Rubin Eszter legújabb könyve egy akkora meglepetés volt számomra, amire bevallom őszintén, a könyv címéből és fülszövegéből még nem számítottam. De mivel a szerző előbbi könyve olyan nagy hatást gyakorolt rám, ezért úgy gondoltam ez a könyv is hasonló érzelmeket fog kiváltani belőlem.
De minden elvárásaimat felülmúlta ez a könyv! Egyszerre volt izgalmas, lírai és érzelemdús!
Pető Hanga története felnőttkorban kezdődik el ebben a könyvben. Hanga, egy tehetséges grafikus, aki férjével együtt egy sikeres vállalkozást vezet. Első házassági évfordulójukon Balin hirtelen visszatér gyermekkori betegsége, az anafilaxiás roham. Ez az esemény elindítja Hangában a szorongás és a pánik egy olyan szelepét, ami évekig végigkísérte életét. Innentől kezdve egyfajta visszaemlékezésként, Hanga elmeséli élete történetét, amiben rengeteg drámai fordulat és tragédia kapott helyett.
Hanga elbeszélése annyira mély, kitárulkozó és őszinte, hogy olvasóként beleborzong az ember, elgondolkodva azon, hogy milyen sokan is vagyunk hasonló helyzetben.
Keressük utunkat, keressük a válaszokat és a megoldásokat, miközben gyakran emberek között is magányosak vagyok.
Hanga története a mai ember története, azé az emberé, aki küzd, harcol, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, barátai vannak, mégis elveszettnek érzi magát.
Hátborzongató és félelmetes Rubin Eszter mennyire tűpontosan rátapint a mai ember tragédiájára, arra a fajta bizonytalanságra, szorongásra és félelemre, ami miatt gyakran mi is nehezen kapunk levegőt.
Ez a regény a lehető legaktuálisabb, több generáción át, örökölt családi traumákról mesél, azokról a mély és vérző sebekről, amelyek génjeinkben lapulnak. Őseink szorongásait, félelmeit továbbörökítjük, akarva-akaratlanul is belénk égnek ezek a minták, amelyek megbénítanak és megakadályoznak a boldog élet kiteljesedésében.
Ez a könyv számomra egy nagy felkiáltójel! A folyamatos rohanós és túlpörgött világban, segít kicsit lelassulni és elgondolkodni azokon a transzgenerációs traumákon, ősi sebeken és egyéni kudarcokon, amelyekre oly nehéz megoldást találni.
Ez a könyv segít megérteni azt, hogy nem vagyunk egyedül szorongásaink és félelmeink közepette, a sok harc és rohanás ellenére, igenis szabad és meg kell állni!
Megállni, kifújni a levegőt és szabad teret engedni az érzelmeknek.
Szerintem ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, nincs benne semmi giccs vagy mellébeszélés, hanem csakis őszinte kitárulkozás és egyfajta megnyugvás, hogy igenis lehet nehéz az élet, igenis van létjogosultsága szenvedéseinknek, de talán ha szembenézünk legnagyobb szorongásainkkal és félelmeinkkel, akkor már meg is tettük az első lépést a gyógyulás vagy felszabadulás útján.
Ez a könyv Hanga történetén keresztül tükröt állít a mai ember elé, amiben megláthatja saját döntéseit, kudarcait, félelmeit és aggodalmait.
Rubin Eszter nem kész válaszokkal oldja meg ezeket a súlyos témákat, hanem a mélyére ás ezeknek a problémáknak és egyszerű mondataival és megfogalmazásaival, olyan mintha az olvasó mellett ülne, kezét fogná és együtt érzőn reményt adna neki.
A holnap reménye bennünk van, a legmélyebb gödörből is van kiút, csak ez a kiút lehet, hogy nagyon hosszadalmas és fájdalmas.
Rubin Eszter könyve a lehető legaktuálisabban adja ezt vissza, tökéletesen ábrázolja a 21. század emberét.
Hogyan határozzák meg a gyermekkori traumák felnőttkorunkat, olyan örökölt minták, amelyekről nem tehetünk, viszont ezek a láthatatlan szálak és gyökerek generációkon keresztül, megalapozzák a felnőttkori létet…ezeket a témákat boncolgatja ez a könyv.
Kitűnő olvasmány, remek irodalmi mű, amiben a modern kori ember tragédiája kerül középpontba. Megterhelő témája mélyen megérinti az ember lelkét, de nem kell aggódni, mert Rubin Eszter annyira csodálatosan ír, hogy olvasás közben egy percig sem érzi magát egyedül az olvasó, mert a könyv szerzője kezét kinyújtva átsegíti olvasóit.
Nincsenek szavak arra, hogy kifejezzem mennyire nagyon tetszett nekem ez a könyv, sőt örök hálám az olyan szerzőknek mint Rubin Eszter, akik ilyen maradandó remekműveket írnak, és könyvük által alátámasztják azt, hogy az olvasás menedék és gyógyír!
Mindenki olvassa el ezt a könyvet!!!
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mindig mindenről az anya tehet. És amiről nem, még arról is. Alapkő, viszonyítási pont, minden szeretet, tudás és azonosulási lehetőség eredője. Az összes szorongás kiváltója és táptalaja. Az anya nagy fehér mozivászon, amelyre mindent rá lehet vetíteni.
Minek szenved, aki nem bírja
Pesti Kalligram Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
276
