Első könyvem, amit a szerzőtől olvasok, ezért egyáltalán nem tudtam mire is számíthatok. Bár a fülszövege valamit elárul erről a búskomor történetről, azért elolvasva talán még érdekesebbnek tűnik mindaz, amit a könyv fülszövege csak sejtet. Nem egy lendületes vagy eseménydús regényre kell számítani, ugyanis ez a lassan csordogáló regény nem a cselekménye által tűnik ki, hanem a sorok között kiolvasható gondolatok, érzelmek és hatások teszik érdekessé.
A könyvnek van egyfajta nyers és száraznak tűnő hatása, de ez talán csak még inkább azt a célt szolgálja, hogy kicsit jobban az események mögé nézzünk és mélyebben megvizsgáljuk a történelemnek egyik azon korszakát, amire egyértelmű választ és magyarázatot talán sosem fogunk találni, mégis érdemes ezen kicsit filozofálgatni és nem csak kollektíven, hanem egyénileg is állást foglalni.
Szinte lehetetlennek tűnik szavakba foglalni miről is szól ez a regény, ugyanis ez nem fogja visszaadni a lényegét ennek a különleges olvasmánynak, amit én a gondolatok nagyon pontos, érzékeny és mély értelműségében véltem felfedezni.
A regény két főszereplője, Jean és Héléne, akik bár ugyanabban a történelmi korszakban élnek, mégis egészen másképp hat rájuk az ami körülöttük történik. A regény az 1930-as évek Párizsában indul és el egészen a 2. világháború idejéig tart. A fiatalok életén keresztül, főleg a két főszereplő által ismerjük meg az akkori francia társadalmat, mentalitást és életvitelt. Jean és Héléne furcsa párosa valahogy szimbolizálja az akkori francia fiatalok művészi, polgári és munkás életét, miközben ezeket a fiatalokat olyan fontos kérdések foglalkoztatják, amelyek az egzisztencializmus témája köré épülnek.
A történet elmesélése nem lineárisan alakul, ezért van némi ugrás az időben, de ennek ellenére végig követhető a regény cselekménye. Pontosabban nem is a mozgalmas események a fontosak itt, hanem a szereplők gondolatai, belső világuk, valamint érzelmeik megnyilvánulása. Ezt a nagy kontrasztot a külvilág és az egyszerű emberek élete között úgy oldja meg a szerző, hogy Jean polgári származását szembeállítja Héléne éretlen fiatalságával, a végén pedig ezt a nagy ellentétet mégis összeköti valami közös.
Jean egy frusztrált és elveszettnek tűnő fiatal, aki polgári származása miatt bűntudatot érez, ezért folyamatos önmarcangolás és bűnhődés veszi körül. Helyét nem találja a világban, sőt állandóan mindent túlgondol és kielemez, rögeszméjévé válik az, hogy az ő cselekedetei és döntései olyan nagy mértékben befolyásolják mások életét, hogy bárki aki mellé szegődik, annak ő csak ártani fog.
Héléne Jean-nál vagy tíz évvel fiatalabb, és a teljes ellentéte a férfinak, ugyanis őt csak az érzelmei vezérlik, és mindent alávet a pillanatnyi élvezetnek és szórakozásnak. Beleszeret Jean-ba, önzősége és önfejűsége miatt bármire képes, csak hogy érezhesse a szerelem mámorát.
Ez a furcsa szerelmi kapcsolat, ami kialakul a két fiatal között, teljesen eltér mindattól, ami normálisnak nevezhető, és a regényt olvasva már-már úgy tűnik ők sosem fognak megváltozni, és a szerelmük fogja a vesztüket jelenteni. De aztán közbe szól a 2. világháború, és ebből a furcsa párosból, ebből a két teljesen ellentétes emberből, hirtelen olyan felnőtt lesz, aki képes nem csak önmagára és a saját életére tekinteni, hanem az összképben megtalálni egy olyan értelemet, ami felülmúlja az egyéni vágyakat és terveket. Pont egy olyan időszaka a történelemnek, ami csak rombol és pusztít, hozza el a változást ennek a két fiatalnak az életében. Miközben annyi ember hal meg a harcmezőkön és a náci uralom alatt, Jean-nak és Héléne-nek sikerül egymásra találni és megváltozni.
A könyv briliánsan állítja szembe az értelmet az érzelemmel, Jean és Héléne példáján keresztül mutatja meg azt, hogy ha az ember csak az individuumra tekint, és csak önmagát látja, akkor minden olyan fontosnak és nélkülözhetetlennek tűnik. De ha a nagy képet nézi az ember és önmagát egy kollektív részeként látja, akkor már kérdésessé válik az, hogy mennyire fontos is az ember önmagában és milyen felelősséggel tartozik a másik iránt.
Mivel egy egzisztencialista regényről van szó, ezért elkerülhetetlen az olyan kérdések sorozata, mint: Mi az élet értelme? Mennyire függnek tőlünk a döntéseink? Milyen következményekkel járnak döntéseink?
Jean életét végigkövetve ezekre a kérdésekre próbálja a szerző rávezetni olvasóit, miközben a regény súlya és hatása abban érezhető, hogy olvasóként is próbál az ember arra a kérdésre választ találni, hogy mennyire fontos az, hogy felelősséget vállaljunk nem csak önmagunkért, hanem embertársainkért is.
A Mások vére fájdalmas és felkavaró kérdéseket boncolgat, ugyanakkor lehetőséget is nyújt arra, hogy az olvasás és az informálódás által, egy valódibb képet kapjunk mindarról, ami és akik körülvesznek minket.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Ha szeret olvasni, egy jó könyvnél nincs alkalmasabb arra, hogy kibújjon egy kicsit a saját bőréből.
Mások vére
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2020
Kartonált
254
