Nagyon sok évvel ezelőtt kötelező olvasmányként olvastam már ezt a regényt, de abban az életkorban, még nem sokat jelentett nekem ez a könyv. Most egészen más élethelyzetben és más lelkiállapotban vettem kezembe ezt a klasszikus világsikerű irodalmi remekműt, ahol túl az öreg halász végtelennek tűnő küzdelmén, már sokkal mélyebb gondolatokat véltem felfedezni.
Felnőttként olvasva ez a könyvet, megannyi élettapasztalattal a hátam mögött, már sokkal fájdalmasabb és helyenként megrázó élmény volt, szembesülni azzal, hogy mennyi küzdelmes harccal és akadállyal van teli egy emberi élet.
Santiago, az öreg halász, napokon keresztül egyetlen halat sem fog, de ég benne a vágy, hogy bebizonyítsa, még mindig van benne erő és kitartás, és még mindig értékes és jó abban a munkában, amit egész életében csinált.
Az öreg halász elbeszélése mélyen megható és szívet tépő, odaláncolja a könyv olvasóját, aki együtt izgulva az öreg halásszal, csak arra vágyik, hogy végre célba érjen ez az öreg ember, akinek kitartása és elszántsága példaértékű.
Amennyire rövid terjedelmű ez a könyv, pont annyira mély értelmű és megható, mert egyszerre mutatja meg az ember esendőségét és kiszolgáltatottságát, ugyanakkor kitartását és céltudatosságát is.
Számomra az öreg halász szimbolizálja ebben a könyvben az összes emberi küzdelmet, azokat a gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amiket egy életen át magunkban hordunk. A legkiszolgáltatottabb és legkimerítőbb helyzetekben is van kiút, ezt az üzenetet hordja magában ez a kisregény.
A hit, a remény és a szeretet képes olyan csodákat alkotni, amelyeket emberi szív és elme még csak meg sem tud érteni.
Nagyon megható és bensőséges végigolvasni ennyire közelről az öreg halász küzdelmét, aki mintha magával az élettel szállna szembe. Azt is mondhatnám, hogy ez a harc a jó és a gonosz harca, ahol az emberi jóság végül mindig elnyeri méltó jutalmát.
Hemingway könyvében az a jó, hogy egyszerre zökkent ki a csúnya és fájdalmas valóságból, és egyszerre repít el egy olyan világba, ahol még él a hit az emberiségben.
Reménységgel tölt el ez a könyv, megtanítva azt, hogy bármilyen küzdelmes is legyen az élet, ha azt úgy éljük le, hogy lelkünk tiszta, akkor a legnagyobb megpróbáltatások is, egy idő után átfordulnak lehetőségekké.
Az olvasó összes érzékszervére hat ez a könyv, szó szerint érezni és hallani lehet a tenger morajlását, de ugyanúgy azokat a lelki folyamatokat is, amin keresztülmegy az öreg halász.
A nagybetűs élet könyve ez, ami egy öreg halász esendő történetén keresztül mutatja meg azt, hogy az élet próbára tehet, elvehet tőlünk bárkit és bármit, de azokat az értékeket, amiket legbelül hordunk, azokhoz senki sem tud hozzáférni.
Egész életünkben küzdünk, harcolunk, vesztünk és győzünk, mindezt azért csináljuk, hogy elérjük céljainkat és elhiggyük magunkról azt, hogy elég jók vagyunk.
De az öreg halász története elgondolkodtat és szemtelenül az arcunkba tolja azt a kérdést, hogy miért ez a sok harc? Miért kell folyamatosan legyőzni valakit? Kell-e egyáltalán bárkinek is valamit bizonyítanunk?
Útkeresésről, fejlődésről és döntésekről szól ez a könyv, mindez nem egy dinamikus cselekménybe beágyazva, hanem egy melankolikus és mélyen elgondolkodtató elbeszélésbe, ami által az emberi lélek mélységeibe pillanthatunk be.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Az öreg halász és a tenger
21. Század Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
112
