Nem egy ilyen történetre számítottam, mikor kezembe vettem ezt a könyvet, sok mindenben meglepett ez a könyv, hol pozitívan, hol negatívan csalódtam benne.
A regény története két szálon fut, két szereplő szemszögén keresztül olvashatunk egy olyan bűnügyi cselekményről, amiről már a könyv elején sok minden kiderül.
Ez a thriller-krimi kicsit összekuszálja a szálakat, mielőtt minden egyes mozzanata a cselekménynek a helyére kerülne.
Már az elején nagyon rejtélyesen indulnak be az események ebben a könyvben. Az első oldalakon Poppyt ismerjük meg, a könyv főszereplőjét, akiről kiderül, hogy fiatalkori szerelmének a meggyilkolásával vádolják meg. Ezek az események a jelenben történnek, de aztán a regényben folyamatosan, jelen és múlt között váltakozik a cselekmény.
Poppy mellett egy másik főszereplő is megjelenik a könyvben, akinek kilétéről nagyon sok ideig semmit sem lehet tudni a könyvben, csupán annyit hogy leveleket ír Poppy-nak.
Addig míg Poppy a jelenben meséli el az eseményeket, ez az ismeretlen személy a múltbeli szálakat eleveníti fel, amelyek aztán mint kiderül a könyvben, szorosan kapcsolódnak Poppy-hoz.
Poppy személyében egy sikeres és látszólag boldog és beteljesült családanyát és üzletasszonyt ismerünk meg, akit lányai, fogorvos férje és odaadó anyósa, mindenben támogatják. De a felszín alatt múltbeli sérelmek és traumák lapulnak, amelyek fiatalkori szerelmének a megjelenésével, mindent újra előhoznak.
Sajnos Poppy mélyebb lelki világába alig látunk bele, csak életszösszenetekről olvashatunk, emiatt nehéz az ő karakterét megszeretni és megérteni cselekedeteinek mozgatórugóját. Sajnos egyik rossz döntés követi a másikat és Poppy végül egy olyan örvénybe kerül, amiből már nincs kiút.
Az ő karakterénél és életénél sokkal érdekesebb és izgalmasabb a rejtélyes és titokzatos személy sorsa, akiről mint kiderül, Poppy anyósa.
Betty élete tele van rengeteg esendő, emberközeli és életteli eseménnyel, és emiatt főleg ez a szál érdekes ebben a thrillerben. Mellette mindenki más eltörpül ebben a regényben, mert Betty karaktere annyira erős, karakán és domináns, hogy sajnos emiatt nem igazán tűnnek ki a többiek a regényben.
Nagyon nagy kontraszt van a két erős női karakter között ebben a thrillerben. Bár Betty egy olyan korban született és nevelt gyereket, amikor a női emancipáció még gyerekcipőben járt, mégis sokkal érdekesebb az ő élete, mint Poppy-é, aki sajnos nőként, anyaként és feleségként is kudarcot vall és képtelennek tűnik arra, hogy egyenesbe hozza életét.
A két női sorsot egy krimi szál köti össze, ami sajnos nem sok meglepetést tartogat, mert szinte egyértelmű ki a tettes, gyanúsítottak sem igazán vannak benne, és a nyomozás is elmarad ebben a regényben.
A krimi és a thriller szál nem igazán erős ebben a könyvben, azonban Betty személyében egy erős női karaktert ismerhetünk meg, aki küzd szeretteiért, megvalósítja önmagát és egy rég elfeledett értéket hordoz magában, miszerint ha valami elromlik, azt nem dobjuk ki, hanem dolgozunk rajta és helyre hozzuk.
Betty nagyon szimpatikus ebben a regényben, családanyaként, feleségként és nőként sokat elárul a női lélek rugalmasságáról és alkalmazkodó képességéről.
A mélység és a szereplők részletesebb karakterábrázolása sajnos hiányzik ebből a könyvből, a végén ezen az érzésen kicsit javít a nem várt csavar, ami más irányba viszi el a cselekményt.
Betty története miatt érdekes lehet ez a thriller, de mivel a krimi szál nem igazán van kidolgozva benne, ezért a könyv elolvasása után marad egy kis hiányérzet az olvasóban.
Ellentétben a Jane Corry előbbi könyveivel, szerintem ez nem a legerősebb műve, de egy könnyed és szórakoztató olvasmánynak megfelel.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Mindig van választásunk (…). Csupán azért szoktuk meggyőzni magunkat az ellenkezőjéről, mert nem szeretünk felelősséget vállalni tetteinkért.
Hiba volt
21. Század Kiadó
2021
Puhatáblás
383
