filmadaptáció

Cristina Alger: A bankár felesége

Nagyon szeretem a krimi könyveket, azon is belül az izgalmas és csavaros thrillereket. „A bankár felesége” elég nagy reklámot kapott és a fülszöveg alapján, egy csavaros és feszültséggel teli olvasmánynak ígérkezik. Számomra ez inkább volt egy szórakoztató olvasmány, mint egy fordulatos vagy lélegzetelállító thriller. Krimiként még nehezebben tudok rágondolni, mivel ahhoz, túl sok a romantikus szál benne, na meg persze a „happy end”, ami csak még inkább rontott a könyv hangulatán.

Maga a könyv témája nagyon is érdekes és aktuális, részletesen és figyelemfelkeltően ábrázolja a bankárok és befolyásos emberek luxus és nagyvonalú életét. A regény kezdete mindenképp megnyerő és feszültséggel teli, ami egy izgalmas kibontakozást és csavaros végkifejletet sejtet. Ez azonban, szerintem nem teljesül be a könyvben, kevés benne a fordulat és nagyon sok csavar előre kiszámítható.

Annabel és Matthew története idillikusan indul, boldog és sikeres házaspár, akik életét a férj hirtelen és tragikus halála, megváltoztatja és nem várt események elé állítja. Annabel, férje halálának rejtélyes körülményei után kezd el nyomozni, miközben egy másik szálon Marina, egy sikeres újságíró pont a banki visszaélés törvénytelen titkairól ír tudósítást. A cselekmény két külön szálon fut, mindkét szál egy nyomozati szál, ami lassan-lassan összekapcsolódik. Ez a két szál, két női sors alakulásával is foglalkozik, mindkettőben közös a romantika és a szerelem, ami meghatározza a cselekmény alakulását.

Mivel a bank és pénzügy világa nagyon messze áll tőlem, ezért számomra túl részletes volt ez a rész és helyenként unalmas is. Annyira kiszámítható és előre látható volt a főhős körüli rejtély, hogy ez sokat elvett a regény élvezetéből. Kevés volt benne az intrika, a csavar, az izgalom, a könyv csattanója pedig igazi csalódás. Mivel egy thrillerről vagy krimiről van szó, ezért szerintem ez a fajta befejezés semmikép nem illik ehhez a műfajhoz, meg amúgy is végig az az érzésem volt, hogy egy könnyed kis romantikus regényt olvasok, apró kis ötletes csavarokkal.

Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv, lapos és egyhangú volt. A regény cselekménye nem épült fokozatosan és nem érte el a kívánt csattanót, hanem végig megmaradt ugyanazon a szinten. Csupán annyi változott, hogy folyamatosan bekerült egy-egy újabb szereplő a képbe, aki sokat nem tett hozzá a cselekmény fokozásához.

Kicsit csalódtam ebben az olvasmányban, túl gyenge ahhoz, hogy egy fordulatos és izgalmas thrillerként megállja a helyét. Könnyed, laza, szórakoztató és kikapcsoló olvasmány, de semmi észbontó vagy eget rengető dolog nem történik benne.

Egyszerű, kiszámítható és átlagos szórakoztató olvasmány.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem engedheti meg magának a luxust, hogy a rövid távú döntéseinek a hosszabb távú következményein gondolkodjon.

A bankár felesége Book Cover A bankár felesége
Cristina Alger
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
351

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Egy olyan könyvről nehéz azt mondani, hogy jó volt, ami tele van szörnyű dolgokkal és fájdalmas igazságokkal. De ez a könyv szerintem zseniális, és csak egy briliáns elme mint Ruta Sepetys tud a mocsokból és kilátástalanságból, reményt és jóságot kovácsolni.

Több könyvet is olvastam már a szerzőtől és mindegyikről állíthatom, hogy egyedi a stílusa, a története, a karakterábrázolása és a cselekmény felépítése.

