A báb egy olyan önismereti könyv lett számomra, ami mélyen meghatott, szíven ütött, elgondolkodtatott és közben gyógyított. Olyan élmény volt számomra ez a könyv, mintha egy gyengéd, szelíd és kedves suttogás közepette önmagammal találkoznék.
Olvasás közben számtalan érzés, gondolat és élmény jött szembe velem, miközben olyan sorokat olvastam, amelyeknek felszabadító hatása könnyedséget hozott magával.
Frankó Betta könyve számomra egy rendkívül pozitív, életigenlő és derűs olvasmány volt, ami nem csak szakmailag volt élvezhető és érthető, hanem irodalmilag is egy olyan olvasmány lett, aminek sorai nagyon érzelemdúsak és kifejezőek.
Az elengedés folyamatáról, buktatóiról, kihívásairól szól ez a könyv, amiben lépésről lépésre egyre inkább válik nyilvánvalóvá az, hogy az elengedés nem egy pont, nem egy cselekmény, hanem egy hosszú folyamat eredménye.
A könyv sok tévhitet megkérdőjelez az elengedéssel kapcsolatban, ugyanakkor meg is magyarázza azt, hogy miért olyan nehéz elengedni fájdalmas és traumatikus élményeket, tapasztalatokat.
A könyv nyelvezete könnyen érthető, a fejezetek szépen építkeznek egymásra, a fontosabb gondolatok ki vannak emelve a könyvben, valamint segítő kérdések is helyet kapnak a fejezetek végén. Épp ezért ez egy olvasmányos önismereti és önfejlesztő könyv, valamint egy olyan munkafüzet is lehet, ami egy lelki belső utazás során segít szembenézni a veszteségekkel, a mulasztásokkal, és az elszenvedett sérelmekkel.
A báb, akárcsak ez a könyv lassan bontakozik ki. Az önismeret nem arról szól, hogy ki a gyorsabb, az ügyesebb, az okosabb, az egészségesebb, hanem egy olyan folyamatról, amit mindenki egyénileg, saját tempójában és ütemében jár be.
Ez a könyv egy segítségnyújtás ezen az úton. Egy kedves barát suttogó hangja, aki nem azért van ott, hogy bármit is siettessen, hanem hogy megértsen, megtartson, elindítson és utána utadra engedjen.
Ilyen élmény volt ezt a könyvet olvasni. Elindulni egy úton, megállni a fájdalmas és veszteségekkel teli állomásokon, közben megpihenni egy padon, hallgatni a bátorító suttogásokat és közben kitekinteni egy olyan jövőképre, amiben helye van a megbocsátásnak, az öngondoskodásnak és az újrakezdésnek.
Nyitott szívvel és nyitott lélekkel olvasva, ez a könyv egy olyan belső utazássá válhat, ahol nem a cél, hanem maga a megtett út válik igazán értékessé és különlegessé. Azok a morzsák, kapaszkodók, mankók, amiket az ember ezen az önismereti úton szerez meg, nem válnak csodabogyókká, amelyek varázsütésre minden gondot és bajt megoldanak, de segítenek az elengedés folyamatában, aminek első állomása a felismerés, utána jön az elfogadás és az elengedés.
Ilyen szemmel érdemes elolvasni ezt a könyvet, elmerülni benne, átgondolni, visszakérdezni és közben megengedni magunknak, hogy belenézzünk abba a tükörbe, ami elsőre ijesztő lehet, de közben benne rejlik a fejlődés és a változás lehetősége is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ha bántottak, ütöttek, szidalmaztak – nem te voltál a felelős.
Ha a megérdemelt szeretet helyett elutasítottak – nem te voltál a felelős.
Ha átvertek, becsaptak, kihasználtak – nem te voltál érte a felelős.
Ha igazságtalanság, csapás, balszerencse ért – nem téged terhel a felelősség, hogy az történt, ami történt.
Nem igaz, hogy mindig magunknak okozzuk a fájdalmat. Nem igaz, hogy te „vonzottad be” magadnak a rosszat, hogy a te hibád, hogy megaláztak, hogy te voltál, aki engedted volna, hogy bántsanak.
De csak azért, mert a múltban, akkor és ott nem voltál felelős azért, ami történt, az itt és mostban felelősséget vállalhatsz önmagadért.
A báb
Kalliopé Kiadó
2025
Keménytábla
224
