Lucinda Riley sorozatának harmadik könyve, az „Árnyéknővér”. A kötet második könyvéről itt olvashatsz véleményt: „Viharnővér„.
A harmadik nővér, Csillag, azaz Astrope, a békéltető, aki a sok nővér között valahogy mindig háttérbe szorult. Ezen az sem sokat segített, hogy élete folyamán, húga, CeCe árnyékában élt, ami biztonságot jelentett számára.
Ő is megkapja a titokzatos emléktárgyat, valamint a levelet, a milliárdos nevelőapától, de számára nem olyan könnyen megy, a családja után való nyomozás elkezdése. Mivel testvéréhez, Cecéhez, szoros és biztonságot nyújtó kapcsolat fűzi, ezért nehezen veszi rá magát, hogy elinduljon, saját önálló útján.
Útja az angliai Tóparti vidékre sorolja, egy ritkaságokat árusító könyvesboltba, akinek tulajdonosa állást ajánl neki a könyvesboltban, és ezzel elindul Csillag kutatása családja gyökerei után. Kapcsoltba kerül egy kedves családdal, ahol újabb titkok derülnek ki, és ahol még a szerelem is rátalál Csillagra.
Itt is, mint a korábbi kötetekben, két szálon fut a cselekmény, egy a múltban, és egy a jelenben. Flora, a karakán, bátor hősnő a múltból, vele ellentétben, Csillag a jelenben, a bátortalan, visszahúzódó igazi könyvmoly. A könyvesboltban fellelt régi iratok és napló bejegyzések közelebb viszik Csillagot gyökereihez, az angol család megismerkedése pedig jó hatással van rá, mert elkezd önmagára is gondolni, és kilép testvére árnyékából, hogy megtalálja önmagát.
Nekem Csillag karaktere tetszett eddig a legkevésbé. Családja után való kutatása sem tűnt annyira érdekesnek, meg az angol tájvidék sem tudott elvarázsolni.
A rejtélyek, a csavarok, az izgalmas tájak és régmúlt történetek, azonban ebben a könyvben is jelen voltak.
Ennek a könyvnek a végéről sem hiányzik a feszültséget fokozó, újabb nővér történetének a kezdete. A szokásos idegfeszítő és izgalmas folytatása a történetnek, a következő könyvből derül ki, amelyikben CeCe történetét ismerjük meg.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Sose félj követni a saját csillagodat!
Árnyéknővér
General Press Kiadó
2017
Kartonált
525
