Náray Tamás: Zarah álma

A Zarah trilógia utolsó kötete, egyben a sorozat befejező része, számomra nagyon sok nem várt meglepetést okozott. Volt köztük sok kellemes is, de összességében sajnos kicsit csalódtam benne, nem erre számítottam. Az az igazság, hogy már a kötet második részénél is volt egy olyan érzésem mintha kicsit már erőltetett lenne ez a családi történet, de a harmadik rész sajnos igazolta is ezt az érzésemet.

Az előző részeknél én hangsúlyosabbnak éreztem a családi szálak és a családi viszonyok alakulását, ezért is szerettem bele ebbe a családregénybe. Ennél a könyvnél nem igazán éreztem már azt, hogy Náray követi ezt a vonalat, sőt olyan érzésem volt, mintha egy családregényből hirtelen egy krimi vagy thriller lett volna. Ennek alapját a sok nyomozás és a krimi elemek szolgáltatták, ami szerintem már nem igazán illet ehhez a családregényhez.

Ki kell azt mondanom, hogy sajnos úgy érzem elfogyott a szusz és az ötlet ennél a befejező regénynél, én személy szerint nem találtam annyira élvezetesnek mint az eddigieket, kicsit erőltetettnek tűnt az egész történet. Nem azt mondom, hogy nem kötötte le a figyelmemet vagy nem tetszett a történet, de sajnos voltak benne olyan elemek, amelyek számomra idegennek hatottak ebben a családregényben, úgy éreztem, hogy nem odaillenek. Főleg a második rész befejezése után, ilyen folytatásra semmiképp nem számítottam. Persze ez egyben jó is, mivel hatalmas benne a meglepetés faktor, de ugyanakkor számomra ez a fajta megoldása vagy befejezése a történetnek nem tűnik valami eredetinek vagy izgalmasnak.

Úgy érzem csak akkor van értelme ennek a harmadik résznek, ha előtte a trilógia első két kötetét is elolvassuk, máskülönben nagyon nehéz megérteni az előzményeket és beazonosítani a szereplőket. Én egy év szünet után olvastam a harmadik részt és még így is gondot okozott nekem a szereplők beazonosítása és a cselekmény részletes felidézése. Rengeteg benne a szereplő és egyszerre több szálon is fut a cselekmény, ezért egyfelől elengedhetetlen az első két könyv elolvasása, másfelől pedig nagyon résnek kell lenni ahhoz, hogy megértsük a családi viszonyokat. Néha nagyon nehéznek tűnt a könyv olvasása közben, hogy beazonosítsam a szereplőket és azt, hogy kinek milyen szerepe van a cselekmény szempontjából.

Náray ebben a befejező részben a cselekményt Zarah egyik álmára építi, ami elindít egy nyomozást a regényben. A történet során számomra olyan váratlan és logikátlan események történtek a regényben, amelyek zavaróak voltak és ezek után nehéz volt visszarázódni a történetbe. Az eddig megismert család történetét rengeteg váratlan esemény borítja fel a regényben, szinte már lehetetlennek tűnő dolgok történnek benne. Gyakran ezek az események kicsit hiányosak és szinte semmilyen magyarázattal nem szolgálnak, ezért volt az az érzésem, hogy ez a része a trilógiának már túl lett gondolva.

Nem tudom azt mondani, hogy tetszik az ahogyan a könyv szerzője lekerekíti Zarah családjának a történetét, sőt gyakran volt az az érzésem, hogy Náray saját világát és nézeteit erőltette bele a szereplőkbe.

Összességében olvasmányos volt ez a könyv (is), de a kevesebb néha több elv alapján megint csak azt gondolom, hogy túl sok elem volt benne ami logikátlanul keveredett a könyvben, másfelől pedig nagyon erősen ki lehetett érezni a könyvből Náray saját politikai és társadalmi nézőpontját. Legyen szó terrorizmusról, szexualitásról vagy magyar politikai helyzetről, ezek mind belekerültek és csak egy nézőpont szerint látunk rá a dolgokra, ami azért kicsit túlzás és hiányos. Ez zavart a legjobban ebben az egész történetben, hogy Náray nem sok teret hagyott az én olvasói fantáziámnak, mert rám erőltetett olyan nézeteket, amelyek csupán az ő személyes tapasztalataira alapszanak.

Már a második kötetnél is volt egy olyan érzésem, hogy kényszer ez a trilógia, és bár tudtam, hogy lesz folytatása, mégsem tudtam azt elképzelni, hogy ezt a történetet hogyan lehet még úgy fokozni és építeni, hogy továbbra is élvezetes és érdekes olvasmány legyen. Hát sajnos beigazolódott a félelmem, nem igazán volt már hova fokozni vagy építeni a történetet, és ezt ki is lehet érezni a könyvből.

Örülök, hogy elolvastam a trilógiát, de számomra az első része a könyvnek volt a legélvezetesebb és irodalmi szempontból is az volt a legkiemelkedőbb.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senki sem születik erősnek. Csak később válik azzá, miután elhatározta, hogy nem adja fel, és a kijelölt úton, bármilyen nehézségek vagy fájdalmak árán, de végig is halad. Veszteség mindenkit ér, ahogy bánat és öröm is egyformán. A kérdés az, hogy mihez kezdünk vele.

Zarah álma Book Cover Zarah álma
Náray Tamás
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
721