A hegyek éneke egy lírai, több generáción átívelő családregény, amely a vietnámi történelem egyik legviharosabb korszakán vezet végig bennünket. Nem pusztán háborús történet, hanem egy család túlélésének krónikája, ahol a személyes sorsok és a történelem erőszakos fordulatai elválaszthatatlanul összefonódnak.
A történet középpontjában Tran Dieu Lan áll, aki 1920-ban született, és életét végigkíséri a 20. századi Vietnám minden fájdalma. A földreform idején gyermekeivel együtt menekülni kényszerül a családi farmról, amikor északon a kommunista hatalomátvétel gyökerestül felforgatja az addigi világot. Otthon, föld, hagyomány, minden, ami identitást adott neki, egyik napról a másikra semmivé válik. Lan alakja mégsem a megtörtséget, hanem a rendíthetetlen anyai erőt testesíti meg: ő az, aki a legnagyobb veszteségek közepette is kapaszkodót jelent a család számára.
Évekkel később Hanoiban unokája, Huong történetén keresztül látjuk a háború újabb pusztítását. A fiatal lány nagykorúvá válása egybeesik azzal a pillanattal, amikor szülei és nagybátyjai a Ho Si Minh ösvényen indulnak el harcolni, egy olyan konfliktusba, amely nemcsak az országot, hanem a családot is szétszakítja. Huong szemszöge különösen megrendítő: benne egyszerre él a gyermek bizonytalansága és a felnőtté válás kényszere, miközben napról napra tanúja a hiány, az éhezés, a bombázások és a reménykedés csendes ritmusának.
A regény különlegessége, hogy a vietnámi nép nézőpontjából meséli el a háború történetét. Nem csupán a csataterek, hanem a konyhák, udvarok és családi asztalok drámája tárul fel előttünk. Ebben a könyvben a történelem nem díszletként jelenik meg, hanem hús-vér valóságként, amely a családi beszélgetésekben, a mindennapokban is jelen van. A háború itt nem csupán katonai esemény, hanem lelki örökség: generációkon átívelő trauma, amely gyakran megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után hűségről, hazaszeretetről, túlélésről és megbocsátásról.
A Ho Si Minh ösvényre induló családtagok sorsa nemcsak politikai, hanem mélyen személyes tragédia is: a konfliktus szétszakítja a rokoni kötelékeket, miközben a túlélés és a hűség kérdéseit feszegeti.
A könyv nyelvezete már szinte költői, mégis közvetlen. A vietnámi kultúra, hagyományok és természeti képek finoman szövik át a szöveget, így a történet egyszerre epikus és bensőséges. A fájdalom, a veszteség és az elszakadás motívumai mellett végig jelen van a szeretet és a remény csendes, makacs ereje.
Ez a könyv azoknak szól, akik nemcsak a történelmet, hanem az emberi sorsokat is szeretnék megérteni. Akik kíváncsiak arra, milyen árat fizet egy család a túlélésért, és hogyan öröklődnek tovább a sebek, de ugyanígy az erő és a kitartás is.
Egy megrendítő, érzékeny és kulturálisan gazdag regény, amely emlékeztet arra, hogy a történelem mindig személyes történetekből áll össze.
A hegyek éneke egyszerre fájdalmas és felemelő történet. A veszteség, az elszakadás és a kimondatlan gyász mellett végig ott lüktet benne a szeretet makacs ereje, az a hit, hogy még a legmélyebb romok alól is kinőhet valami új. Ez a regény nemcsak Vietnám történetéről mesél, hanem arról is, hogyan őrzi meg az ember az emberségét akkor is, amikor körülötte minden széthullik.
Kedvenc idézetem a könyvből:
De a szó olyan, mint a víz, ha egyszer kiszaladt az ember száján, kiömlik és elfolyik. A szó olyan, mint a kés, láthatatlan sebeket ejt, amelyek örökké véreznek.
A hegyek éneke
Athenaeum Kiadó
2025
Füles, Kartonált
364
Vándor Judit
