Első ránézésre azt gondoltam, hogy ez a könyv egy gyászfolyamatról fog szólni, és bár valóban elég hangsúlyos ez a téma ebben a könyvben, számomra mégis sokkal hangsúlyosabb volt benne az anyaság, mint egy olyan szerep a nő életében, ami nem az egyik fontos szerepe, hanem az egyetlen igazán fontos szerep. Ezt azért írom így le, mert szinte (egy nő kivételével) az összes női szereplő, aki megjelenik ebben a könyvben többször is kihangsúlyozza azt, hogy mennyire szeret anya lenni, milyen áldásokkal jár mindez és az anyává válással lett igazán teljes az élete.
Bár az anyákat nem csak anyai minőségükben és szerepükben ismerjük meg ebben a könyvben, hanem számos egyéb feladataikkal és elfoglaltságaikkal, a fókusz, az az éltető erő, ami minden egyéb szerepükben újabb és újabb lendületet ad nekik, az az anyaság.
Zubor Rozi egy nagyon élethű és realista képet ír le arról, hogy mit is jelent anyának lenni a 21. században. Ebben a leírásban egyfajta vallomást és terápiás feloldozást véltem felfedezni, aminek célja, hogy erősítse az anyákból álló közösséget, amiben nem egymásra mutogatunk, nem egymás döntéseit bíráljuk, hanem együtt érzően és megértően fordulunk egymáshoz.
Beáta a könyv női főszereplője, aki kétgyermekes anyaként és feleségként, épp szeretett édesanyja halálának hírével próbál megküzdeni. Már önmagában ez a tény elég felkavaró és fájdalmas, de közben Bea egyre több titkot tud meg családja életéről, ami egy válaszút elé állítja őt is.
Ebben az identitáskeresésben és személyes válságban minden eltanult vagy hitt rendszer és mechanizmus megkérdőjeleződik. Miközben Bea lépésről lépésre göngyölíti fel múltja darabjait, hogy ezekből az összetört részekből, valami újat építsen fel, megannyi kérdés és kétely merül fel benne.
Ki az igazán jó anya? Vajon minden nő arra született, hogy anya legyen? Miért nem beszélnek a nők őszintén és nyíltan az anyaság nehéz és áldozatokkal, lemondásokkal járó oldalairól? Miért olyan nehéz ma anyának lenni? Hogyan legyünk egyszerre jó anyák, feleségek, háziasszonyok, de önmagukat is megvalósító nagybetűs NŐK?
Lehetséges-e egyáltalán mindez?
Különböző női sorsokon keresztül olyan életutakat kísérünk végig ebben a könyvben, amelyek egyéni döntések során a női lét megannyi árnyalatait mutatják meg. Ott van a független nő, aki tudatosan dönt egy gyerekmentes élet mellett, ott van Szilvia, az elhunyt édesanya, aki az anyaságban tudott a leginkább kiteljesedni, és ott van Beáta, aki az anyaság mellett szeretne nőként is érvényesülni.
Minden nő ebben a könyvben egy egyéni belső harcot vív meg magában, miközben folyamatosan úgy érzi, hogy védekeznie kell a társadalmi támadások ellen, ugyanakkor meg is akar felelni ezeknek az elvárásoknak, amelyek mintha valamilyen furcsa elismerést váltanának ki másokból.
Nehéz helyzetben vannak ezek a nők és édesanyák.
Két nő, két sors, két anya, két különböző életút. Mindketten ugyanazokkal a mindennapi problémákkal és kihívásokkal küzdenek, de közben titokban ennél többre vágynak.
Zubor Rozi ezt a belső harcot és küzdelmet ábrázolja nagyon látványosan és érzékenyen, megmutatva azt, hogy milyen nehéz egy nőnek a mai korban anyának lenni, mikor család, házasság, hagyományok, elvárások, megfelelési kényszerek és folyamatos bűntudat között őrlődik.
Anyaság, női szerepek, társadalmi elvárások és bonyolult családi kapcsolatok mentén egy olyan könyvvel gazdagodik az olvasó, aki kezébe veszi ezt a könyvet, ami egy gyászfolyamat nehézségeiről, az élet megismételhetetlen pillanatairól és a boldogság megtalálásáról szól.
Különböző nézőpontok, váltakozó szemszög és megannyi női sorson keresztül egy nagyon érzelemdús és megható lélektani regényt lehet olvasni, amiben a transzgenerációs örökség hatása, az örökölt családi minták és a társadalmi normáknak való megfelelés, arra készteti a könyv női főszereplőit, hogy merjék felvállalni önmagukat, miközben egy olyan útra lépnek, amin önazonosak, hitelesek és boldogak tudnak lenni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A szeretetet nem lehet megjátszani. Meg lehet próbálni, de értelmetlen.
A kulcs
Álomgyár Kiadó
2024
Cérnafűzött, Keménytáblás
301
