Bibók Bea előbbi könyve nálam eléggé magasra tette a lécet, ugyanis az egy olyan átfogó, informatív és szemléltető könyv volt, amiből én nagyon sokat magammal vittem a könyv elolvasása után.
Ennél a könyvnél valahogy úgy éreztem, hogy már nem jött át az a fajta katartikus élmény, mint az első könyvnél, de talán ez annak is tudható be, hogy nekem személy szerint olyan érzésem volt olvasás közben, mintha néhány rész ismétlődne, vagyis ugyanezt már olvastam az előbbi könyvben is.
Ennek ellenére remek összefoglalónak tartom ezt a könyvet is, ami ezúttal nem a gyerekkora, hanem az éretlen felnőttkorra helyezi a hangsúlyt, ami gyakran egy traumatikus vagy problémás, hiányos gyermekkor következménye.
Bibók Bea első könyve a parentifikált gyerekekről szólt, azokról a gyerekekről, akik túl hamar nőttek fel, korai életkorban vállaltak felnőtt feladatokat és emiatt lettek megfosztva gyerekkoruktól.
Ez a könyv ennek a jelenségnek az ellentétéről szól, arról, mikor felnőtt testben gyermeki lélek és gondolkozás bújik meg. Az infantilizáció következményeiről szól ez a könyv, ami gyakran kihat a felnőttek párkapcsolataira, munkájára, pénzügyi tudatosságára, környezete rendtartására és élete egyéb területeire, ahol a függőség, az érzelmi éretlenség, a határproblémák és a túlkompenzálás jelenik meg.
A könyv az élet megannyi területére kitér, megmutatva azt, hogy milyen az, mikor a túlféltő, öncélú gondoskodás és túlzott szülői szeretet odáig vezet el, hogy a gyermek felnőttkorban is megreked a gyermeki szinten. Egy ilyen szülői magatartás ugyanúgy ellopott felnőttkornak számít, ugyanis ezek a szülők gyakran még csak tudatában sincsenek annak, hogy milyen károkat okoznak ezzel gyermekeiknek.
Az írónő első könyve azokról a gyerekekről szólt, akiktől úgy lett elrabolva a gyermekkoruk, hogy nem volt megengedve, hogy megéljék annak játékosságát, felhőtlenségét és egyszerűségét.
Ebben a könyvben a másik jelenség káros hatásairól lehet olvasni, mikor a szülők valamilyen oknál fogva nem engedik, hogy gyermekeik felnőjenek és fizikailag/érzelmileg önállósodjanak és leváljanak a szülőktől.
Nagyon sok konkrét eset és beszámoló szemlélteti azokat az elakadásokat, problémákat, függőségeket, amelyek az infantilizáció esetében felmerülhetnek.
A könyv nagy erőssége és különlegessége az, hogy nem az ujjmutogatásról szól, vagyis a szülők hibáztatásáról, hanem egy lehetőséget kínál szülőknek és gyerekeiknek a nyitott párbeszédre, a határok felállítására és tiszteletben való tartására és egy új kezdetre, amiben mindkét fél változhat és fejlődhet.
Nagyon tömény ez a könyv, néha úgy éreztem, hogy egy-egy helyen talán még túl sok is ez az információáradat, amiből persze lehet válogatni, mert mindenki azt viszi magával, ami épp neki szól.
Mivel nagyon sokoldalú és különböző élethelyzetekbe lehet betekinteni a könyv által, ezért sok benne a felismerés is.
Néha azonban az volt az érzésem, hogy egy-egy problémás rész csak felszínesen volt érintve, miközben más részeknél megvolt a felismerés, de nem volt konkrét segítségnyújtás vagy megoldás.
Nálam még mindig az Ellopott gyermekkor marad a kedvenc, és talán a két könyv együtt ad ki egy kerek egészet. Mivel a könyv mindkét oldalt érinti, a parentifikált és az infantilizált gyermeket is, kíváncsi lennék egy olyan könyvre is, amiben a szülők szólalnak meg, akik talán évek múlva jutnak el a felismerésig és addig, hogy az elkövetett hibákon, hogyan lehet változtatni.
Egy ilyen mély pszichológiai könyv bizony nehéz olvasmány, mert túl a felismeréseken, marad az olvasóban egy hiányérzet, mikor nem tudja mit is kezdjen a sok gondolatával és érzésével. A könyv csak egy eszköz, az igazi munka utána következik, ahol az önismeret és az önfejlesztés nagy szerepet játszik majd.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ne feledd egy életed van, amit kötelességed olyan kapcsolatokkal és érzelmekkel megtölteni, amelyek a fejlődésedet szolgálják, amelyek táplálják a lelked, és amelyek miatt úgy érzed, érdemes élni.
Ellopott felnőttkor
Libri Könykiadó
2024
Füles, Kartonált
265
