Nagyon szeretem azt az érzést, mikor egy könyvnek már a borítója és a címe képes arra, hogy felkeltse a figyelmemet. Ennél a könyvnél ez a két dolog egyből adott volt, ugyanis csodálatos a borítója, a címe pedig egyből szemet szúr, ugyanis egy érdekes szójáték az egész. Én bevallom első ránézésre el is olvastam a könyv címét, ugyanis MAGÁNYÜGY helyett én MAGÁNÜGY-et olvastam, és mire a könyv végére értem, már azt is megértettem miért magánügy a magányügy.
Amúgy ez volt az első ismerkedésem a könyv szerzőjével, ugyanis eddig még soha semmit nem olvastam tőle, ez a könyve azonban elnyerte tetszésemet.
Rejtélyesen és titokzatosan indul be a regény története, egy nő meséli el Elena és Léna történetét, akiknek élete szorosan összekapcsolódik. Számomra az nem derült ki, hogy ki is ez a nő, aki mint egy narrátor, kívülállóként meséli el ezt a történetet, de mivel ő csak mellékszereplője ennek az egész történetnek, ezért ez annyira nem is volt fontos a regény cselekménye szempontjából. A hangsúly a két nő életén van, akiket a sors szorosan egymáshoz kötött, az élet azonban szétválasztotta őket. Elena Magyarországon maradt, Léna Oroszországba került, és bár valami láthatatlan szál végig összekötötte őket, életük mégis teljesen különbözően alakult. Mindketten férjhez mennek, egyiküknek gyereke születik, a másik sikeres lesz munkájában, de a múlt traumái úgy tűnik rányomják bélyegüket életük alakulására. Nem is annyira Léna életére, ugyanis ő egy kiváltságos családban nő fel, később sikeres férjezett nő lesz belőle, Elena azonban magányosan és depresszíven tölti el élete nagy részét.
Mesébe illőnek tűnik az ő történetük, olyan mintha egy szerencsés és egy szerencsétlen lányról szólna ez a mese, ahol egyik boldogan él, a másiknak pedig csak a keserűség jut. A párhuzamosan történő cselekmény hol egyik nőt, hol a másikat mutatja be, mindaddig míg a történet végén összekapcsolódnak ezek a szálak.
Nem valami eseménydús vagy izgalmas történetmesélésre kell ebben a könyvben számítani, szerintem valójában nem is ezen van a hangsúly, hanem olyan fontos témákon, amelyek meghatározták ennek a két nőnek az életét. Egyfelől ott van az anyai szeretet és gondoskodás, ami ugyebár feltétel nélküli és határtalan kell(ene) hogy legyen, ebben az esetben a két lány azonban csak egy szerelmi kaland végeredménye, egy magyar nő és egy orosz férfi között. A lányok anyja első perctől kezdve elutasítja őket, felelőtlenül és ridegen bánik velük. Ezek után csak gyűlnek a traumák a lányok életében, ugyanis bár eleinte apjuk maga mellé veszi őket, utána mégis szétválasztja őket. Ez a traumatikus esemény valójában csak az egyik lányra lesz nagy hatással, Elena az aki sosem heveri ki ezt a szétválasztást. A magány, a depresszió és a kilátástalanság annyira megbélyegzik az életét, hogy se feleségként se anyaként nem tud már örömet érezni. A szeretet hiánya, a magány és a szülői minta nélkülözése mindent felemészt Elena életében, sőt esélyt sem ad a boldogulásra és a beteljesülésre.
Léna életéről is szó esik a könyvben, de nekem úgy tűnt, hogy Elena élete sokkal hangsúlyosabb volt, ugyanis a lelki traumákat főleg ő szenvedte el.
Fontos motívumai a regénynek az anyai szerep, a szeretet és kötődés hiánya, valamint a magány és az alkoholizmus fogva tartó hálói, amiből úgy tűnik lehetetlen a szabadulás.
Nagyon jó volt végigolvasni ezt a szomorú és szívszorító történetet, ugyanis rengeteg új gondolatot ébresztet bennem. Főleg a könyv utolsó oldala volt az, ami nagyon jól és szépen lekerekítette az egész történetet. A nagybetűs ÉLETről szól ez a könyv is, azokról a traumákról és tragédiákról, amiket nap mint nap magunkban hordunk és amelyek akár egész életünket is meghatározhatják. Mindannyiunk élete tele van titkokkal, hazugságokkal és elszenvedett traumákkal, amik egy idő után elkezdenek felőrölni. Ezt a harcot vívjuk mindannyian, néha áhítozzuk az igazságot és a valóságot, máskor pedig menekülünk előle. Hogy melyik a jobb?! Erre a kérdésre sosem egyértelmű a válasz. Talán csak évek távlatából, visszatekintve a jelenből a múltba értjük meg azt, hogy mi miért is történik velünk és milyen célt szolgált.
Sándor Anikó könyve úgy vezet végig ezen a történeten, hogy csak miután leülepszik a könyv hatása, utána kezdenek el felszínre jönni bennünk ezek a kérdések. Érdemes elmerülni ezekben a kérdésekben, végigolvasni ezt a búskomor történetet és a csend magányában ráhangolódni hatására.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A valósággal szembesülni sokszor azért nem jó, mert megnehezítené az életet. Máskor meg pont a hiánya tesz tönkre mindent.
Kibeszéletlen titkok hálójában vergődünk mindannyian…
Magányügy
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
221
Kedves Könyvmoly! Köszönöm a kedves kritikát! A megjegyzés, – mely szerint nem tudod, ki lehet a nő, aki elmeséli – igencsak meglepett 🙂 Én magam vagyok a nő, egyes szám első személyben írtam a könyvet, ahogy a korábban megjelentek többségét is. Saját élményeimet szoktam feldolgozni. Sajnálom, hogy ez nem derült ki számodra. De a soraidat köszönöm 🙂
Ez volt az első könyem, így mostmár jobban megértem a könyv keretét. Köszönöm a felvilágosítást!