Egy rendkívül érzelemdús, megható és elgondolkodtató könyv, ami női sorsokon keresztül olyan női történeteket, életutakat mesél el, amiben szerintem minden női olvasóra magára tud találni.
Öt női generáció, öt olyan nő, akik generációról-generációra adják át fájdalmaikat, sérelmeiket, elakadásaikat, küzdelmeiket, traumáikat és mindazt, ami megnehezíti, sőt néha lehetetlenné teszi az életet.
Az öt nő közül valójában két nő sorsa válik hangsúlyossá ebben a regényben. Két olyan nő története, akiket száz év választ el egymástól. Róza, a történet egyik főszereplője, száz év különbséggel kezdi el felkutatni ükanyja, Katus történetét.
Róza vidéki felnőtt, egyedülálló nőként él Budapesten. Munkájában, szülésznőként kiteljesedik és imádja hivatása minden egyes kihívását, magánéletében azonban egyre több és több elakadással küzd. Párkapcsolati kudarca után indul el azon az úton, aminek célja női felmenőinek a megismerése, valamint egy olyan önismereti út, amin feldolgozhatja traumáit, választ kaphat elakadásaira és újult erővel nyithat az új kezdetekre.
Ezen az önismereti és identitáskeresési úton nemcsak Róza és Katus története, hanem a másik három női szereplő is fontos szerepet kap, ugyanis Róza csak úgy tud kigyógyulni traumáiból és új életet kezdeni, ha elkezdi megismerni felmenői történetét és azt a lelki, szellemi hagyatékot, amit maguk után hagytak.
Ez a transzgenerációs traumaoldó regény váltott szemszögön keresztül, hol Róza, hol Katus történetét mutatja be. Száz év különbséggel két olyan női sorsot ismerhetünk meg, akikben sok a közös, ugyanakkor mindketten saját útjukat járják.
A múltbeli veszteségek, csalódások, sérelmek, fájdalmak és nehézségek feltárása ugyan nem változtatja meg a múlt eseményeit, de lehetőséget ad Rózának arra, hogy tanuljon felmenői hibáiból, újraírja ezeket az örökölt mintákat és ezáltal megszakítson egy olyan láncot, amiben sok a fájdalom és a félelem.
Mindaz, amire Katusnak nem volt lehetősége, nem volt hozzá megfelelő eszköz tárja, az megadatik Rózának, aki a családállítás, a terápia és az önfejlesztés által már egy teljesen új mintát tud átadni a jövő generációjának.
Róza és Katus története csodálatos módokon fonódik össze. Az ő történetük egyszerre csodaszép és mélyen fájdalmas. A női lét össze kihívásairól, nehézségeiről, buktatóiról mesélnek, megmutatva azokat a női szerepeket, amelyek hol adnak, hol elvesznek tőlünk valamit.
Egy érzelmi hullámvasút az egész regény, ami amennyire gyorsan olvastatja magát a jó történetvezetésnek és cselekményfelépítésnek köszönhetően, pont annyira nehezen emészthető a fájdalmas részek miatt.
Szerintem ezt a könyvet minden nőnek, anyának, nagymamának, lánynak, feleségnek el kellene olvasnia, mert üzenete kortalan, története csodálatos, szereplői pedig mi magunk vagyunk, azok az olvasók, akik szeretnénk kapcsolódni női felmenőinkhez, tanulni az ő hibájukból és ezáltal valami sokkal jobbat adni tovább a következő női generációnak.
Ebben a könyvben nem a női felmenők hibáztatásán van a hangsúly, nem az áldozatszerep a legfontosabb, hanem egy olyan ősi női erő, ami mindannyiunkban benne lakozik. Ez az ősi energia tesz minden nőt alkalmassá arra, hogy gyógyuljon, megbocsásson, feldolgozzon, elengedjen és újrakezdjen.
Erről szól ez a könyv. Nem a hibáztatásról vagy a számonkérésről, hanem a megértésről, a megbocsátásról és az újrakezdés csodálatos lehetőségéről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Valójában, ha mindenki foglalkozna egy kicsit is önmagával, sokkal boldogabb lenne a világ.
Az Ötödik
Healthwhatelse Kft.
2024
Keménytábla, Védőborító
349
