Eléggé formabontó és egyedi ennek a könyvnek a felépítése, ugyanis egy dialóguson keresztül ismerjük meg a két szerző véleményét a rezilienciáról. Kérdések és válaszok követik egymást ebben a könyvben, ahol nem csak a rezilienciáról, hanem az élet kisebb-nagyobb kihívásairól lehet olvasni.
Mivel abszolút semmilyen bevezetése nincs a könyvnek, ezért olvasóként egyből beleesünk egy olyan párbeszédbe, aminek semmilyen felvezetése nincs.
És amennyire hirtelen kezdődik el ez a könyv, pont annyira élesen is váltják egymást a témák ebben a dialógusban.
Csak egy hosszú párbeszédből áll az egész könyv, ahol eléggé kanyargósan és részletesen van körülírva egy-egy élethelyzet vagy életfilozófia. Ezért is tűnhet úgy, hogy első látásra talán nem is a rezilienciáról szól ez a könyv, hanem főleg Feldmár életbölcsességei tömörülnek itt össze egy könyvben.
De a két szerző közötti beszélgetés olyan témákra tér ki a könyvben, amelyek mindenképp kapcsolódnak a rezilienciához. Legyen szó párkapcsolati problémákról, munkahelyi válságról, gyereknevelésről vagy örökölt családi mintákról, mindegyik élethelyzetben ott van a lehetőség a rezilienciára.
Ebben a beszélgetésben olvasóként olyan érzése van az embernek mintha illetlenül kihallgatna egy meghitt beszélgetést, de aztán olyan témákat érintenek a szerzők, amelyek megszólítanak és valahogy rávezetnek arra az útra, amin reziliensen lehet kommunikálni és élni.
Az egészséges határok betartása, a kellő nyitottság, a helyzetekhez való rugalmas hozzáállás és az asszertív kommunikáció csak pár olyan téma ami szorosan kapcsolódik a reziliens élethez, és amiről ez a könyv szól.
Ezek a gondolatmenetek kiindulópontnak nagyon is megfelelnek, ugyanis nem adnak kész válaszokat és megoldásokat az olvasó kezébe, hanem inkább olyan felismerésekhez és gondolatokhoz vezetnek el, amelyek egy-egy élethelyzetben jól alkalmazhatóak.
A helyenkénti teljesen indokolatlan vulgáris nyelvezettel nem igazán tudtam mit kezdeni, sőt teljesen fölöslegesnek és zavarónak tartottam.
Ez nem egy tipikus önsegítő könyv, nem egy olyan ismeretterjesztő könyv amiben kész válaszokra talál az olvasó, sokkal inkább egy filozofikus, elgondolkodtató könyv, amiben érdekes és hasznos életbölcsességek kapnak helyet.
Az mindenképp átjön ebben a könyvben, hogy mi is a reziliencia lényege, az a fajta rugalmas ellenálló képesség, amikor testi-lelki szenvedés vagy nehézség idején, valaki rugalmasan tudja kezelni a váratlan eseményeket.
A reziliencia tanulható és gyakorolható, ugyanis mindenkiben megvan az a képesség, hogy nehéz élethelyzetekben mentális egészségét megőrizve higgadtan és megfontoltan kezeljen egy-egy kihívásokkal teli élethelyzetet.
A múlt feldolgozása, a sérelmek elengedése, a nyitott és asszertív kommunikáció, valamint a lelki egyensúly fenntartása sokat tud segíteni a reziliens életmód megvalósításában.
A reziliens életmód egyik legfontosabb tulajdonsága a bátorság. Bátorság arra nézve, hogy valaki ki tudjon állni magáért, nemet tudjon mondani, nyitottan álljon hozzá az élethez és meg tudja élni minden pillanat egyediségét.
Ezekben a kérdésekben és témakörökben tud segíteni ez a könyv, ami elég jó kiindulópont, ha valaki a reziliencia témájával közelebbről is meg szeretne ismerkedni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet a pillanatban van. Szerintem ez a jelenlét a pillanatban az, aminek a mellékhatása a boldogság. Aki így tud élni, biztosan reziliens, nem unatkozik, és nem stresszel.
A lélek rugalmassága
HVG Kiadó
2019
Keménytábla
179