Megrázó, kétségbeejtő és szívszorító Lina története, aki a legnagyobb nyomorúság, éhség, fájdalom és kiszolgáltatottság közepette is harcol az életben maradásért, úgy hogy közben megannyi veszteség éri.

A történet az 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítenek a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői. Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.

Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.

A valós alapokon rendelkező regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.

A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.

Alapos, informatív és nagyon jól megírt regény. Felnőtt, történelmi regénynek tartom, azzal kicsit nehezen tudok kibékülni, hogy ez egy ifjúsági regény lenne. Nem azzal van a gond, hogy túl sok benne a borzalom és ezt tiltani kellene egy fiataltól, hanem szerintem a lélektani és mélyértelmű mondanivalók azok, amelyek talán sok fiatal számára még érthetetlenek vagy megfoghatatlanok.

A könyv szerzője szerintem valami egészen különlegeset alkotott ezzel a könyvével (is), ami egyfajta méltó megemlékezés arról a sok millió emberről, akik halálukat lelték ezekben a munkatáborokban.

Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál. Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.

Szerintem ez egy nagyon jó regény, olvasmányos, magával sodró és mélyértelmű.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.

Árnyalatnyi remény Book Cover Árnyalatnyi remény
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
351

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

frances-mayes-napsutotte-toszkana

Úgy terveztem, hogy a „Napsütötte Toszkána” című könyvet egy napsütéses nyaraláson fogom elolvasni, de sajnos más könyvek megelőzték, ezért őszi bekuckózós délutánokon olvastam el, ami nem hogy elvett volna a könyv hangulatából, hanem még kellemesebbé tette az olvasmányt.

Kicsit meglepődtem az oldalak olvasása közben, mert nem erre számítottam. Imádom Olaszországot, az olasz ételeket, az olasz életstílust és az olasz tájakat, ezért is már jó előre tudtam, hogy kedvelni fogom a könyvet. Ez így is volt, de nekem kicsit hiányzott az igazi cselekmény a könyvből, mert ez végig „csak” egy élménybeszámoló volt.

Tetszett az, hogy a szerző saját élettapasztalatát és olasz életérzését adta vissza könyvében, de szerintem ez kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis nagyon éles a váltás a különböző témák között. Mivel konkrét cselekménye nincs a könyvnek, ezért akár szakácskönyv, útikönyv vagy dokumentumregény is lehetne.

Persze imádtam a hangulatát és teljesen bele tudtam magamat képzelni abba a környezetbe, de a kevesebb néha több elv szerint, itt is jobb lett volna egy kicsivel kevesebb élménybeszámoló, és valamivel több konkrét cselekmény.

Az amerikai írónő arról számol be könyvében, hogy megvásárol egy régi házat egy hozzátartozó olajfaligettel Toszkánában, ami életének egy új fejezetét szimbolizálja. Ezt az új életfejezetet meséli el a szerző nagyon részletesen és pontosan, sok érzelemmel, humorral és életkedvvel. A sok elbeszélés során betekintést nyerünk egy ház megvásárlásának a bonyodalmaiba, a felújítás nehézségeibe, a vidék múltjába, valamint a tipikus olasz dolce far nienté-be, vagyis az édes semmittevésbe. Több száz oldalon keresztül piaci bevásárlások, olasz receptek, baráti vacsorák és romantikus esték elevenednek fel a könyv lapjain.

Frances Mayes nagyon szépen és érzékien fogalmazza meg az olasz életstílust, úgy hogy közben magával ragadja az olvasó fantáziáját és hatással van az érzékszerveire is.

Én teljesen át tudtam magam adni ennek az érzésnek, éreztem a friss fűszernövények illatát, a gyümölcsök édes aromáját, az ételek ínycsiklandó ízét, valamint az olasz táj elbűvölő, hangulatos és csodaszép helyeit.

Én túl soknak találtam a részletes beszámolókat, ez helyenként nyomasztó és már-már unalmas is volt. Nagyon hullámzónak tartottam az egész könyvet, voltak olyan részek amelyekben teljesen el tudtam merülni, de olyan leírások is, amelyeket teljesen feleslegnek tartottam.

