és elszenvednek, egy férfiak által dominált világban.

Nekem személy szerint katartikus élményt okozott a könyv olvasása, hiszen minden fontos dolog benne van, ami a női lét mivoltját képezi, már annyi évszázadon keresztül. A bibliai korszak, az ősi idők, tele szertartásokkal, szokásokkal és hiedelmekkel, pedig egy egészen varázslatos helyre és időbe kalauzolnak.

Szerintem ez egy csodálatosan megírt könyv, nagyon jó a történet felépítése, és olvasmányos a szerző elmesélésének stílusa. Fantasztikus a hangulata, magával ragadó a stílusa és elgondolkodtató a mondanivalója a regénynek.
Minden nőnek ajánlom, élete folyamán legalább egyszer elolvasni ezt a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nemcsak a szülésre nem készülhet föl az ember, hanem arra a pillanatra sem, amikor először megpillantja az első gyermekét.

A vörös sátor Book Cover A vörös sátor
Anita Diamant
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
398

Jiří Weil: Élet csillaggal

Kedvenc témám és történelmi korszakom a 2.világháborúról szóló történetek és elmesélések. Talán eddigi olvasásaim során, ebben a témában olvastam a legtöbbet, és még mindig úgy érzem, hogy annyi jó könyv van még ebben a kategóriában amit még nem olvastam, hiszen minden egyes könyv elolvasása után egyre közelebbről ismerem meg az akkori társadalom, világ és emberek életét.

Első könyvemet olvastam el Jiří Weil-tól, de az biztos hogy nem az utolsót. Olyan szívhez szólóan és hátborzongatóan ír a szerző a holokausztról, hogy szó szerint szavak nélkül maradok. A könyv elolvasása után nem marad más csak a csend és a könyv utóhatása.

Josef Roubíček, a hatágú csillag hordozója, akinek életét ez a csillag teljesen megbélyegzi. Innentől kezdve már nem egy szabad ember, hiszen minden cselekedete előírások alapján történik. Az előírások még arra is vonatkoznak, hogy pontosan hol és hogyan kell hordani a zsidó csillagot. Josef próbálja megszokni ezt az új szabályokkal és szigorú előírásokkal teli életet, de közben végig életéért retteg. A jelvénye megkülönbözteti őt a többiektől, senki se szól már hozzá, egyedül járja Prága utcáit. Élete minden nap veszélyben forog, hiszen a deportálási listákra egyre több ember kerül fel.

Josef egy képzeletbeli világot alakít ki magának, melyben szerelmes leveleket ír a városból megszökött kedvesének. Leveleiben részletesen ír erről az új világról, valamint érzelmi világáról, ami már-már alig köti őt a valósághoz. Az életben való maradását ezek a levelek jelentik neki, ez által sikerül kapcsolatban maradnia a valósággal.

Jiří Weil nem a holokauszt borzalmait írja le könyvében, hanem a mindennapok banalitását és egyszerűségét. Olyan mindennapok ezek, melyek rettegéssel és várakozással vannak tele, miközben az ember foggal-körömmel ragaszkodik az életben maradásért. Josef ilyen körülmények között is próbál az utolsó reménysugárba kapaszkodni. Az ő túlélése nem is annyira fizikai dolgokon múlik, mint inkább a lelki dolgokon: a képzelt beszélgetések kedvesével és később a macskájával tartják benne a reményt.

Szerintem ez a könyv egy igazi remekmű. Egészen más szemszögből ismerjük meg a holokauszt borzalmait. Ebben a könyvben nem egy holokausztot túlélő válik hőssé, hanem egy egyszerű zsidó ember, aki szabadon is fogságban él, hiszen ő már a deportálások ideje alatt állandó megaláztatásban és hányattatásban él.

Ez egy halk és szomorú történet, mely akarva-akaratlanul is belopja magát az olvasó szívébe és mély nyomokat hagy maga után. Igazi remekmű!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világ minden kincséért sem ismertük volna el, hogy az életünk fabatkát sem ér, mert a mi életünk volt, egyszeri és megismételhetetlen.

 

Élet csillaggal Book Cover Élet csillaggal
Jiří Weil
Park Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
280