Ez a történet a karácsony igazi varázsát ragadja meg, nem a csillogást, nem a hóesést, hanem azt a finom, sorsszerű pillanatot, amikor két ember útja véletlenül keresztezi egymást, és semmi nem lesz már a régi.
Bea, a rendmániás, mégis szívből élő szállodaigazgató, és Ollie, a túlterhelt, de melegszívű sürgősségi ápoló között már az első pillanatban ott szikrázik a levegő. Egy véletlennek tűnő találkozás a sors ajándéka lesz: egy repülőút Írország felé, karácsony estéjén, két idegen, akik néhány óra alatt többet mondanak el egymásnak, mint mások évek alatt. Valahol a beszélgetések és a csendek között megtörténik valami, amit nehéz megfogalmazni, az a ritka, szelíd megértés, ami nem a szavakból, hanem a lélekből születik.
A szerző gyönyörűen vezeti végig a két főhős kapcsolatát, finom humorral, emberi gyengeségekkel és szerethető esendőséggel. Bea a kontroll és a biztonság embere, akinek minden az előre megtervezett rendről szól, míg Ollie az érzelmekre hallgató, kissé kaotikus lélek, aki másokat gyógyít, de saját sebeit még nem tudta beforrasztani. Kettejük története éppen ettől válik hitelessé: nem tökéletesek, de valóságosak.
A sors újra és újra egymás útjába sodorja őket, mintha az univerzum makacsul próbálná jelezni: vannak kapcsolódások, amik túlmutatnak az időn és a véletlenen. A félreértések, elszalasztott lehetőségek és újrakezdések között lassan kirajzolódik egy olyan szerelem, amely nem villámcsapásként érkezik, hanem apránként épül, bizalomból, elfogadásból és abból a hitből, hogy az igazi kapcsolatok mindig visszatalálnak önmagukhoz.
Ez a történet nemcsak a szerelemről szól, hanem arról is, hogy merjünk hinni a második esélyben, abban, hogy az élet néha megvár minket, ha készen állunk. Hogy a véletlenek talán nem is véletlenek, hanem apró, irányított pillanatok, amik a szívünk felé vezetnek.
Mert a karácsony csodája nem mindig a fényekben vagy az ajándékokban rejlik, hanem abban a pillanatban, amikor két ember újra egymásra talál, és rájön, hogy ezúttal nem szeretnék elengedni egymást.
A cselekmény lüktető és mégis meghitt: az ír tájak, a londoni utcák és a karácsonyi fények atmoszférája úgy öleli körül az olvasót, mint egy meleg takaró egy hideg téli estén. A történet középpontjában nemcsak két ember találkozása áll, hanem az a kérdés is, amit mindannyian felteszünk magunknak: vajon felismerjük-e a lehetőséget, ha a sors újra az utunkba sodor valakit?
Bea és Ollie története tele van második esélyekkel, megbocsátással és azzal a finom üzenettel, hogy a szeretet néha épp akkor talál ránk, amikor már lemondtunk róla.
Ha szereted az olyan karácsonyi történeteket, amelyekben a romantika nem édes, hanem őszinte és emberi, ez a könyv neked való.
Tökéletes olvasmány egy forró csoki vagy gyertyafény mellett, egy emlékeztető arra, hogy a csodák legtöbbször akkor történnek, amikor elég bátrak vagyunk hinni bennük.
Egy szívmelegítő romantikus regény, egy olyan karácsonyi történet, ami már szinte filmszerű, ami után nehéz lesz nem mosolyogva gondolni a karácsonyra, és arra a gondolatra, hogy talán semmi sem véletlen.
Egy történet, ami a sorsszerű találkozásról, a második esély erejéről, a szerelem váratlan pillanatáról és a csodákba vetett hitről szól.
Mert néha az élet legszebb ajándéka nem a fa alatt vár ránk, hanem egy olyan pillanatban, amikor két ember újra egymásra talál, és a szív végre hazatalál.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Az élet legfontosabb leckéit akkor tanulhatjuk meg, ha a visszapillantó tükörbe nézünk…
Jövő karácsonykor
General Press Kiadó
2025
Puhatáblás, Ragasztókötött
328
Gábor Emma
