Hogyan lehet elbúcsúzni úgy, hogy az ne fájjon? Hogyan lehet elengedni valakit, aki többé már sosem tér vissza? Hogyan lehet a halál az élet része?
Juliane ezeket a kérdéseket járja körül, miközben demens apját végigkíséri élete utolsó szakaszában. Rendezett és jól megszervezett élete egyik napról a másikra borul fel, mikor Jean, az apja beköltözik hozzá. Ehhez az új élethelyzethez nem csak neki kell alkalmazkodnia, hanem férjének és hétéves gyereküknek is.
Az együttélés sok váratlan eseményt és élményt hoz számukra, mindaz ami eleinte nehéznek és kivitelezhetetlennek tűnik, egy idő után elkezd normálissá, sőt egyenesen nélkülözhetetlenné válni. Apa és lánya egy teljesen új kapcsolatot alakít ki egymással, miközben teret adnak egymásnak arra, hogy szembenézzenek a múlt hibáival és visszafordíthatatlan eseményeivel.
Jean és Juliane kapcsolata fokozatosan épül és fejlődik. Eleinte Jean szétszórtsága, lazasága és felelőtlensége sok gondot okoz lányának, de aztán kiderül, hogy ez a fajta életfelfogás és hozzáállás Juliane-nek is javára válik.
Apa és lánya együtt tanulnak megbocsátani, nem a másiknak, hanem elsősorban önmaguknak. Együtt járják be a gyászfolyamat különböző szakaszait, ami kezdődik a tagadással, folytatódik a dühvel, az alkudozással, a depresszióval csúcsosodik, míg a végén elérkezik az elfogadás. A gyász öt szakasza után következik egy ráadás, aminek címe, Amit csak lehet.
A gyászfolyamat nem csak a haldoklót, hanem a gyászolót is megviseli, de a könyv szerzője lehetőséget ad szereplőinek hogy az elfogadás után jöjjön egy hatodik fázis, a lehetőségek fázisa.
Talán az egész könyvben ez a legszebb rész, a lehetőségek helye és ideje, mikor Jean szeretett lányaival egy régóta tervezett álomutazásra indul.
Juliane és Adele elkísérik apjukat egy utolsó közös utazásra, ahol lehetőséget kapnak arra, hogy még egyszer utoljára egy közös kalandban és élményben vegyenek részt.
Az együttélés, ami először nyűgnek és kellemetlenségnek számított, egy idő után egy felbecsülhetetlen lehetőséggé válik, ugyanis Juliane megtanulja értékelni az élet apró örömeit, megtanul a jelenben élni és közben elindul a gyógyulás útján.
Ez az egyszerre vicces, humoros és komoly hangvételű könyv, egy olyan lélektani olvasmány, ami a gyászról, a veszteségről, a halálról, a megbocsátásról, az elengedésről és az újrakezdésről szól.
Egy csodálatos apa-lánya kapcsolatról olvashatunk ebben a könyvben, ami megmutatja a szülői szerep nehézségeit és kihívásait, ugyanakkor a feltétel nélküli, tiszta és egyedi szülői szeretetet, ami bármilyen sebet és bajt meg tud gyógyítani.
Lehetetlenség nem szeretni ezt a könyvet, ami mély gondolataival, szerethető karaktereivel és megható érzéseivel megnyugvást és békét ad olvasás közben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
És hamar rájöttem arra is, hogy a szavaknak mindennél nagyobb hatalma van: egyszerűen azzal, hogy egyik a másik után következik, képesek mély érzelmeket kelteni, és lehetővé tenni, hogy a miénktől eltérő életeket élhessünk át.
Köszi, apu!
Animus Kiadó
2025
Füles, Kartonált
303
Fouilleul Joli