Talán önéletrajzi vagy gasztro regényként állja meg a legjobban a helyét ez a könyv. Én jobban örültem volna annak, ha többet megtudok az írónő magánéletéről, férjéről és gyerekéről, bármi ami kicsit személyesebb, és amitől, én mint olvasó, közelebb érzem magamhoz a könyvet.

Ami viszont nagyon is átjött ebből a könyvből az az életigenlés és a derűs jókedv. Minden egyes oldal áradozik erről az érzésről, amit legjobban az olaszok tudnak megélni, és amit nekünk is jó lenne megtanulni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.

Napsütötte Toszkána Book Cover Napsütötte Toszkána
Frances Mayes
Tericum Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
373

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Alice Walker: Bíborszín

Kevés olyan könyv van, ami akkora hatást gyakorolt volna rám, mint Alice Walker „Bíborszín” című könyve. Egyfelől úgy érzem, hogy a könyv elolvasása után szó szerint szavak nélkül maradtam. Egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt, ami ebben a regényben ott lapul a nehéz nyelvezet, és a kiszolgáltatott sorsú emberek élete mögött. Másrészről pedig úgy érzem, hogy erről a „csodák könyvéről” nagyon sokat lehetne írni, mert üzenete kortalan és határtalan. A regény főszereplőjének szavaival élve: lehet az ember csúnya, fekete, buta, alárendelt vagy bármi más, de mégis itt van a Földön, mert az élethez mindenkinek joga van. Ezt a jogot nem mástól kapjuk meg, nem más minősítése tesz minket erre érdemesnek, nem kiharcoljuk magunknak, hanem vele születünk.

A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.

Ebből a kiúttalan helyzetből, két nő segítségével sikerül Celie-nek kiemelkedni. Az egyik, szeretett nővére, Nettie, akinek levelezései életben tartják és reményt keltenek benne. A másik, imádott barátnője, Shug, akitől megtanul szeretni. A két szeretett nőhöz fűződő kapcsolata során, Celie ráébred saját öntudatára. A férfiak által uralt álszent világ lassan kezd darabokra hullani, miközben megtanulja felfedezni és szeretni önmagát, testét és a benne rejlő nőiséget.

Megindító, néhol durva, máshol szívszaggató, legtöbbször pedig fájdalmas és szomorú a könyv.

Celie története nekem több szempontból is volt egészen különleges.

Először is mindannyiunknak szükségünk van a hitre. Egy olyan hitre, ami kapaszkodót és reménységet nyújt nehéz és kilátástalan helyzetekben.

A másik nagyon fontos elem: a szeretet ereje. A színtiszta, őszinte, önzetlen szeretet, mely összeköti az embereket, és amely nélkül képtelenek vagyunk létezni.

A harmadik a férfi és női egyenlőség, a faji egyenlőség, mind olyan témák, amik mai napig tisztázatlanok. Mai napig nagyon összemosódnak a nemi szerepek, ami rengeteg konfliktushoz és egyenlőtlenséghez vezet.

Na és akkor ott van még a szexualitás kérdése. Ezzel se állunk jobban. Az a fajta női alávetettség és alárendeltség, amit Celie megél, bizony sok mai kapcsolatban még mindig jelen van.

És akkor ott van még Celie egyszerű tőmondatokból álló monológja. Az egyszerű, néhol durva, máshol érthetetlen szavak, de így próbál felszínre törni mindaz a sok érzelem és átélt dolog, amit Celie egyszerűségében képtelen megfogalmazni. Itt ébredünk rá arra, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a szavak és mondatok, amiket kimondunk. A szavak teremteni és rombolni tudnak.

És a legvégén ott van a bíborszín. A királyi, pompás, örömteli szín, amit minden ember fel kell tudjon fedezni saját életében. A bíborszín a szépség, öröm, teljesség és elfogadás színe. Mert minden durvaság és erőszak ellenére, pont ez a könyv üzenete: Az örömteli, szabad és teljes életre mindenkinek joga van!

