Jól ismerem már Fábián Janka könyveinek stílusát, ez a könyv valamiért mégis úgy tűnt, mintha más lenne. Ennek a könyvnek is nagyon olvasmányos volt a cselekménye, a karakterek jellemábrázolása is megnyerő volt, a hangulata azonban mintha más lett volna. Ennek talán a komor történelmi háttér volt az oka, ezért is tűnt valamivel durvábbnak ez a könyv, mintha kevesebb bájos dolog lett volna benne, mint az előző könyvekben.
A már jól megszokott témák most is jelen vannak ebben a könyvben, szerelem és gyűlölet, politika és ármánykodás. A könyv középpontjában álló barátság Adél és Aliz között a fő motívuma ennek a regénynek, ami egyben a kiindulópontja is nagyon sok konfliktusnak és versengésnek. A két fiatal lány nem is lehetne különbözőbb. Adél egy rámenős és talpraesett lány, Aliz egy kifinomult és szelíd bárókisasszony. Kettejük barátsága nagyon sok szinten összefonódik, amit nem csak az élet megpróbáltatásai, hanem a gazdasági és politikai helyzet is befolyásol. A 20. század elején játszódó történetben az az izgalmas, hogy egy olyan korképet fest le Magyarország helyzetéról ami nagyon érdekes és olvasmányos, bár én személy szerint nehezen tudtam ráhangolódni. Mivel ezek az információk nem szárazan vannak tálalva a regényben, hanem egy romantikus történetbe beleszőve, ezért annyira élvezetes a könyv olvasása.
A két fiatal lány életének alakulását több éven keresztül végig lehet követni a könyvben, kislányokból lesznek fiatal felnőttek, később pedig idősebb nők.
Az ahogyan jellemük, karakterük és életük alakul, nagyon sokat függ az akkori politikai és gazdasági helyzettől.
Tetszett a könyv csodálatos borítója és a története, de nem tartottam annyira izgalmasnak és csavarosnak mint az ezelőttieket. Valahogy hiányzott belőle a lendület és az a bájosság és kedvesség, amit én már megszoktam Fábián Jankánál. Bár elég sűrűn váltakoznak a szereplők és a történések benne, ettől függetlenül szerintem kicsit alulmaradt a többi könyvhöz képest.
Nem azt mondom, hogy nem tetszett vagy nem olvastam szívesen, de meglepődtem rajta, mert ennél azért sokkal izgalmasabb és fordulatosabb könyveket szoktam a szerzőtől olvasni.
Valahogy nem volt olyan erős és átütő a könyv dinamikája, ezért helyenként laposnak és unalmasnak tűnt. Az mindenképp átjött, hogy itt azért elég nagy hangsúly van a történelmi hátteren, és talán ezért sem volt annyira nagyon érdekes a szereplők életének alakulása.
Mivel ez is egy családregény, ezért a harmónia a szereplők és a történelem között megvolt, és volt is benne néhány váratlan fordulat.
A Fábián Janka élmény még mindig megmaradt, csak ennél a könyvnél valamivel halkabb és csendesebb volt. Mivel elég sok minden történik a könyvben, ezért a cselekmény fokozása izgalmasabb volt, mint maguk a szereplők, akiknek szerintem ebben az esetben kevesebb figyelem jutott. Nem annyira az ő karakterükön és lelki világukon volt a hangsúly, sokkal inkább a politikai és társadalmi problémákon. Kicsit nehéz volt végigkövetni a szereplők fejlődését, mert fejlődésük nem volt mindig ésszerű és élvezhető, gyakran váratlan pálfordulattal változtak meg. A két fiatal lány nővé érése volt a legizgalmasabb, valamint a különböző női sorsok, amik a regényben helyet kapnak.
Nehezen tudom eldönteni, hogy azért nem tetszett annyira ez a könyv, mint az előbbiek, mert hiányzott belőle a már jól megszokott bájosság vagy azért, mert nehezen tudtam beleélni magam az akkori történelmi háttérbe. Az biztos, hogy sok a negatív karakter ebben a regényben és a politikai háttér sem egyszerű, ennek ellenére szerintem valami hiányzik még belőle.
Ez nem egy romantikus lányregény, sokkal inkább egy történelmi családregény. A drámai helyzetek, a nosztalgikus hangulat és a történet azonban mindenképp megnyerőek ebben a könyvben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ugyan senki sem látta, de egy úriember akkor is úriember, ha nincsen közönsége.
Adél és Aliz
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla
327
