Warga Kati könyve nagyon sok ellentétes és ellentmondó érzést váltott ki belőlem. A könyv címe és borítója alapján egyértelmű volt, hogy egy romantikus regénnyel lesz dolgom, de azért több olyan elem is volt ebben a könyvben, ami eltért ettől a műfajtól.
Sajnos nehezen nyerte el a tetszésemet ez a könyv, mert sok olyan dolog volt benne, ami számomra zavaró és nem egy jól megírt romantikus regénybe illő.
A könyv alaptörténete jó, csak túl sok olyan elem van benne, ami inkább emlékeztet egy szappanoperára vagy egy romantikus filmre, mint egy igazán érzelemdús és romantikus regényre.
A könyv nagyon jól indul el, olyan filozofikus gondolatokkal, amelyek egyből felébresztik az olvasó figyelmét. Jelenben indul be ez az elmélkedés és egy éles váltással egyből a múltba kerül az olvasó. Még itt is izgalmasnak tűnik a cselekmény, ugyanis úgy tűnik, hogy egy drámai és tragikus esemény egy olyan folyamatot fog beindítani, ami tele lesz izgalommal és feszültséggel. Én ezt vártam el ettől a könyvtől, az első oldalak elolvasása után. Tetszett a felvezetése, az a néhány elgondolkodtató filozofikus és mélyértelmű gondolatsor, ami beindította a cselekményt. Egyből megkedveltem a könyv főszereplőjét, akivel könnyen tudtam azonosulni.
A könyv főszereplője egy fiatal elözvegyült feleség, aki egy hosszú gyászfolyamat után, megint megpróbálja megkeresni a boldogságot és találkozik egy újabb szerelemmel.
A két idősíkban játszódó cselekmény által sikerül közelebbről is megismerni a könyv főszereplőjét, Katherina Freyt, akinek karaktere a könyv előrehaladtával egyre zavaróbb és zavaróbb. Mivel a könyv egy gyászfolyamattal indul, én ebből arra következtettem, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása, megélése lesz a meghatározó, de ez nem így lett. Sokkal szívesebben olvastam volna arról, hogy milyen feldolgozni és megélni egy szerelem elvesztését, mint azt, hogyan éli meg mindennapjait egy átlagos nő New Yorkban. Ahogy a könyv fókusza áttért a csöpögős szerelmi történetekre, egyből lankadt a könyv iránti érdeklődésem is.
Az tény, hogy a könyv főleg Katherina életéről szól, de mellette még három olyan szereplő is felbukkan, akiknek életéről egy kis szösszenet bekerül a könyvbe. Ez a négy jó barát, három nő és egy férfi, különböző utakon és módokon próbálják megtalálni a szerelmet. Ha mindez nem lenne már amúgy is túl sok, akkor hozzáadódik az a tény, hogy a cselekmény helyszíne New York, ami egyből a sorozatra emlékezteti az olvasót.
Főleg szerelemről és barátságról szól ez a könyv, de túlzottan érzelgős és tele van klisékkel. A négy jó barát élete nem valami izgalmas, sőt eltúlzott és szélsőséges. Van itt szerelem, féltékenység, csalódás, gyász, minden egy helyen, ami szerintem ebben a könyvben túl sok.
És ami a leginkább zavaró volt számomra az, hogy a cselekmény kellős közepén, hirtelen a semmiből olyan filozofikus gondolatok kerülnek be a könyvbe, amiket még most sem tudok hova tenni. Elsősorban azt nem tudtam, hogy kinek is a szájából hangzanak el ezek a gondolatok, a főszereplő vagy a szerző saját gondolatai ezek. Szerintem lehetetlen egy ilyen rövid tartalmú könyvön belül annyi témáról írni és álláspontot megfogalmazni, mint ebben a könyvben. Sokszor nem éreztem helyénvalónak ezeket a gondolatokat, amik sablonszerűnek tűntek. Most sem értem, hogyan lehet egyszerre a meddőségről, a válásról, a gyászról, a szülőségről és még sorolhatnám, egy könyvön belül beszélni és írni.
Egyszerre vagyok dühös és zavarodott, mert úgy érzem ez a könyv levegő nélkül hagyott. Túl sok benne a filozofikus elmélkedés, miközben meg túl kevés az igazi cselekmény.
Ahogy kicsit izgalmassá kezdett válni a cselekmény, azonnal megszakadt és derült égből rám zúdult egy hol humoros, hol komoly, hol filozofikus gondolat, amit egyáltalán nem éreztem odaillőnek. Jobban örültem volna annak, ha ezek a filozofikus gondolatok beépülnek a cselekménybe és nem mint különálló részek jelennek meg a könyvben. Gyakran éreztem azt olvasás közben, hogy egy szappanoperát olvasok, tele olcsó és zavaró közhelyekkel, amik a valóságban nem állják meg a helyüket.
Nő, feleség és dolgozó anyaként gyakran kiverték nálam a biztosítékot ezek az állítások, amiknek legtöbb pontja megcáfolható és nem felel meg a realitásnak.
Az még javított valamit a helyzeten, hogy a romantikus és szerelmi szál mellé, egy úgymond nyomozati szál is belekeveredett, de ez csak a könyv utolsó néhány oldalán válik érdekessé.
Annyira nagy hiányérzettel maradtam a könyv olvasása után, mivel én mint olvasó, nem érzem azt, hogy ez a könyv cselekményével szórakoztatni tudott volna, vagy egy kellemes olvasási élményt nyújtott volna. Nem éreztem elég eredetinek és a kevesebb néha több elv alapján, ebben az esetben is úgy gondolom, hogy túl sok téma került bele egy könyvbe.
Szenvedély és szerelem van bőven a könyvben, de hiányzik belőle az erő és a fantázia. Semmi álomszerűség vagy egyedi témaválasztás nincs benne, amivel én mint olvasó, gazdagodhatnék.
A karakterek ábrázolása szegényes, a regény cselekménye nagyon kaotikus és nem egy dologra fókuszál, hanem megannyi mellékszálra, amik sajnos valójában nem sokat tesznek hozzá a regény élvezetéhez.
Sajnos csalódtam ebben a könyvben, pedig annyira jól indult, de a benne lévő klisék mindenre rányomják a bélyeget. Mivel mindre megvan a tutinak tűnő válasz a könyvben, ezért nekem mint olvasó nem sok dolgom volt ezzel a könyvvel, mert a szerző nem valami sokat bízott az én fantáziámra és képzeletemre.
Kedvenc idézetem a könyvből:
… nem vagyunk egész emberek, de szenvedélyesen vágyunk azzá lenni…
Mikor lesz végre happy end?
Papírusz Book Kiadó
2019
Kartonált
312
