Csupán csak a könyv címéből és a fülszövegéből kiindulva, arra gondoltam, hogy ez egy szórakoztató, vicces és humoros könyv lesz, ami a felnőtté válás rögös útjait kicsit könnyedén és játékosan fogja megközelíteni. Enyhén szólva is szerintem túlzás az, ami a könyv hátoldalára került mint könyvajánló vagy fülszöveg, ugyanis én személy szerint nem ezt éreztem olvasása közben. Semmi vicces, kacagtató vagy bátor dolgot nem láttam benne, sokkal inkább volt ez a könyv pokolian szomorú, depresszív és lehangoló. Ez persze még semmit sem vesz el a könyv értékéből, csak az az olvasó, aki ezt a könyvet a kezébe veszi, szerintem inkább ezekre a dolgokra készüljön fel.
Ha valaki képes arra, hogy elvonatkoztasson ettől a megtévesztő fülszövegtől, akkor egy olyan történetre találhat, ami egy fiatal szingli nő útkereséséről szól, ami rengeteg komoly, őszinte és fájdalmas élethelyzetet tartalmaz. Inkább erre a szókimondó kőkemény valóságra kell ebben a könyvben számítani, mint bármi másra. Regénynek nem igazán nevezném, ugyanis kimondott cselekménye nincs, sokkal inkább önálló kis fejezetekből áll, amelyek olyanok mintha kis novellák lennének, de azért valamilyen szinten kapcsolódnak is egymáshoz. Ezek a mondatok, élethelyzetek és néha már szürreális történetek mind emberközeliek és életszagúak, pont ezért olyan könnyű néha azonosulni a könyv főszereplőjével. Helyenként számomra kicsit kényelmetlen és furcsa volt mindezt egy könyv lapjain olvasni, de talán pont ez a lényege, hogy meghökkentsen, ráébresszen és szembesítsen mindazzal, amiről nem tudunk vagy nem akarunk nyíltan beszélni.
A könyv főszereplője Andrea, akinek new yorki életét lehet végigkövetni, gyerekkorától el egészen a negyvenes évei elejéig. Szakmailag nem valami sikeres, a magánélete pedig maga a katasztrófa. Hiába vannak barátai és ismerősei, még a családja szeretete ellenére is, magányosan, egyedül és depresszíven telnek napjai. Az élet csak úgy elmegy mellette, miközben mások megvalósítják önmagukat, ő arra ébred rá, hogy talán már túl késő bármi újat is kezdeni. Ez a folyamatos harc, panaszkodás és siránkozás végigkíséri egész életét, alig történik vele valami és még az is jelentéktelennek tűnik.
Ez a nyomasztó, búskomor és depresszív könyv végig ebben a hangulatban mutatja be az eseményeket, gyakran nehéz is emiatt az olvasása, de megéri túllendülni ezeken a részeken, mert azért bőven akad benne magyarázat Andrea sikertelen és kudarcba fulladt életére.
A múlt és a jelen csapongó és széthullott váltakozása tökéletesen passzol Andrea életéhez, amiben soha semmi sem állandó vagy hosszan tartó. Szerelmi partnereit folyamatosan lecseréli, házasságról és gyerekekről hallani sem akar, gyerekkori traumáit nem képes feldolgozni, miközben benne ragad egy olyan munkában, amit utál és ami nagyon távol áll valódi személyiségétől.
Zavaros, zűrös és kiismerhetetlen nem csak Andrea élete, hanem az egész könyv, ugyanis a cselekmény szempontjából nem sok izgalmas vagy érdekes dolog történik, de azért néhány mondata a könyvnek gondolatébresztő és tanulságos.
A kudarcok, az elrontott dolgok, az elszalasztott lehetőségek nyomasztó hatása nagyon rányomja bélyegét a könyv hangulatára. De mindezeken túl ott van egy nő, akinek folyamatos belső és külső harca az identitás keresés útján, azért eléggé hatásos. Andrea folyamatosan menekül valami elől ebben a könyvben, hol önmaga, hol embertársai, hol pedig tettei és annak következményei elől. Valójában pont a felnőtté válástól és a felelősség válástól menekül.
Nem mondom azt, hogy kedvenc könyvem lett, csak azért nem, mert nagyon távol áll tőlem az az életstílus vagy élethelyzet amit a könyv főszereplője megél, ennek ellenére úgy érzem nagyon is valós mindaz, amiről beszél. Meglepett pozitív és negatív értelemben is, negatívan azért mert másra számítottam a fülszöveg alapján, pozitívan meg pont azért, mert ennek ellenére valami jó lett belőle. Annak ellenére, hogy témájában semmi újat nem mutatott, ugyanis az útkeresés és a felnőtté válás már egyre gyakrabban fordul elő különböző könyvek oldalain, az azért mégiscsak megdöbbentő hányan szembesülnek hol ideiglenesen, hol hosszútávon ezekkel a problémákkal.
A boldogság keresése, a függetlenség és siker hajszolása, a szerelem beteljesülése úgy gondolom mindannyiunkat foglalkoztat, és bár néha nehezen vagy egyáltalán nem beszélünk róla, ettől a probléma még nem oldódik meg. Ez az örökös harc szerintem egy életen át kitart és sosem lehetünk benne biztosak, hogy tényleg jó döntéseket hozunk és nem rossz irányba vezetjük életünket, amiért egyedül mi vagyunk a felelősek.
Lehangoló, elszomorító, ugyanakkor hiteles kórkép a mai modern nagyvárosi életről. Elkeserítő olvasmány, de sajnos minden szava valós.
Kedvenc idézetem a könyvből:
És a legrosszabb: ha nem tudod, hogy mi érdekel. Mi van, ha semmi nem mozgat? Ha a fél életedet azzal töltöd, hogy a következő lépésen agyalsz. Mi lesz veled akkor?
A felnőttkor küszöbén
Alexandra Könyvesház Kft.
2019
Kartonált
223
