Azt hiszem nincs olyan ember, függetlenül attól, hogy lelkes olvasó vagy sem, aki ne venné le a polcról ezt a könyvet, csupán már csak a címe alapján. Arról már nem is beszélve, hogy minden ember keresi a boldogság útját, mindannyian szeretnénk választ kapni arra a kérdésünkre, hogy mitől lesz boldog életünk.
Eddie Jaku, holokauszt túlélőként, azt hiszem, teljes mértékben és joggal beszélhet arról, hogy mitől számít ő a világ legboldogabb emberének.
A mai 101 éves, elsősorban magát németnek tartott Eddie Jaku, évekkel ezelőtt értetlenül és halálra rémülten állt az 1938-as kristályéjszakáján, mikor megfosztva minden méltóságától, megverve és megalázva, zsidó származása miatt koncentrációs táborba került.
A szörnyűségek és tragédiák sorozata még csak ezután következett, mikor Eddie családjától elszakítva, egyik koncentrációs táborból a másikba került. Elveszítve családját, hazáját és barátait, csupán a remény és az életben való maradás, segítette túl a nehézségeken.
A haláltáborok mocskában és szennyében, Eddie megesküdött magának, hogyha túléli ezeket a borzalmakat, akkor minden elhunyt zsidó tiszteletére és emlékére, életét a boldogságnak és az örömnek fogja szentelni. Családot alapított, gyerekei, unokái és dédunokái körében megtanulta értékelni az életet, és továbbadni a jövendő generációknak azokat a történeteket, amiből tanulni lehet. Életbölcsességeit és élettapasztalatait úgy osztja meg világszerte milliókkal, hogy nem a gyűlölet és harag vezérli, hanem a szeretet és hála.
Ebben a szívszorító és megrázó kötetben, Eddie Jaku életútját követhetjük végig, visszaemlékezések során, kronologikus sorrendben kísérhetjük végig élete fontosabb mérföldköveit.
Ez a memoár egy olyan életutat mutat be, ami a legnagyobb mélységből is kiutat mutat az emberiségnek, ezen az úton szerzett életbölcsességek pedig szeretetre és szabadságra tanítanak.
Hasonlóan Viktor Frankl vagy Edith Eva Eger önéletrajzi könyvéhez, itt is elsősorban személyes élménybeszámolókat olvashatunk, kevés történelmi információval, de jóval több személyes és meghitt életbölcsességgel fűszerezve.
A könyv terjedelmileg pont elegendő ahhoz, hogy olvasóként egy átfogó képet kapjunk Eddie Jaku életéről, családjáról, valamint 2. világháborús embert próbáló tapasztalatairól.
Eddie Jaku úgy mesél ezekről a nehéz időkről, hogy nem merül el az önsajnálatban, hanem győztesként tekint magára, ugyanis farkasszemet nézett a halállal és győzött felette.
Egyszerre fájdalmas és felemelő végigolvasni ezt az önéletrajzot, ami örök érvényű életigazságokat tartalmaz. Nyelvezete és szerkezete nagyon közvetlen, ugyanis Eddie végig úgy szólítja meg olvasóit, mintha egy baráti beszélgetésben lenne mindazokkal, akik olvassák sorait.
Nehéz azt mondani egy ilyen megrázó és szívszaggató könyvre, ami tele van rengeteg szenvedéssel és fájdalommal, hogy csodálatos, de ez a reményteli visszaemlékezés tényleg megérinti az ember lelkét, és önvizsgálatra késztet.
Ez egy nagyon hasznos és rendkívül tanulságos könyv! Erőt, kitartást és reményt tud adni az élet legnehezebb szakaszaiban.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, ez egy remek írás!
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) a boldogság nem az égből hullik alá, hanem a mi kezünkben van. A boldogság a bensőnkből jön, és azokból, akiket szeretünk.
A világ legboldogabb embere
Libri Könyvkiadó Kft.
2021
Keménytábla
236
