A könyv címe, borítója, fülszövege és tartalma teljes összhangban van egymással ennél a könyvnél.
Egy alig tizenkét éves ukrán kislány naplóbejegyzéseit lehet végigolvasni ebben a kötetben, aki nem csak a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború szörnyűségeiről mesél, hanem saját érzéseiről, gondolatairól és félelmeiről.
Jeva Szkaliecka saját és nagymamája történetét meséli el, azokat az első napokat amiket Harkivban, egy ukrán városban élt meg a háború kirobbanásakor.
Jeva a 2022-es februári és az azt követő napokat jegyzi le naplójában, amit egy pince sötét, hideg és félelmetes helyiségében kezd el írni.
A boldog és békés életét egyik napról a másikra bombatámadások, légi riadások, pincében való bujkálások és nyugatra való menekülés követik.
Jeva nagymamája támogatásával és néhány segítőkész ember segítségével hagyja el azt a várost és országot, ami a háború előtt számára a mindent jelentette.
Naplóbejegyzéseit, visszaemlékezéseit olvasva szinte lehetetlen könnyek nélkül elmenni ennek a gyereknek a beszámolója mellett, aki csak arra vágyik, hogy újból süssön a nap, barátaival újra együtt tudjon lenni és a bombázások helyett a békés és nyugalmas életet tudja megtapasztalni.
Lakásuk szétbombázása után Jeva és nagymamája Dublinban kezd új életet, de a kislány folyamatosan visszavágyódik szeretett otthonába, miközben barátainak ás szeretteinek elvesztésével kell megküzdjön.
Egy kislány szemein keresztül láthatjuk azt a jelenlegi valóságot, ami csak felesleges halált, veszteséget és megannyi szenvedést hoz az emberek életébe.
Borzasztóan megrázó és szívet tépő végigolvasni ezt az élménybeszámolót, főleg úgy, hogy mindez egy ártatlan kislány írásából származik.
Jeva nem csak saját történetét meséli el ebben a könyvben, hanem a könyv végén kitér néhány barátja beszámolójára is, ami legalább olyan keserves és szenvedéssel teli, mint saját története.
Háborúról írni, olvasni és azt főleg megélni, egyszerűen kegyetlen és felfoghatatlan.
Jeva érzelemdús, megtört és fájdalmas beszámolója minden nehézség és megpróbáltatás ellenére reménnyel teli, ugyanis benne van az a fajta gyermeki tisztaság és jóság, ami még hiszi és reméli azt, hogy valamikor minden jóra fordul és a háborút béke váltja fel.
Külső szemlélőként és olvasóként valóban nem tudjuk mi a háború, legjobb esetben is csak átérezni tudjuk Jeva fájdalmát és kétségbeesését.
Chat beszélgetéseken, interjúkon és naplóbejegyzéseken keresztül látjuk azt a világot, ami romokban hever, ugyanakkor az emberi támogatásnak, szolidaritásnak és együttérzésnek is szemtanúi lehetünk.
Romokban heverő életek, elszakított családok, magukra maradt gyerekek és még megannyi szenvedés, amiről Jeva beszámol ebben a könyvben, mind olyan események amikről beszélni is nehéz.
Jeva teszi ezt meg helyettünk, ő az aki beszámolójával nem csak összetöri a szívünket, de talán némi reményt is ad nekünk, hogy még háború idején is vannak olyan emberek, akik akár életük kockáztatásával is hajlandóak másokon segíteni.
Ez egy rendkívül inspiráló könyv, ami egy olyan élettörténetet mutat be, amiben nem csak szenvedés és veszteség van, hanem újrakezdés, remény és hit.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A háború kezdete óta megtanultam, hogy igazán megbecsüljem az életem. Előbb vagy utóbb mindenki megtanulja ezt a leckét.
Nem tudod, mi a háború
Európa Könyvkiadó Kft.
2022
Füles, Kartonált
260
