Mindig nagyon szívesen olvasok Jodi Picoult regényt, hiszen annyira olvasmányosak és érdekesek könyvei, hogy mindig sikerül valami újat találni bennük.
A „Találj rám” talán kicsit másabb mint a többi könyve, tele van misztikummal és rejtéllyel, de nagyon szórakoztató, leköti az olvasó figyelmét és magával ragad a történet. Az már nem titok Jodi Picoult regényeiről, hogy a szerző mindig valami újat alkot, mindig van benne egy nem várt csavar vagy fordulat és nehéz, súlyos témákat feszeget könyvében. Eleinte nekem kicsit nehezen illett be a történetbe a misztikum és a természetfeletti, de utána sikerült eligazodni benne és már minden a helyére került. Minden könyve meglepően és nem várt fordulattal végződik, de ennek a könyvnek a „feloldozása” mindent visz. Tényleg nem erre számítottam.
Ebben a könyvben négy ember élete kereszteződik. Az a közös bennük, hogy mindannyian ott voltak azon a bizonyos helyen, de különböző időben. Mindannyiuk életét befolyásolta az a történés ami ott történt.
A történet egyik szereplője, Jenna, a tizenhárom éves kislány, aki anyukáját keresi, Alice-t. Anyukája utáni nyomozásában, másik két szereplő segít be neki, Virgil és Serenity. Virgil, a nyomozó, még mindig nem tud kibékülni a tíz éve történt baleset körülményeivel. Serenity, a médium pedig véletlenül csöppen bele ebbe az egész történetbe, de neki is fontos szerepe lesz az elefántrezervátumban történt baleset megfejtésében.
Nagyon sok érdekes eleme volt a könyvnek, ami nekem kimondottan tetszett.
Az egyik ilyen elem az elefántok világa és személyisége. Nagyon tetszett az a sok új információ amit megtudtam ezekről az állatokról, tetszett az a kutatás az elefántok gyászáról, amit Alice végzett, ami egy párhuzam volt az emberi gyásszal. Az elefántok már szinte emberi szintre lettek emelve ebben a könyvben, ami nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához. Ez enyhített egy kicsit a téma komorságán.
Ebből a könyvből most kivételesen hiányzott a bírósági tárgyalás és az ott elhangzott vádak és ítéletek. Jodi Picoult itt ebben a regényben, inkább az emberi kapcsolatok nehézségeire teszi a hangsúlyt, ami minden bírósági ítélkezés nélkül is, elég súlyos. Most kívételesen nem hiányoltam a jogi megközelítést, hiszen volt elég családi zűrzavar, ami elvette erről a figyelmemet.
Ebben a könyvben ott van a súlyos téma, a kíméletlen őszinteség és a társadalomkritika.
A történet több szemszögből kerül elmesélésre, párhuzamosan futnak a cselekményszálak, miközben egyre több információt tudunk meg az elefántok világáról.
Nagyon részletesen és jól vannak kidolgozva a történet szereplői, minden információmorzsának nagy jelentősége van, hiszen ezek a végén egy teljes képet alkotnak.
Kiváló ahogyan a természet találkozik a természetfelettivel Jodi Picoult könyvében, a tárgyilagosság helyét átveszi a misztikum, a valóság egybeolvad a mesével.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A gyűlölködőkkel foglalkozni olyan, mint mosogatni a Titanicon. Mi értelme?
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
456