Párhuzamos életek története ez, olyan emberi sorsok elevenednek meg ebben a könyvben, amelyeknek szívet tépő és megható története mindenképp magával ragad.
Három fiatal szemszögéből olvashatunk egy olyan történetet, ami a kitartásról, az emberségről, a szeretetről és az újrakezdésről szól.
Mindhárom fiatal életútja Buenos Airesben kereszteződik, ahova mindhárman múltjuk elől menekülnek.
Rocco, a fiatal férfi, aki maffia múltja elől menekül, Rosetta, férfi bántalmazói elől, Raquel pedig az árván maradt fiatal lány, aki zsidóként nehezen találja helyét a világban.
Mindhárom szereplő múltja tele van rengeteg fájdalommal és nehézséggel, ezért menekülnek el egy olyan világba, ahol egy szebb és jobb jövőt álmodnak meg maguknak. De az élet nem egy tündérmese, ezért mielőtt boldog jövő várna a könyv főszereplőire, előtte rengeteg nehézségen, megpróbáltatáson és akadályon kell keresztülmenjenek.
Luca Di Fulvio rendkívül érzelemdúsan adja vissza ezeknek a szereplőknek az érzelmi világát, ugyanakkor ezek a túlfokozott érzelmek harmonikusan találkoznak egy olyan tájleírással, ami megegyezik a szereplők belső világával.
Bár a könyv legnagyobb részét a nyomor, a bántalmazás, a szegénység és az erőszak teszi ki, a könyv három főszereplőjének köszönhetően, mégis van valami felemelő és nemes érzés abban, ahogyan ezek a fiatalok küzdenek.
A könyv szerzője egy olyan világot fest le ebben a regényben, amiben alig van értéke az emberi életnek, főleg nőként nehéz egy férfiak uralta világban érvényesülni. A nők csak mint eszközök szerepelnek ebben a regényben, akiket a zsarnokoskodó férfi uralkodói vagy családtagjai kihasználnak és bántalmaznak.
Ezzel ellentétben Rocco, Rosetta és Raquel a mocsok és szenny legmélyebb bugyraiban is emberségről tesznek tanúbizonyságot, tanítva nem csak a szeretteiket, de egy egész várost. Önzetlen és empatikus magatartásukkal és cselekedeteikkel egy jobb és szebb jövőt kovácsolnak maguknak és sorstársaiknak.
Ez a nagyon tömény, részletgazdag és realista regény elsőre egy nagyon megbotránkoztató és erőszakkal teli világot fest le, de közelebbről megnézve mégis könnyeket tud az olvasó szemébe csalni, ugyanis a könyv szerzőjének sikerül a sok kegyetlenség és brutalitás ellenére is, reményt és hitet adni szereplőinek és olvasóinak.
Ez a rendkívül olvasmányos könyv groteszk módokon ábrázolja az emberi kegyetlenség és gonoszság határtalan formáit. Bár ez sokak számára elriasztó lehet, érdemes mégis ezek az erőszakos részek mögé nézni, és meglátnai azt a történetet, ami három fiatal identitáskereséséről szól. Érdekes és izgalmas az, ahogyan váltott szemszögből, különböző sorsokon keresztül nem csak az egyéni, de a kollektív boldogulás kérdése középpontba kerül. És bár mindez elsőre fikcióinak tűnik, sajnos túl sok eleme a regénynek igenis valóság, ami miatt még nehezebb megemészteni ezt a könyvet.
Luca Di Fulvio könyveit, ezt is, azért a különleges atmoszféráért és stílusért érdemes olvasni, amit ő tájleírásokkal, szószerkezetekkel és érzelmekkel elér, ami mélyen megérinti az olvasót.
Szereplői mindig egyszerű, esendő és szegény emberek, akik egy nemesebb cél érdekében küzdenek, akik a végsőkig harcolnak álmaik megvalósításáért.
A regény kesze-kusza történetei mindig egymásba fonódnak, megvannak a tipikus rossz és jó szereplők, de mint egy mesében, a végén a rossz mindig elnyeri megérdemelt büntetését, a jó pedig győz a gonosz felett.
Ez a kegyetlen és megrázó olvasmány brutalitása ellenére reménységgel és hittel tölt el, megmutatva az emberséget embertelen körülmények között is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
… – tizenhárom évesen senkinek nem szabadna megtudnia, mi is az élet valójában. Sem azt, hogy igazából milyen kegyetlen is tud lenni.
Amikor az álmaink ránk találnak
Maxim Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
592
