disztópia

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Meglepő számomra az a tény, hogy milyen sok könyv foglalkozik az utóbbi időben az anyaság témájával. Ennél már csak az érdekesebb, hogy szinte a legtöbb disztópiának ez a témája, úgy tűnik a női sors, azon belül az anyaság, egyre égetőbb kérdéssé válik. Minden egyes alkalommal mikor egy anyaságról szóló könyv kerül a kezembe, főleg ha az egy disztópia, akkor elgondolkodom azon, hogy mi az oka vagy a háttere annak, hogy...

Tovább...

Joanne Ramos: A Farm

Témáját tekintve szerintem nagyon jó ez a könyv, érdekes és mozgalmas a cselekménye, azt azért mégis kicsit negatívumként éltem meg a könyv olvasása során, hogy helyenként mintha nem lett volna eléggé logikus a cselekmény felépítése, valamint egy idő után úgy éreztem mintha elfogyott volna a lendület a regény folyamán. Ennek ellenére nagyon szívesen olvastam ezt a könyvet, és ajánlom is olvasásra, mert nekem ez egy kellemes olvasmány volt, élveztem a...

Tovább...

John Marrs: The One

Engem ez a könyv teljesen lenyűgözött, annyira belemerültem az olvasásába, hogy órákig meg se mozdultam. Szuper izgalmas és szórakoztató ez a könyv, legszívesebben megállás nélkül olvastam volna végig. Kissé bugyutának és nevetségesnek tűnik a története, de annyira leköti az olvasó figyelmét, hogy én teljesen bele tudtam magam élni a történetébe és gyakran éreztem azt, hogy csak úgy visz magával a könyv. Az tény, hogy eleinte kicsit összezavart a nagyon gyorsan...

Tovább...

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

„A szolgálólány meséje” egy tipikusan olyan könyv számomra, amit egyszer sikerült elolvasnom, de szerintem még egyszer nem menne. Nem azért mert nem tetszett a könyv, hanem azért mert annyira nyomasztó és felkavaró a könyv cselekménye. A könyv alapján készült sorozatot pedig végképp nem követem, mert ez még nyomasztóbb lenne. Tömören arról szól a könyv, hogy létezik egy olyan állam, mely olyan disztópiát dédelget, amely szerint az állam lakóinak egyetlen céljuk...

Tovább...