Egy igazán különleges olvasmány lehet egyszerre gyönyörű, fájdalmas és szívszorító, akárcsak ez a könyv, ami azért annyira jó olvasmány, mert szerzője tűpontosan ragadja meg a húszas éveikben járó fiatalok szorongással és bizonytalansággal teli életérzésüket, valamint rendkívül érzékenyen és intelligensen beszél a gyerekkori traumákról és sebekről.
Egy komoly és aktuális témát boncolgat ez a lélektani könyv, ami azért olyan megható, mert a szerző személyes érintettsége miatt az egész olvasmányt áthatja egy hiteles, őszinte, kitárulkozó és barátságos hangulat, amitől az olvasó úgy érzi, ő is be van vonva ebbe a történetbe. Emiatt bármennyire is megterhelő érzelmileg a könyv, a szerző gördülékeny, már-már hétköznapi írói stílusa nagyon sokat enyhít ezen a nyomasztó hangulaton, sőt egyenesen élvezetessé teszi az egész könyvet.
A könyv női főszereplője Ginny, aki az egyetem után, egy új munkahelyen épp csak kóstolgatja a felnőttléttel járó élet összes kihívását. A fiatal lány, aki inkább vallja magát fiús lánynak, mint igazi csajos lánynak, főleg fiúk társaságában érzi jól magát. Egy fájdalmas szakítás után Ginnynél anorexia alakul ki, amit barátai és családja elől is évekig rejteget. Ebben a csendes és titkokkal teli magányban a fiatal lány egyre inkább magába fordul, önpusztítása lassan már élete minden egyes területére kihat.
A New Yorkba való költözéstől várja az újrakezdést, de ott megismerkedik Adriannel, aki szintén számos lelki sebbel küszködik, ezért szerelmi kapcsolatukra nem igazán vár valami fényes jövő.
Ginny és Adrián egymás ellen küzd, egymást folyamatosan eltaszítják maguktól, miközben valójában mindketten sebzettek, szeretetéhesek és lelkileg megtépázottak.
Titkaikat nem merik felvállalni egymás előtt, mindketten egy álarc mögé bújnak, miközben valójában semmi másra nem vágynak jobban, csakis arra, hogy a másik elfogadja őt, teljes valójában lássa őt és úgy szeresse, amilyen.
Ebben a fájdalmas és gyötrelmes küzdelemben a két fiatal által betekintést nyerünk a mai fiatal felnőttek életébe, a pályakezdés nehézségeibe, az első szerelmi csalódásba, a gyermekkori traumákba és azok következményeibe.
A könyv szerzője egy rendkívül éles, reális és empatikus képet fest le arról, hogy mennyire nehéz súlyokat és terheket cipel egy sebzett fiatal felnőtt, aki a fel nem dolgozott gyermekkori traumák és sebek miatt, folyamatos bántásban és önmarcangolásban él.
Barátságokon, bonyolult családi rendszereken és még ennél is nehezebb szerelmi kapcsolatokon keresztül jutunk el odáig a könyvben, hogy megértsük hogyan alakul ki az anorexia és a bulimia, milyen mentális blokkok állnak ennek hátterében és hogyan lehet ebből a szörnyűségből kimenekülni.
Hogyan lehet boldog és szabad egy fiatal felnőtt, aki gyerekkori traumáktól szenved, amelyek a mindennapi életét nehezítik meg?
Hogyan lehet újra szeretni egy toxikus és diszfunckionális szerelmi kapcsolat után, mikor már annyira nehéz bízni a másikban?
Az emberi kapcsolatokon és kötődéseken keresztül kapjuk meg ezekre a kérdésekre a válaszokat. A szereplők esendősége, az elkövetett hibák, a rossz döntések és a mindennapi szorongások által egy olyan lélektani ábrázolást kapunk a fiatal felnőttek érzelmi és értelmi világáról, ami egyszerre mellbevágó és elgondolkodtató.
Emiatt olyan megható és realisztikus ez a lélektani könyv, ami a szerző érintettsége miatt, csak még inkább értékes, mivel tűpontosan ábrázolja az evészavarral és testképzavarral élő emberek világát és életét. Ebben a folyamatban megismerjük ennek a szörnyű betegségnek a különböző szakaszait, formáit, megnyilvánulásait és játszmáit.
Egy rendkívül értékes és különleges könyv ez, nem csak azoknak, akik érintettek ebben a témában, hanem azoknak is, akik egy olyan olvasmányt keresnek, ami sok ideg velük marad és mélyen megérinti az ember lelkét.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) néha lehetséges, hogy az ember szomorú legyen, és mégis örüljön, hogy él.
Ne mondj le róla
Libri Könykiadó
2024
Füles, Kartonált
396
Palásthy Ágnes
