Egy könyv, aminek ennyire egyedi és különleges a borítója és a címe, mindenképp felkelti az olvasó figyelmét. Szentesi Éva eddigi könyvei is a szókimondó, őszinte és kitárulkozó jellegéről voltak ismertek, és ez a könyv is pont emiatt szerethető.
Ennél a könyvnél talán még inkább kiemelkedik a szerző nyers és kőkemény őszintesége, amiben több fontosabb téma is középpontba kerül, mint a barátság, a depresszió, a szerelem, a meddőség és a gyermektelenség.
Ez a valósághű és kicsit sem szokványos elbeszélés egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami nem a mesékbe illő szerelemről szól, hanem egy érett és sokat megélt szerelemről.
Olvasva azt a folyamatot, ami eddig a szerelemhez vezetett, nem csak, hogy izgalmas és érdekes, ugyanakkor inspiráló is.
Ez a folyamat tele van rengeteg önismereti leckével és egy olyan identitás kereséssel, amiben az önelfogadás, az életigenlés és az örökölt családminták feldolgozása fontos szerepet kapnak.
Bár a történet nagyban a könyv szerzőjéről szól, mégis könnyű azonosulni a könyvben leírt helyzetekkel, mert egy tönkre ment barátság, az édesanya elvesztése, a szerelem megtalálása, az örökös harc a gyermektelenség ellen, mind olyan témák, amelyekkel olvasóként is gyakran szembesülünk.
Ezekben a folyamatokban, az elbeszélés egy-egy pontján nagyon erős érzelmek jönnek át, amelyeknek hatása valahogy direkten az olvasóhoz szól.
Van a sorok között egyfajta erős és nyers társadalomkritika is, ami helyenként erősnek és néha talán túlzottnak tűnik, mégis elgondolkodtat.
Ezekben a részekben a könyv szerzője nagyon élesen rávilágít több olyan mai problémára, ami körül semmi szépítés nincs, csak a nyers valóság és az őszinte vélemény.
Nehéz ebben a könyvben elvonatkoztatni az elbeszéléstől és a könyv szerzőjétől, mert azért erősen lehet érezni benne Szentesi lenyomatát, amivel mintha saját életútját mesélné el.
Ezért is volt olyan érzésem olvasás közben, mintha a szerző memoárját olvasnám, aminek egy happy end a vége.
Ennek ellenére vagy talán pont emiatt annyira élvezetes ez a sallang mentes és nyers valóság, amit ebben a könyvben olvasni lehet.
Nincsenek benne kétértelmű mondatok vagy finomkodások, ezért nem is megterhelő az olvasása, mert minden nagyon egyértelmű benne.
Sok személyes vallomás és szembesítés van ebben a könyvben, ami által szerintem még többet meg lehet tudni a könyv szerzőjéről.
A könyv két külön része hangulatában eléggé különbözik egymástól, főleg a második rész az, ami eléggé ütős és helyenként egyszerre talán túl sok is.
Ennek a könyvnek nem egy adott cselekménye van, ami vezet valahova, hanem sokkal inkább több, szinte már terápiás jellegű vallomásból áll össze, amelyek mind egy-egy társadalmi gócpontot, mint a karrier, gyerekvállalás, nemi szerepek, politika, feminizmus érintenek.
Összességében ez egy kellemes és jó olvasmány, amiben a szerző meglátásait, elégedetlenségeit és gondolatait lehet végigolvasni különböző témákban.
Egyszerre nevettet és sirattat meg ez a könyv, ami az édesanya elvesztése során, a személyes kudarcok és veszteségek után egy olyan szerelmi történethez vezet el, aminek eredménye a teljes beteljesülés.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Életemben először nem félek attól, hogy faképnél hagynak, hanem belenyugszom, hogy engem is szerethetnek, és végre megbízhatok valakiben.
Libri Könykiadó Kft.
2022
Keménytábla, Védőborító
204