hit

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Révész Szilvia: Keserűből édeset

Bevallom nehezen vettem kezembe a következő könyvet, kicsit féltem a témától és tartottam attól, hogy túl elméleti lesz minden, amit a könyvben olvasni fogok.

Tetszett a könyv címe, „Keserűből édeset”, egyértelmű volt hogy miről fog szólni a könyv. Gyanakvóan forgattam kezemben a könyvet, és mindvégig arra gondoltam, hogyan is lehet egy krízishelyzetből, a keserűből, úgy kijönni, hogy a végén az ember már ne a keserűségre tudjon gondolni, hanem az édességre.

Révész Szilvia átfogó könyvet írt arról, hogy a krízishelyzetek milyen lehetőségeket rejtenek magukban, mit lehet tanulni belőlük és hogyan lehet átvészelni a mélységeket. Mindezt a hit és Biblia szemszögén keresztül közelíti meg, élettapasztalatát, mások történeteit, egyéni és szakmai tudását, alátámasztja a Szentírás szavaival és igeverseivel.

A könyv egyből belevág a témába, miszerint senki sem mentesített a krízisek, rossz dolgok, nehézségek alól. Még a jó emberekkel, az Istenben hívőkkel is megtörténnek ezek a dolgok.

Ericson szerint minden életkornak, életszakasznak megvannak a tipikus, természetes krízisei. Gyerekkor, kamaszkor, felnőttkor, öregkor, ezek mind természetes krízisei az emberi életnek. De sokszor ezekhez még párosulnak olyan fájdalmas és érthetetlen krízishelyzetek, amelyekben „jogos szükségleteink hiányától szenvedünk”. Vagyis ha szeretet, gondoskodás, bátorítás, támogatás helyett mást kapunk családunktól, barátainktól, szeretteinktől, akkor az megint csak krízishelyzetbe tud minket taszítani.

Egy szerettünk elvesztése, egy álom be nem teljesülése, egy cél elvétése, és még sorolhatnám, mind olyan rendkívüli krízisek, melyekre nincs azonnali megoldás. Révész Szilvia szerint az emberiség egyik legnagyobb krízisélménye a céltalan, bizonytalan emberi létezés.

De akkor mi is valójában a krízis?

A krízis, több mint egy nehézség vagy probléma, mert a krízis egy időre leállít, megfékez, cselekvőképtelenné tesz. Krízishelyzetben ébredünk rá arra, hogy egy olyan helyzetbe kerültünk, amihez nincs meg a kellő tudásunk eszköztárunk, tapasztalatunk, ahhoz hogy megszüntessük ezt az állapotot. Vagyis a krízis válság és fordulat. A krízisben minden megváltozik, megrendül az ember önbizalma, változik az énképe és bizonytalanná válik életkörülménye. Persze a krízisre mindannyian személyiségünktől függően másképp reagálunk, de mindannyiunkban közös a biztos talaj elvesztésének érzése.

Akármennyire is arra törekszünk, hogy minél hamarabb megszüntessük ezt az állapotot és újból helyre állítsuk az egyensúlyt, nem ez a krízis célja. A krízis célja az, hogy valami megváltozzon, valami új jöjjön létre. A krízisnek többféle kimenetele lehet: összeomlás, sikertelen megoldás, kompromisszum vagy jó megoldás. Az, hogy hogyan reagálunk rá, csak tőlünk függ. Ha sikerül ebből a krízishelyzetből kiemelkedni, akkor a krízisre mint lehetőségre, fejlődésre, változásra tudunk majd tekinteni. A krízissel valami végérvényesen megváltozik, véget ér, de ugyanakkor ez valami újnak is a kezdetét jelenti.

Révész Szilvia könyve arra bátorít, hogy merjünk szembe nézni krízishelyzeteinkkel, vállaljuk fel a fájdalmat, mert a végén a fájdalomból gyémánt lesz. Persze egyedül is megpróbálhatunk kievezni a krízishelyzetekből, de Isten segítségével és Igéjével, sokkal könnyebb. Ez is egy olyan folyamat ami által épülhetünk, tanulhatunk, gazdagodhatunk, változhatunk és fejlődhetünk.

Tetszett a könyv témája, de sok volt benne az elmélet. Én jobban örültem volna néhány konkrét tanácsnak vagy tippnek, ami átsegíthet a krízishelyzeteken. Hiányoltam a szerző személyes krízishelyzeteinek az elmesélését, ezek csak felületesen voltak megemlítve.

Sokat tanultam belőle, elgondolkodtatott, de nem tudott teljesen megérinteni, mert nem tűnt elég személyesnek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A passzivitás veszélyesebb a tévedésnél, mert megállítja a növekedést, a változást, lehetetlenné teszi a fejlődést, és észrevétlen leépüléshez, sorvadáshoz vezet. Amikor mozdulunk, az életünk új lendületet kap, és ez regeneráló hatással lesz ránk.

Keserűből édeset Book Cover Keserűből édeset
Révész Szilvia
Harmat Kiadó
2018
Kartonált
136

WM. Paul Young: Keresztutak

„A viskó” annyira magával ragadott, hogy alig vártam, hogy egy újabb könyvét olvassam WM. Paul Youngnak. Nehéz volt egy olyan nagy sikerű könyvet mint „A viskó” felülmúlni, de a „Keresztutak” sem okozott csalódást.

