Hipp Katalin első regénye meglepően kiforrott, érzelemdús és elgondolkodtató. Finoman megírt karakterek, korhű atmoszféra, élő párbeszédek és egy olyan narráció, amely nem didaktikus, mégis elgondolkodtató. A könyv több műfajt is elegánsan összeolvaszt: női sorsregény, romantika, társadalmi tabló és egy izgalmas bűntény szála.
A történet nem gyors, hanem lassan építkező, mint ahogy a valódi élet is az. Minden lap mögött ott rezeg a korszak nyomasztó hangulata, a félnivalókkal teli hétköznapok, az 1956 utáni megtorlások árnyéka, és mégis jelen van benne a remény.
Ez a könyv nem csupán egy történetet mesél el, hanem korszakot idéz meg, érzelmeket élesít ki, és visszahozza a nők számára azt a bátor, csendes, mégis kitartó lázadást, amely a múltban sokszor láthatatlan maradt.
A könyv főszereplője, Snéringer Janka, aki, friss jogi diplomával érkezik haza az ötvenes évek Magyarországára, ahol minden ajtó zárva áll előtte. Nem azért, mert tehetségtelen, nem azért, mert nő, hanem mert „rendszeridegen”. Egy olyan korban próbál érvényesülni, amikor a történelem és a politika nemcsak a munkahelyeket, de a sorsokat is kijelöli.
De Janka nem az a lány, aki meghajol.
Ő nem hibátlan. Nem mindig tudja, mit kell tennie. Néha fél, néha téved, néha túl nagyot álmodik.
Épp ezért szerethető. Mert egyszerre bátor és esendő. Kitartó és érzékeny. Céltudatos és tisztességes. Minden cselekedete mögött ott van egy olyan mozgatórugó, amit sem a politikai hatalom, sem a férfi uralom, sem a családi elvárás nem tud megtörni.
Épp ezért történetének egyik legszebb vonala, hogy nem egy férfi menti meg őt, hanem ő menti meg saját magát.
A szerelem nem elvesz belőle, hanem hozzáad. Nem korlát, hanem útitárs.
És a szabadság nem csupán politikai fogalom, Jankának lelki kérdés.
A regény egyik legszebb rétege, hogy női főhőse nem mártír, nem hős, és nem megmentésre váró lány. Ő egyszerűen élni akar. Dolgozni. Szeretni. Önmagát választani egy olyan korban, ahol a női függetlenség szinte lázadásnak számított.
És amikor falut, múltat és családi elvárásokat hátrahagyva, egyetlen bőrönddel felszáll a vonatra Budapest felé, nem csupán helyet változtat, hanem életet is.
A kupé ablakán túl egy korszak szürke tájképe suhan el előtte, de a lelke mélyén már ott mocorog valami új: hit, bátorság, dac és kíváncsiság.
Történetét olvasva, érezzük a levegőben vibráló reményt, az ismeretlen ígéretét, azt a lassú, csendes forradalmat, amit csak a legbátrabbak mernek elindítani magukban.
Vajon várhat-e egy nőre szabadság 1957-ben? Vagy a város tovább fojtja, mint a falu tette?
Lesz-e olyan munka, ahol nem kell eljátszania a hálás kislányt?
Lesz-e olyan szerelem, amely nem lánc, hanem társ?
Lesz-e olyan élet, ami nem mások elvárásaiból, hanem a saját álmaiból épül?
Ez a regény nem csupán Janka történetét meséli el, hanem minden nőét, aki valaha összecsomagolta az életét egy bőröndbe, és felszállt egy vonatra a saját jövője felé.
Kinek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik szeretik az 1950-es évek Magyarországát regényekben felfedezni, akik női sorsokról olvasnának közelről, lélekkel, akik szeretik a történelmi hátterű romantikus regényeket, akiknek fontos a társadalomkritika, de nem túl nehéz, hanem emberközeli formában, akik kedvelik az okos, céltudatos, mégis bátor női karaktereket
Ez a könyv finoman, érzékenyen és nagy tisztelettel ír a nőkről, akik akkor is próbáltak boldogan élni, amikor a boldogságot nem engedte a kor és a család szelleme.
Kedvenc idézetem a könyvből:
De azt sose felejtsd, hogy ebben a számító világban semmit, de semmit sem adnak ingyen. Mindennek ára van…
Acélpillangó
Scolar Kiadó
2025
Füles, Kartonált
262
