Spira Eszter könyve egy út kezdetét, annak folyamatait és az úton megtapasztalt élményeket és tanulságokat adja vissza.
Könnyed, hétköznapi és bájos története egy házasság életébe ad betekintést, ahol Szamirát és Gábort ismerjük meg. Húsz éve tartó házasságukat, a munka, a hétköznapi teendők, a gyerekvállalás és az élet megtépázza, és ennyi idő után ott állnak egy válság közepén, miközben próbálják nem csak házasságukat, de önmagukat is megmenteni az összeomlástól.
Válságba jutott házasságukat egy párterápia segítségével próbálják helyre hozni, ahol külön-külön és együtt is dolgoznak elakadásaikon és elfojtott vágyaikon.
Ezen az önismereti úton sokat tanulnak egymásról és önmagukról, elengednek téves hitrendszereket és berögzült társadalmi elvárásokat, annak érdekében, hogy egy boldog és beteljesült életet tudjanak élni.
A történet érdekességét az adja, hogy egy kulturális utazásban van része az olvasónak, ahol két idősíkban lehet végigkísérni Szamira és édesanyja, Braun Ágnes történetét. Perzsa és magyar kultúra találkozik ebben a romantikus történetben, ahol két női sorson keresztül anyaságról, a női szerepekről, házasságról és a gyerekvállalás kihívásairól lehet olvasni.
Szamira önismereti útja saját múltja feltárásával lesz kerek, ahol nem csak örökölt mintákról, hanem kulturális és társadalmi normákról és elvárásokról lehet olvasni. A kettős identitás és az útkeresés ami a leginkább jellemző rá, egy olyan történetet szül, amiben új értelmet nyer az anyaság és a nőiség.
Ezt a történetet a festészet és a művészet öleli körül, ahol egy bizonyos festménynek központi szerepe van a regényben. De ahogyan egy festmény megítélése is változik idővel, ugyanúgy a tulajdonosai is megváltoznak ennyi idő után és most válaszút elé kerülnek.
Tetszett a történetvezetés, a szereplők karakterábrázolása és az is ahogyan a cselekmény építkezett. Számomra azonban túl sok volt benne az erotikus rész, ezeket egyáltalán nem élveztem, sőt sok helyen zavarónak tartottam, mert nem éreztem azt, hogy ez többet adott volna a történethez.
Nehezen értettem meg azt, hogy egy válságba jutott házasságot, hogyan lehet testiséggel megmenteni, és bennem sajnos nagyon ezt az érzést ültette el ez a könyv. Ehelyett szívesebben olvastam volna többet arról a lelki folyamatról, arról a gyötrődésről, amiben sok nő, anya és feleség érzi magát, aki nap mint nap próbál a megannyi feladat között zsonglőrködni.
Nagyon érdekelt az a fajta történet, ami a rózsaszín köd, a boldogan éltek míg meg nem haltak történet után következik, de olvasóként nem érzem azt, hogy a sok erotikus rész között én önmagamra találtam volna vagy többet is meg tudtam volna arról, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a házasságot és a gyerekvállalást, ami nagyon sok kihívással jár.
Szenvedély, erotikus és túlfűtött érzelmek bőven vannak ebben a könyvben, de emiatt a lelki folyamatok szerintem háttérbe kerülnek.
Érdekesek voltak és teljesen életszerűek Szamira bizonytalanságai, kétségei, ambivalens érzései és elakadásai, amivel minden nő és anya azonosulni tud. A házasság mint élethosszig tartó szövetség különböző formáit ismerjük meg ebben a könyvben. Van, akinek sikerül túljutni a mélypontokon, van akiknek könnyebbnek tűnik külön utakon járni és új boldogság után nézni.
Bár a könyv egy mai, aktuális témát dolgoz fel, az anyaság magányosságáról és egy kapcsolat kihívásairól mesél, belőlem mégsem tudott mélyebb érzelmeket kiváltani.
Átéreztem Szamira bizonytalanságát, amivel szerintem szinte minden harmincas éveiben járó nő azonosulni tud, de nem értettem azt az utat, amin férjével megpróbálnak újra egymásra találni.
Azt hiszem ennek egyetlen oka az, hogy a romantikus-erotikus műfajú könyvek nagyon távol állnak tőlem, ezért sem tudtam teljes mértékben átadni magam ennek a könyvnek.
Kedvenc idézetem a könyvből:
…ott jó lenni, ahol az embert szeretik.
Találkozzunk a Csillagok völgyében!
Álomgyár Kiadó
2023
Puhatáblás, Ragasztókötött
346
