Laurent Gounelle-től már olvastam egy könyvet, ezért újabb könyvét vettem kezembe, mert tudtam, hogy sok tanulságos dolog van benne. „Az ember, aki boldog akart lenni”, egy könnyed, szórakoztató és személyiségfejlesztő könyv. Hasonlóan az előző könyvhöz, „Az Isten inkognitóban jár”, ebben a könyvben is az emberi kapcsolatokon és a lelki fejlődésen van a hangsúly.
A könyv főszereplője egy idillikus helyen tartózkodik, Balin, napsütés, pálmafák és tenger veszi őt körül. Kívülről úgy tűnik mindene megvan, ami szükséges a boldogsághoz. De ő mégsem találja meg lelki békéjét és egyensúlyát ebben a földi Paradicsomban. Így jut el a könyv főhőse, Julian, a sziget gyógyítójához, aki megállapítja, hogy fizikailag semmi baja, csak épp lelkileg beteg. Így kezdődik el Julian rejtélyes kalandja, melynek célja a boldogság megtalálása. Utazása során, a bölcs spirituális vezető segítségével, olyan életfeladatokkal és elmélkedésekkel szembesül, amelyek ráébresztik az élet igazi értelmére. Olyan utat jár be, melynek célja a lelki béke és egyensúly megtalálása, ami csakis úgy érhető el, ha előtte az ember megszabadul gátlásaitól, félelmeitől, beidegződéseitől, valamint alaptalan hiedelmeitől. Juliannek sikerül meglátni az élet napos és boldog oldalát, és rájön arra, hogy a gondolatoknak teremtő erejük van.
Számomra tanulságos és intő jellegű volt a könyv üzenete. Szerintem sokunknak segíthet ez a könyv, egy-egy életszakasz nehézségein keresztül. Nyitottságot és kellő hitet követel a könyv olvasása, ahhoz hogy be tudjuk fogadni az életbölcsességeket és képesek legyünk változtatni életkörülményeinken.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Senki sem lehet boldog addig, amíg más emberek vagy események áldozatának érzi magát. Nagyon fontos megértenie, hogy az ember mindig maga dönt az életéről, bárhogyan alakul is. (…) A saját életének maga az igazgatója. Ön a parancsnok.
Az ember, aki boldog akart lenni
Trivium Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
200
