Egy zseniális könyv, ami két nézőponton keresztül egy több évtizede tartó házasságról és annak válságba került időszakáról mesél. Valójában inkább ennek a házasságnak a végéről olvasunk ebben a könyvben, de a könyv szerzője végigvezet minket ezen az úton, hogy megértsük az előzményeket, a következményeket és az elkerülhetetlen változásokat.
Bea és Niklas története egy olyan történet, amiben évekig úgy tűnik, hogy minden rendben van. Megvan a klasszikus családfelállás, anya otthon marad a két gyerekkel, apa végigdolgozza az egész életét, a nyarak pedig a nagyszülőkkel és a családdal töltött pihenésről szólnak. De mikor Niklas egyik nap már nem jön haza, Bea pedig mindhiába kérleli, hogy folytassák a házasságukat és próbálják megmenteni, akkor a házaspár és kamasz gyerekeik élete egyik napról a másikra teljesen felborul.
A könyv első felében Bea szemszögéből olvashatunk az elmúlt évek mulasztásairól, hibáiról, traumáiról, veszteségeiről és mindarról, ami csendes gyilkosként odáig vezetett ebben a könyvben, hogy férj és feleség idegenekké váltak egymás előtt.
Niklas szemszögét is megismerjük a könyv második felében, és miközben a két történet egymás mellett párhuzamosan fut, kiderül, hogy egy idő után már nem is az a fontos, hogy ki a hibás, kinek van igaza, kinek van joga a házhoz, kinél maradnak a gyerekek, csupán az derül ki, hogy mindketten ugyanolyan vétkesek házasságuk kudarcba való fulladásában.
Két ember felelőssége és vétke az, ha egy házasság bármilyen oknál fogva válságba kerül. Bea és Niklas egy ideig saját igazát bizonygatja, saját érzelmeiket, sérelmeiket, vádaskodásaikat, élményeiket, mindaddig míg beletörődnek abba, hogy innen már nincs visszaút.
Mivel nagyon pörgősen és életszerűen zajlanak az események a két főszereplő között, ezért olvasás közben valóban olyan érzése van az embernek, mintha filmet nézne.
A könyv hétköznapi nyelvezete és egyszerű megfogalmazása miatt nagyon gördülékeny és élvezetes a könyv olvasása.
Bármelyik oldalról is vizsgáljuk meg ezt a házasságot, végül is ugyanahhoz az eredményhez jutunk el. A kommunikáció hiánya, a feldolgozatlan családit traumák, a nem megfelelő felelősségvállalás, az új szerelem mind ahhoz vezetnek ebben a történetben, hogy mindaz, ami évekig működött, hirtelen már semmire sem elég.
Rendkívül közelről nézhetjük végig hogyan hullik darabjaira egy olyan házasság, ami évekig kívülről nézve teljesen boldognak tűnt, de a felszín alatt olyan dinamika dolgozott, ami egy idő után robbanáshoz vezetett.
Női és férfi szemszögön keresztül látjuk azt, hogy mennyire másképp élünk meg helyzeteket egy párkapcsolatban. Hiába a sok eltelt év, hiába ismerik jól egymást, mégis különbözőképpen élik meg az életet és ennek megfelelően másképp reagálnak rá.
Szívszorító látni azt, hogy két ember, akik valamikor valamiért szerették egymást, most már egymás nélkül képzelik el az életüket.
Annyira felőrlődnek ebben a kapcsolatban, hogy a végére már ahhoz sem marad már energiájuk, hogy legalább egy terapeuta segítségével megpróbálják megmenteni a házasságukat.
Ebben a mély lélektani regényben nincsenek sorok közé bújtatott mondanivalók, minden ott van a szemünk előtt. A sok évnyi szőnyeg alá sepert trauma, a ki nem mondott szavak, a meg nem élt álmok, mind olyan dolgok, amelyek egy olyan töréshez vezetnek, amiben mindenki sérül.
Bár a történet vége meglepő módokon elég pozitív hangnemben ér véget, a sok felgyülemlett negatív érzés miatt ez egy szívszaggató könyv, amiben sajnos az újrakezdés már nem működik, és talán csak a remény marad meg az olvasóban, hogy a válás után, mindkét fél tanult valami ebből a sok fájdalomból és veszteségből.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Nem volt ijesztő belevágni? – kérdezi.
– Dehogynem. De a gondolat, hogy ne tegyek semmit, sokkal ijesztőbb volt.
A válás
Helikon Kiadó
2024
Füles, Kartonált
399
Pap Vera-Ágnes