Ez egy újabb önismereti, önfejlesztő könyv, tanulságos mondanivalóval.

Anthony Spencer nagyon büszke elért sikereire és boldognak véli magát. Az önző és sikerorientált üzletember, egy tragédia következtében mindenkit eltávolít magától, minden szeretetet és kötődéstől elzárkózik. Büszke mindarra amit elért, főleg hogy mindezt önerőből tette meg, még akkor is ha nagy árat fizetett érte. Egy hirtelen bekövetkezett agyvérzés azonban mindent más világításba helyez. A kórház intenzív osztályán feküdve, egy szürreális világban találja magát, amely életének szépséges és jó, valamint romlott és rossz oldalait tükrözi vissza. Ezen az „élő” tájon másokkal is megismerkedik, akikkel beszélgetéseket folytat és el kezdi követni utasításaikat. Kalandja során egyre mélyebben belemerül ebbe az új világba, el kezdi látni a dolgokat mások szemszögéből, átéli mások élményeit. Saját életének kudarcaival és hibáival azonban nem mer vagy nem tud szembe nézni, pedig pont erre lenne szüksége a meggyógyulás érdekében. A valódi életre, az igazi boldogságra csak úgy fog rátalálni, ha van elég bátorsága ahhoz, hogy megvizsgálja addigi életét és helyrehozza az elkövetett hibákat, melyeket kómába esése előtt követett el. A kóma, Tony részéről, dacolás a halállal szemben, de ugyanakkor egy esély az igazi életre.

Szerintem kevesebb benne a spirituális vagy keresztyéni „boldog mondás” mint „A viskó”-ban, mégis nagy hangsúlyt fektet arra, hogy miért érdemes élni, mi az élet értéke és mi a hit esszenciája.

Ez a könyv sokkal inkább regény, és nem bír olyan megrázó erővel mint „A viskó”.

Még ha nehezen is emészthető egy-egy rész, akkor is érdemes elolvasni, mert tanít, elgondolkodtat és igazi értékeket közvetít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A mi lenne, ha, a mi lett volna, ha, vagy minek kellett volna történnie, vagy mi lehetett volna – mind csak erőpazarlás.

Keresztutak Book Cover Keresztutak
WM. Paul Young
Immanuel Alapítvány
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
322

WM. Paul Young: A viskó

Annak ellenére, hogy ez egy régebbi könyv, én valahogy csak most jutottam el oda, hogy elolvassam „A viskó”-t. Toplistás lett számomra ez a könyv, egyik kedvenc könyveim közzé emelkedett. Bár meseszerű a története, számomra mégis olyan valóságos. Ebben a könyvben, egyszerre találkozik a hit és a valóság, ettől olyan érdekes és bámulatos számomra ez a történet. Young regénye megrázó és sorsfordító erejű. Az elhagyott, rozoga viskó, egy olyan hellyé válik a történetben, ahol a hit, a reménység, a szeretet és a megbocsátás új értelmet nyernek.

A kerettörténet egy sokgyerekes édesapát, Mack-et, mutatja be, kinek kislányát elrabolják és meggyilkolják, és ő összeroskad ebben a nagy fájdalomban. Képtelen kislánya nélkül tovább élni, ugyanakkor bosszút és gyűlöletet érez, az elkövető iránt. Istent okolja a megtörtént tragédiáért.

Évek múlva Isten egy levélben meghívja egy találkozásra, melynek színhelye az az elhagyott viskó az erdőben, ahol a rendőrség megtalálta kislánya véres ruháit. Mackenzie elindul erre a bizarr helyre, hogy egy hétvégét töltsön el a Szentháromsággal: Istennel, Jézussal és a Szentlélekkel. A Szentháromság különböző emberi formákat ölt fel, mindazért hogy Mack könnyebben fel tudja dolgozni gyászát és újra tudjon hinni. Ezen a hétvégén újra átéli kislánya elvesztését, de közelebb kerül ennek az eseménynek a feldolgozásához. Az, amit a viskóban megtanul és megtapasztal, túlmutat az emberi értelmen és felfogóképességen, mégis valóságos. Akárcsak a szél, amit nem látunk, de érzünk. A meleget sem látjuk, de érezzük.

Ez a hétvége egy gyászfolyamat szakaszairól szól: célja a megbocsátás és az elengedés. A végén ott van a feloldozás és a jövőbe vetett hit reménye.

Nem vitatom, hogy a könyv tele van vallásos vagy spirituális bölcsességekkel, de nem hinném, hogy ez a könyv csak azoknak ajánlott, akik hisznek vagy valamilyen vallásos csoporthoz tartoznak. Azoknak ajánlott, akik éltek már át veszteségeket, akik még hisznek az emberiségben és akik hajlandóak új eszméket és gondolatokat befogadni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.

A viskó Book Cover A viskó
WM. Paul Young
Immanuel Alapítvány
2009
Puhatáblás, Ragasztókötött
256