Szemet gyönyörködtető ez a könyvborító, ugyanakkor a tartalmára rá kell hangolódni, mert csendesen és lassan folydogálnak benne az események.
A japán kultúra, életmód és gondolatvilág köszön vissza ennek a kisregénynek a lapjairól, amiben nem sok minden történik, csupán életszösszenetek és kisebb-nagyobb életbölcsességek kapnak helyet.
Kevés szereplője és cselekménye van a kötetnek, ezért könnyen lehet haladni vele. Érdekessége az egész kötetnek, hogy egy könyvesboltban játszódik a cselekménye, ahol a fiatal huszonéves Takakot ismerjük meg, aki szerelem csalódottan kerül nagybátyja mellé.
Ez a különleges hangulatú antikvárium eleinte ellenszenvet vált ki a női főszereplőnkből, de utána annyira megszereti a könyvek világát, hogy ezáltal egy teljesen új és más világ nyílik meg előtte.
A könyvek, az antikvárium vásárlói és tulajdonospárja által Takako is felnő, elindul egy olyan identitáskeresési úton, ahol megtanulja milyen az igaz szerelem, a barátság, a megbocsátás és az újrakezdés.
Melankolikus és lassú hangulata ellenére, szerintem van egy varázsa ennek a könyvnek, nem csak azért, mert a könyvek és az olvasás fontosságáról mesél, hanem azért is mert segít kicsit lelassulni és elmélázni az élet kisebb-nagyobb dolgain.
Végre egy könyv, amiben nem a pozitív, a vidám és nevetős részek a fontosak, hanem maga az élet kiszámíthatatlan és rejtélyekkel teli, gyakran megmagyarázhatatlan oldalai.
Maga a könyv olyan mintha két különálló történet lenne benne. Az első felében Takako szerelmi válságát és csalódását követjük végig, utána pedig nagybátyjára terelődik a figyelem, aki feleségével szintén egy válságban lévő kapcsolatot próbál megmenteni.
Bár elsőre olyan mintha ennek a két történetnek semmi köze nem lenne egymáshoz, Takako azonban pont nagybátyja és felesége története által fejlődik a legtöbbet. Rátalál önmagára, magabiztosabb lesz és új megvilágításban látja saját életét.
Ez nem egy hosszadalmas és tartalmas útkeresés, de ennek ellenére van benne néhány mélyebb gondolat. A csapongó, helyenként érthetetlen gondolatmenetek, a hosszadalmasabb elbeszélés, utána a hirtelen váltás a sok párbeszédbe, számomra nem volt zavaró, sokkal inkább megnyugtató, hogy egy olyan olvasmány van a kezemben, ahol csak úgy szabadon szárnyalhatnak a gondolataim és az érzéseim.
Nem gyakran olvasok japán irodalmat, de számomra ez a könyv most egy jó választás volt. Nem támasztottam vele szemben túl sok elvárást, ezért csak hagytam, hogy hangulata és stílusa magával vigyen. A kötetben említett könyveken keresztül újból bizonyosságot nyert az a dolog, hogy minden egyes könyv hat az ember lelkére, sorsokat változtat meg.
Hibákból tanulni, csalódás után újra felállni, elengedni azt, akit szeretünk és nem magunk mellé láncolni, bocsánatot kérni, ha megbántottunk valakit és lehetőséget adni az újrakezdésnek, megbeszélni a sérelmeket…pontosan erről szól ez a rövid és hangulatos kis könyvecske.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mindenki így lehet ezzel, aki sokat olvas: egyszer csak rátalál egy könyvre, amely rabul ejti, és onnantól kezdve az olvasás a szenvedélyévé válik.
A Moriszaki Könyvesbolt
Athenaeum Kiadó
2023
Kartonált
192