Kedvenc idézetem a könyvből:

De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

Bíborszín Book Cover Bíborszín
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
344

Piers Paul Read: Életben maradtak

Számomra minden könyv olvasása élvezetet okoz, ezt az élvezetet már csak az tudja felülmúlni, ha egy igaz történet alapján írott könyvet olvasok. A következő könyv, „Életben maradtak”, is ebbe a kategóriába sorolható, kiváló dokumentum regény.

1972 októberében egy rögbicsapat tagjai, azok szurkolói és a személyzet, elindulnak egy bérelt repülőgéppel Chilébe, hogy ott megmérkőzzenek néhány meccsen. A rossz látási viszonyoknak következtében, a gép nekiütközik az Andok egyik csúcsának és lezuhan. A pilóta több utassal együtt szörnyethal. Többen is súlyosan megsérülnek, néhányan azonban életben maradnak. Hetven napnyi szörnyű szenvedés után, alig valami élelemmel és hóból olvasztott vízből, tizenhatan megmenekülnek.

Ez alatt a hetven nap alatt ezek az emberek olyan fizikai, lelki és szellemi mélységeket és fájdalmakat élnek meg, amely addig hitt összes értékrendjüket megkérdőjelezi, és olyan döntések elé állítja őket, ami már rég túlmutat az emberei erkölcsi elveken. Az Andok kietlen hóviharában, élelem és meleg ruha nélkül, egészen más törvények uralnak, mint a mindennapi életben. Senki nem indul keresésükre, hiszen mindenki meg van arról győződve, hogy lehetetlen egy ilyen repülőgép katasztrófát túlélni, ilyen zord időjárás mellett. Tizenhat embernek azonban mégis sikerül a lehetetlen, megmenekülnek és esetük az egész világot bejárja.

Klasszikus túlélőirodalmat olvashatunk Piers Paul Read könyvében, tele drámai feszültséggel és tragikus eseményekkel. Kiválóan oldja meg a szerző a történet elmesélését, benne van az alapos dokumentáció, de ugyanakkor feszültséggel teli, mint egy jó krimi vagy thriller.

Az a néhány ember aki túléli a repülőgép katasztrófát hirtelen arra kényszerül, hogy kilépjen a civilizáció jól megszokott és biztonságot adó korlátai közül, és minden erejével és tudatával küzdjön a túlélésért. Ilyenkor a civilizáció normái már mit sem segítenek, csak az emberi túlélőösztön számít.

Félelmetes, rémisztő, felfoghatatlan mindaz amit átélnek ezek az emberek, miközben próbálnak minden erejükkel életben maradni, és a végén csodával határos módon néhányan még meg is menekülnek.

Nekem tetszett a könyv tárgyilagos hangvétele, de azért szerintem az érzelmek sem maradtak el, a sorok között olvasva, azokat is fel lehetett fedezni. Ugyanakkor betekintést nyerünk megannyi ember gondolat- és érzelem világába, meg tudjuk mi az a motiválta, hajtotta őket, erőt adott nekik, hogy életben maradjanak.

Egy ilyen könyv olvasása után ébred rá az ember, hogy milyen erő is lakozik benne, ami talán csak akkor mutatkozik meg igazán, mikor az életösztön átveszi az uralmat a civilizáció felett.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tedd, Isten, olyan nehézzé, amilyenné akarod […], csak lehetetlenné ne tedd.

Életben maradtak Book Cover Életben maradtak
Piers Paul Read
Európa Könyvkiadó Kft.
2017
Kartonált
416

Margaret Atwood: Alias Grace

Margaret Atwood már ismerős volt számomra, miután már elolvastam tőle „A szolgálólány meséje” könyvet, mely kettős érzéseket hagyott maga után. Mégis megtetszett valami az írónő stílusában, ezért úgy gondoltam még egy könyvet elolvasok tőle. Hát nem mondhatom azt, hogy az írónő újabb könyve, könnyebb olvasmány lett volna mint az azelőtti. De legalább már tudtam mire számítsak.

