Egy megrázó történetet olvasni, aminek valóságalapja is van, nem csak megterhelő, hanem gyakran elszomorító is. Ez a könyv egy olyan történelmi korszakot idéz fel, ami az emberi kegyetlenség és gonoszság legaljasabb változatairól szól. Még akkor is, ha most nem a koncentrációs táborok borzalmai kerülnek középpontba, hanem egy olyan női sors, amiben helyet kap a menekülés és a remény, mégis szomorú belegondolni abba, hogy hány zsidónak nem adatott meg az a lehetőség, hogy megmeneküljön a nácik kezei alól.
Ez a történet a 20. századba, a második világháború idejébe kalauzol el, ahol a könyv elején röviden megismerjük a Klein család életét. Sajnos az anyáról és apáról keveset tudunk meg, inkább lányaik élete folytatódik ebben a történetben. A két lányt sajnos a sors két külön útra tereli.
Sophie, az idősebb nővér Bécsből egyenesen Windsorba kerül, ahol a Királyi Palotában könyvtárosként dolgozik. Húga, külföldre kerül egy örökbefogadó családhoz.
Sophie történetét a múltbeli szál meséli el, a jelenben azonban megismerünk egy Gubby nevezetű idős nőt, akiről kiderül, hogy Sophie húga. A két szál párhuzamosan fut a történetben, mindaddig míg a végén a két cselekményszál összeér.
Sophie története izgalmas, kalandos, veszélyes, titkokkal és intrikákkal teli, ő az, aki bár látszólag biztonságban van Windsor falai között, mégis folyamatos veszélyben érzi magát.
Húga múltjáról nem sokat tudunk meg a könyvben, őt már csak a jelenben, idős korban ismerjük meg. Gubby titkát unokája, Lacey fedezi fel, aki elutazik Angliába, hogy kiderítse nagymamája és családjának titkát és múltját. A nyomozás nem valami részletes, sőt elég hamar megoldódik ez a cselekményszál a történetben.
Sophie, Gubby és Lacey története összekapcsolódik ebben a könyvben. Három női sors, három különböző életút.
Mindegyik nő életében van valami, ami érdekes és izgalmas, őket a közös múlt és a családi örökség köti össze. Mindegyik nő saját útját járja, saját boldogságát keresve, miközben az élettől olyan tanulságokat és próbákat kapnak, amelyek formálják őket.
A három nő sorsát összeköti a történelem, azok az események, amelyek a múltban családokat téptek szét, de a jelenben ezek a nők új lehetőséget kapnak arra, hogy megtanuljanak megbocsátani, újrakezdeni és a gyűlöletet szeretettel helyettesíteni.
Daisy Wood könyve egyszerre szól a történelem egyik legkegyetlenebb korszakáról, valamint olyan inspiráló és motiváló női sorsokról, amiket sem külső hatalom, sem belső vívódás nem tud megtörni és kioltani.
A lelki erő ebben a hol csendes, hol hangos harcban mutatkozik meg. Mindegyik nő a saját útját járja, de közös bennük az élni akarás, a harci szellem és az a belső iránytű, ami őket a legnehezebb időszakokon is átvezeti.
Kedvenc idézetem a könyvből:
[…] talán sosem fogjuk elfelejteni az ellenünk elkövetett szörnyűségeket, de magunknak legalább megbocsáthatunk.
A windsori kastély könyvtárosa
21. Század Kiadó
2025
Puhatáblás, Ragasztókötött
349
Borbély Judit Bernadett
