Első ránézésre a csodálatos borító teljesen elvarázsolt és akkor még nem is igazán sejtettem mekkora kincs ez a könyv. Nagyon távol áll tőlem a japán kultúra és főleg a japán gasztronómia, de úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel már sokkal közelebb kerültem ehhez a témához. Ez egy amolyan léleksimogató, komfortolvasmány, ami rendkívül szimpatikus szereplőkkel, ínycsiklandó ételekkel és több megható élettörténettel ajándékoz meg.
Nagyon érdekes és különleges a könyv alapötlete, ami által hat különböző ételt ismerünk meg, de a hangsúly mégsem kifejezetten ezeken az ételeken van, hanem azon, hogy ezek az ételek milyen emlékeket és élményeket idéznek elő az illetőből, aki azt épp elfogyasztja.
Egy csendes kis kiotói utcában egy olyan különleges étterem kap helyet, aminek két tulajdonosa, apa és lánya, egészen egyedi ételeket szolgál fel vendégeiknek. Koisi és édesapja, Nagare, olyan különleges nyomozói képességekkel rendelkeznek, ami által képesek újraalkotni egy rég elfeledett receptet. Ezekben az ételekben nem csak a hozzávalók, a fűszerek és az alapanyagok különlegesek, hanem az az ízvilág, ami által az étel fogyasztója újra kapcsolatba lép múltjával vagy épp megoldást talál jövője megválaszolatlan kérdéseire.
A sok japán kifejezés, név és étel miatt eleinte nehéz lehet kiigazodni a történetben, de ha az ember ráhangolódik erre a könyvre, akkor egy csendes, nyugodt és lélekemelő olvasmánnyal fog gazdagodni.
Arról keveset tudunk meg a könyvben, hogy a tulajdonosok milyen módszerrel nyomoznak egy-egy étel vagy hozzávaló után, de szerintem ez egyáltalán nem olyan fontos információ, ugyanis a hangsúly azon van, hogy az étel örömet, megnyugvást vagy megbékélést hozzon az emberek életébe.
A hat különböző étel, hat különböző életutat és hat különböző személyt mutat be. Ezek valójában mind különálló történetek, egyetlen közös bennük apa és lánya, a két étterem tulajdonos, valamint a cuki macska, aki csak még bűbájosabbá teszi a könyv hangulatát.
A történetekben nem a nagyon magasztos vagy mély értelmű mondanivalókat kell keresni, hanem azokat az apró életmorzsákat, amelyek esendő emberekről, keserédes emlékekről és szívmelengető élethelyzetekről szólnak.
A japán ízeken, illatokon, kifejezéseken és helyszíneken keresztül egy olyan gasztroregényt lehet olvasni, ami nem csak a főzés szeretetéről szól, hanem megható emberi sorsokról. A fűszerek, a zöldségek, az alaplevek és az egyéb ínycsiklandó hozzávalók életre keltik ezt a könyvet.
Számomra ez a könyv egy rendkívül élvezetes olvasás- és ízélmény volt, amiben a könnyednek tűnő leírások mögött olyan emberi sorsok bújnak meg, amiben sok emberi érzés és gondolat kap helyet.
Ez egy lassú folyású könyv, amiben inkább az élményeken, az ízeken és a fantázián van a hangsúly, mintsem az eseménydús cselekményen. Olvasás közben szinte már érezni lehet a finom ételek illatát és ízét, közben pedig mi magunk is elgondolkodunk azon, hogy melyek voltak azok az ételek, amelyek meghatározóak voltak életünk egy-egy fontos pillanatában.
Vajon az étel volt annyira különleges vagy inkább az a sok emlék és élmény, amit ehhez az ételhez kötöttünk? Talán visszanézve megszépülnek az emlékek és felerősödnek az érzések, ezért jelentéktelennek tűnő helyszínek, emlékek vagy élmények, az idő múltával mélyebb értelmet nyernek.
A Kamogava Kifőzde erre emlékeztet minket, azokra a pillanatokra, amelyek valamiért sorsfordítóak egy ember életében, ezért ehhez a pillanathoz gyakran olyan ízeket vagy illatokat párosítunk, amelyek örökre velünk maradnak.
Egy érdekes utazást, hat ínycsiklandó receptet és megannyi megható élettörténetet kínál ez a könyv mindazoknak, akik szeretnének egy kicsit lelassulni és elmerülni az érzékek világában.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Bárkivel előfordulhat, hogy félregombolja az életét.
A Kamogava Kifőzde
General Press Kiadó
2024
Keménytábla, Védőborító
224
Mayer Ingrid