A könyv története valós megtörtént eseményeken alapszik, és még tévésorozat is készült belőle.

Grace Markot, a könyv főszereplője, gyilkosság miatt van elítélve, ugyanis állítólag 1840-ben szeretőjével együtt, kegyetlenül végeztek munkaadójukkal és annak házvezetőnőjével. A Kanadába emigrált Grace úgy tűnik semmire nem emlékszik a történtekből. Védőügyvédje segítségével, aki Grace beteg elmeállapotára hivatkozik, sikerül elkerülnie a kötél általi halát, és megússza egy életfogytiglanra szóló ítélettel. A vélemények megosztódnak Grace esetével kapcsolatban: egyesek szerint egy őrült, elmebeteg nő, aki kegyetlen gyilkosságot követett el, mások szerint ő csak egy ártatlan lány, aki a körülmények áldozata lett. Grace felkelti egy fiatal orvos érdeklődését, aki elhatározza, hogy kideríti az igazságot a gyilkossággal kapcsolatban. Hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre több dolgot árul el magáról és a történtekről, de végig tagadja a gyilkosságra való emlékezését.

Nagyon érdekes a szerző írásstílusa. Először szembesít a már megtörtént tragikus cselekménnyel, és utána tárja fel az odavezető körülményeket, adott esetben Grace lelkivilágát. És az ő lelkivilágát végigkövetve, felmerül bennünk a folytonos kérdés: Vajon bűnös-e vagy sem? Ezt minden olvasó egyénileg döntheti el, hiszen csak arra tudunk alapozni amit Grace elmesél. De vajon a gondolatok csak ártatlan elmélkedések maradtak, vagy a gondolat eljutott-e a cselekedetig? Részletes lélektani vizsgálatot kellene elvégezzünk, ahhoz hogy megfejtsük Grace gondolatvilágát, emlékeit és cselekedeteinek valóságát. Sok mindenről lehet megrengeni Grace esete kapcsán: amnézia, személyiségzavar, színésznői képesség, emlékezetkiesés, erkölcs? Ezek mind súlyos fogalmak, melyeket a szerző helyenként sejtet, de a bűncselekmény megfejtését nagyban az olvasó képzeletére bízza.

Nekem személy szerint kicsit túl hosszúnak és részletgazdagnak tűnt a könyv, ezért úgy érzem egyelőre  eleget olvastam Margaret Atwood-tól. Nem vitatom, hogy különleges az írónő stílusa, sőt irodalmilag is egy remekmű, de számomra nem egy olyan olvasmány, amit többször elolvasnék.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.

 

Alias Grace Book Cover Alias Grace
Margaret Atwood
Jelenkor Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
767

5 legjobb könyv alapján készült film

Szerintem minden igazi könyvmoly először a könyveket olvassa el, és utána nézi meg a könyvek alapján készült filmeket. Azoknak ajánlom ezeket a könyveket, akik szeretik kedvenc olvasmányukat film formájában is megnézni. Szerintem igaz az a mondás, hogy a könyvekből készült filmek esetén, a könyv elolvasása mindig jobb élményt nyújt, mint a könyv vászon változata, azért néha mégis jól jön egy-egy kedvenc könyv újraélése film változatban is.

Íme azok a könyvek, melyek rám nagy hatással voltak, és olvasásuk után a film is elnyerte tetszésemet.

1. Joyce Maynard: Nyárutó

Lassan és vontatottan bontakozik ki a történet, de annál érzelemdúsabb és magával ragadó. Érzelmek széles skálája, nyomasztó és elgondolkodtató életbölcsességek jönnek át a könyv lapjait olvasva.

2. Emma Donoghue: A szoba

Egyfelől ott van a könyvben a gyermeki naivitás, könnyedség, vidámság és játékosság, másfelől pedig a kőkemény valóság és egy édesanya önfeláldozó, legyőzhetetlen és önzetlen szeretete.
Ezt a könyvet nem lehet elfelejteni, az ember évek múlva is fog emlékezni rá.

