Szerintem kevés olyan helyszín tud annyira regénybe illő lenni, mint egy kis olasz halászfalu a nyári forróságban, ahol a citromfák illata keveredik a sós tengeri levegővel, a napok lassabban telnek, és mindenki mindenkit ismer a faluban. Ez a könyv pontosan ebbe a világba repít: Puglia tengerpartjára, az 1950-es és 1960-as évek Olaszországába, ahol egy fiatal lány számára a szerelem nem csupán érzelmek kérdése, hanem a család, a társadalmi elvárások és a saját jövője közötti választás is.
1957 nyarán Raffaella Parisi még kíváncsian és reményekkel telve várja a nyári vendégek érkezését. Különösen Cosimót, a gazdag Franchetti család fiát, akinek felbukkanása valami egészen új lehetőség ígéretét hordozza számára. Raffaella világa azonban jóval szűkebb annál, mint amiről álmodik. Egy olyan közegben nő fel, ahol a hagyományok, a családi kötelékek és mások elvárásai gyakran erősebbnek bizonyulnak az egyéni vágyaknál.
A történet egyik legérdekesebb része számomra az volt, ahogyan az egymást követő nyarakon keresztül Raffaella változását, fejlődését és döntéseinek következményeit követhetjük végig. 1957 még valóban az ártatlanság időszaka: az első nagy érzelmeké, a reményeké és annak a hitnek az időszaka, hogy talán minden úgy alakul majd Raffaella számára, ahogyan szeretné. Egy évvel később azonban már jóval nehezebb döntések várnak rá. Két szerelem, két különböző élet és két lehetséges jövő között kell választania, miközben lassan azt is felismeri, hogy nem lehet egyszerre megfelelni mindenkinek és közben önmagunkhoz is hűnek maradni.
1961-re pedig már egy egészen más Raffaellával találkozunk. A fiatal lányból nő lesz, akinek el kell döntenie, mennyit hajlandó kockára tenni azért az életért, amelyről mindig is álmodott.
Számomra ez a történet sokkal több volt egy egyszerű nyári románcnál. Bár a szerelem fontos része a regénynek, legalább ennyire szól a felnőtté válásról, az önállósodásról és arról a nehéz pillanatról, amikor rájövünk: ha mindig mások elvárásai szerint élünk, könnyen elveszíthetjük a saját életünket.
Különösen szerettem a történet atmoszféráját. Szinte láttam magam előtt a napsütötte pugliai partokat, a kis halászfalut, a citromfákat, a tenger kékjét és a hosszú nyári estéket. Ez a mediterrán környezet romantikus, mégis van benne valamiféle nosztalgikus melankólia, ami nagyon jól illik Raffaella történetéhez. Mintha minden gyönyörű nyári pillanat mögött ott rejtőzne annak tudata, hogy egyszer véget ér.
Raffaella történetét azért is könnyű közel érezni magunkhoz, mert olyan kérdésekkel szembesíti az olvasót, amelyek időtől és helytől függetlenül is ismerősek lehetnek. Vajon azt az életet választjuk, amely biztonságos és elfogadható mások számára, vagy azt, amely valóban boldoggá tenne bennünket? Mennyit ér egy szerelem, ha közben önmagunk egy részéről kell lemondanunk? És van-e bennünk elég bátorság ahhoz, hogy kilépjünk abból az életből, amelyet mások már előre megterveztek számunkra?
Ez a könyv azok közé a regények közé tartozik, amelyeket különösen jó nyáron olvasni. Romantikus, napfényes és mediterrán, ugyanakkor az érzelmes történet mögött komolyabb kérdések is meghúzódnak a női sorsról, a társadalmi különbségekről, a családi elvárásokról és a saját boldogságunkért vállalt felelősségről.
Neked ajánlom, ha szereted az olasz tájakon játszódó történeteket, a több éven át kibontakozó szerelmi regényeket, a családi és társadalmi konfliktusokat, valamint azokat a női sorsokat, amelyekben a főhősnek végül nemcsak két szerelem, hanem két teljesen különböző élet között kell választania.
Ez a könyv egy napsütötte, citromillatú olasz nyár ígéretével csábít magához, de közben arra is emlékeztet, hogy életünk legfontosabb döntései gyakran akkor születnek meg, amikor választanunk kell a biztonság és aközött, amire igazán vágyunk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet a véghez vitt és a meg nem tett cselekedetekből áll össze.
Három nyár
21. Század Kiadó
2026
Puhatáblás, Ragasztókötött
463
Bakay Dóra
