Ez a melankolikus és kissé szomorú történet egy olyan apa-lánya kapcsolatról szól, valamint az idő mulandóságáról és a soha vissza nem térő pillanatról, amiben jó érzés volt elmerülni.
Szépen lassan épül fel a könyv cselekménye, nincsenek benne nagy váratlan fordulatok, de talán pont emiatt sok kérdést, érzést és kételyt tud kiváltani az olvasóból.
A történet főszereplője Alice, aki negyvenedik születésnapját követő reggel arra ébred, hogy hirtelen újra tizenhat éves és visszakerült a múltbeli életébe. Értetlensége közepette próbálja megtalálni a válaszokat arra, hogy miért került vissza a múltba.
Vajon a rossz döntései miatt? Vajon azért, mert egy újabb esélyt kap arra, hogy változtasson életén? Vagy talán mindez csak azért történik meg vele, hogy megértse hogyan miért alakult az élete úgy, ahogyan a jelenben van?
Miközben a történet fő témája az időutazás és azon belül is a számos életlehetőség, mégis a szülő-gyermek közötti kapcsolat az, ami rám a legnagyobb hatással volt. Ebben a regényben egy olyan apa-lánya kapcsolatról lehet olvasni, amiben a könyv főszereplője arról mesél, hogy mennyi mindent megtennénk szeretteink jólétéért és mennyire másként tekint az egykori gyermek szüleire, miután ő is felnőtt lesz.
Alice minden egyes időutazással próbálja megérteni az ok-okozati tényezőket az életében, miközben rá kell, hogy jöjjön arra, hogy minden életvariánsnak megvan a maga ára.
Ebben az időutazásban a sorok között fontos kérdések merülnek fel. Vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a sorsnak? Vajon előre meg van írva minden ember sorsa? Vannak egyáltalán véletlenek vagy minden előre predesztinált? Kinek milyen hatása van sorsa alakulása felett?
A könyv vége adja meg a végső választ arra, hogy addig míg élünk bármi és bárkik lehetünk. Alice sok ideig küzd a tények és a valóság elfogadásával, de végső soron rá kell, hogy jöjjön arra, hogy az élet nagy kérdéseire nem csak egy univerzális válasz létezik, hanem számtalan lehetőség közül lehet választani.
Kedves, tanulságos és szórakoztató módokon lehet olvasni ebben a könyvben arról, hogy nem biztos, hogy az elképzelt jövőkép mindig annak felel meg, ami számunkra a legjobb.
Alice bátorsággal és józansággal éli át a sok jövőkép változatát, de végső soron rájön arra, hogy bármelyik életet is választja, mindegyikben van lemondás és áldozat, ugyanakkor áldás és öröm is. Néha a valóságról alkotott ábrándjaink csak a képzeletben tűnnek izgalmasnak és jónak, de amint valóra válnak, már nem annyira érdekesek és néha talán idegennek is tűnnek.
Alice pontosan ezt éli át, mindaddig míg rá nem jön arra, hogy az egyetlen igaz és értékes dolog az életben, az maga a soha vissza nem térő pillanat megélése.
Ebben a „mi lett volna, ha…” történetben az emberi lét értelméről, a halandóságról, a hozzátartozóink iránti szeretetről, valamint a múlt jelenre való hatásáról és befolyásáról olvashatunk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Talán ez az élet titka: mindennap észre kell venni az apróságokat, mert minden elmúlik, és tized másodpercig vagy akár néhány pillanatig nem aggódni, csak azzal foglalkozni, azt élvezni, ami ott van előttünk.
Holnap ilyenkor
21. Század Kiadó
2023
Keménytábla, Védőborító
318