3. Paula Hawkins: A lány a vonaton

Ebben a regényben semmi nem az aminek tűnik. A vonat a könyv fő motívuma, miközben újabb és újabb szereplők jelennek meg, visszaemlékezések, ködös pillanatok és homályos múlt. Gyorsan váltakoznak a szereplők, a helyszínek és a cselekmény is kicsit ködös.

4. WM. Paul Young: A viskó

A viskóban eltöltött hétvége egy gyászfolyamat szakaszairól szól: célja a megbocsátás és az elengedés. A végén ott van a feloldozás és a jövőbe vetett hit reménye.

5. Rhonda Byrne: A titok

A Vonzás törvénye, amire ez a könyv fókuszál, nem vallásos igazmondásokat sulykol az olvasóra, hanem olyan életbölcsességeket, melyek mindenkor megállják helyüket. A kulcs a vonzás törvényének érvényesítéséhez bennünk van.

Joyce Maynard: Nyárutó

Mint mindig most is először a könyvet olvastam el, és utána néztem meg a könyv alapján készült filmet. Nagyon szeretek olyan könyveket olvasni, amelyekből filmek is készülnek. Ez a könyv főleg azért fogott meg, mert a borítóján kedvenc színésznőm van rajta. És ez nem sokszor fordul elő velem, de ez esetben azt mondhatom, hogy a könyv alapján készült film is tetszett.

Pont egy meleg nyári napon olvastam ezt a könyvet, ami tökéletes kikapcsolódást nyújtott egy délutáni olvasáshoz.

Elég bizonytalanul indul a könyv, melynek első oldalain egy magányos és visszahúzódó tizenhárom éves kisfiút ismerünk meg, akinek egyetlen társasága az elvált és érzelmileg labilis édesanyja. Nyár végi, füllesztő hőségben telnek napjaik, addig még egy napon egy titokzatos, vérző férfi be nem állít a házukba. Az eddig tévénézéssel, olvasással és álmodozással töltött kisfiú élete, hirtelen megváltozik. Az amerikai ünnepi hétvége számukra egy olyan meglepetést tartogat, amire nem számítottak. Frank, a titokzatos, sebesült férfi Henrytől, a kisfiútól kér segítséget. Beköltözik közös otthonukba, és öt napig együtt él a családdal. Henry különleges öt napot tölt el az idegen férfival, miközben az élet legfontosabb leckéivel szembesül. Olyan érzéseket és élettapasztalatokat ismer meg, amik meghatározzák kamasz világát.

Lassan és vontatottan bontakozik ki a történet, de annál érzelemdúsabb és magával ragadó. Érzelmek széles skálája, nyomasztó és elgondolkodtató életbölcsességek jönnek át a könyv lapjait olvasva. Nekem megnyerő volt a tizenhárom éves kisfiú szemszögéből olvasni a történetet, amely első látásra egyszerű, banális kis történetnek tűnik. Mégsem az, hiszen egy olyan csodálatos nőről szól, aki az őt ért csapások miatt lelkileg összetör, egy újabb szerelem azonban képes őt újból életre kelteni. A tizenhárom éves Henry érzelemvilágán keresztül ismerjük meg Adele és Frank szerelmi történetét, ami lassan bontakozik ki, de annál bájosabb.

Szépirodalmi igényességgel van megírva a könyv, részletes a szereplők karaktereinek leírása. Számomra ez mindenképp egy újra olvasós könyv volt, igazi irodalmi élmény. Tetszett a ritmusváltás Frank erős karaktere, Adele merev tragédiája és a kamasz Henry gondolkodása között.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha az a legjobb, ha egyáltalán semmit sem csinálunk. Figyelnünk kell. Lelassulni. Kiszűrni a külvilág zavaró ingereit, ezek egyáltalán nem fontosak. Megérezni a pillanat hívó szavát.

Nyárutó Book Cover Nyárutó
Joyce Maynard
Alexandra Kiadó
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
230