Nehezen tudom eldönteni azt, hogy tetszett vagy sem ez a könyv, ugyanis a szépen megfogalmazott gondolatok a szerelemről és az életről elnyerték a tetszésemet, de a regény szerkezete és felépítése nem igazán volt az én kedvemre. Az alaptörténet nagyon érdekes, de a történetmesélés nekem egy kicsit túl kaotikusra sikeredett. Eleinte még érdekesnek és izgalmasnak tűnt a szerelmi történet, de utána már csak túl filozofikusnak tartottam, és ez sajnos már nem kötötte le a figyelmemet. Nem tudtam megszeretni a történet szereplőit, egyik sem tűnt szimpatikusnak, számomra semmi mélység nem volt a karakterek ábrázolásában.
A könyvpatikus fogalmával és személyével tudtam a leginkább azonosulni. Jean Perdu karaktere volt a legszerethetőbb az egész regényben, az ahogyan ő beszélt és mesélt az irodalomról, a könyvekről és az olvasásról teljesen levett a lábamról. Kicsit túl hosszadalmasnak tartottam a történetet, sok volt benne a mellékszál és nem a főtörténet volt az igazán hangsúlyos benne.
Jean szerelmi története érdekesnek és izgalmasnak tűnt az elején és erről sokkal szívesebben olvastam volna, de a két szálon futó cselekmény ebben az esetben számomra zavaró volt. Alig néhány szösszenet került elmesélésre az egész szerelmi történetükről, a cselekmény java része a jelenben játszódott, ahol sok a mellékszereplő és a jelentéktelen esemény. Csakis azok a részek tetszettek ebben a könyvben, amelyek a francia tájleírásokat és a könyvajánlókat tartalmazták. Ez a világ teljesen elvarázsolt, ahol minden lelki bánatra létezik egy megfelelő könyv.
Ennek ellenére sok olyan dolog volt benne, ami nem tetszett. Nem tetszettek Manon szerelmes levelei, amelyek utólag nem sokat tettek hozzá a történethez, arról nem is beszélve, hogy irtózatosan nehezen lehetett elolvasni ezeknek a leveleknek a betűtípusát.
Jean Perdu utazási beszámolói sem nyerték el az én tetszésemet. Valahogy úgy éreztem, hogy a sok kis apró történet elvonta a figyelmet Jean Perdu igazi belső utazásának a lényegéről.
Talán a kellő hangulat szükséges ahhoz, hogy az ember rá tudjon erre a könyvre hangolódni, nekem ez nem igazán sikerült. Annak ellenére, hogy az Irodalmi Patika egy nagyon hangulatos és bájos kis helynek tűnik, a körülötte lévő történet szerintem már nem annyira izgalmas.
Jean és Manon szerelme egyáltalán nem valami kiemelkedő tény a könyvben, Jean új szerelme pedig kicsit hirtelennek tűnik.
Az igaz, hogy van egy varázslatos hangulata a könyvnek, de szerintem ez csak azért van, mivel sokszor kerülnek említésre a könyvek, az olvasás iránti szeretet és egyáltalán az olvasó ember világának különlegessége. Én nem tudtam belemerülni a történetbe, ez a lassan folydogáló stílus már zavaró és unalmas volt.
A könyvek, a szerelem, a hajóút, a tangó, a barátság mind olyan dolgok, amik tele vannak erős érzelmekkel ebben a könyvben. Az életbölcsességek és a filozofikus gondolatok szintén kiemelkednek benne. Ezek a mondatok és gondolatok nagyon szépen meg vannak fogalmazva benne, ettől olyan fájdalmas, szívszorító, ugyanakkor néha pedig bájos a könyv üzenete.
Jean belső utazása volt talán a legérdekesebb ebben a könyvben, ami felért egy önismereti utazással. Figyelembe véve azt a tényt, hogy ez az utazás egy könyves hajón történik meg, még izgalmasabbá teszi az egészet. Ez a kis hajóút felért egy rövidke kis életutazással, ahol az ember megtapasztal szerelmet, hűséget, csalódást, halált és boldogságot is.
Jean könyvek iránti szeretete szerintem minden könyvmolyt elvarázsol, főleg az ahogyan szinte már receptre írja fel a könyveket pácienseinek, akik maguk a vásárlók.
Ez a könyv megintcsak hangsúlyozza azt a tényt, hogy milyen felszabadító és szenvedélyes dolog az olvasás. Néhol humoros, néhol komoly, de mindvégig érzelemdús ez a könyv.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszínű vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland.
Levendulaszoba
Maxim Könyvkiadó Kft.
2019
Puhatáblás, Ragasztókötött
336
