Számomra ez az olvasmány egy léleksimogató, felemelő és rendkívül megható olvasmány volt, aminek minden egyes lapja darabokra törte a szívemet, utána pedig szavaival újból összerakta.
Cselekménye egyszerre mondható egyszerűnek és bonyolultnak. Egy lassú folyású, csendes és halk olvasmány ez, amiben szerintem nem a cselekményen van a hangsúly, hanem azon a hangulaton, azon a mély mondanivalón, ami a sorok között megbújik.
A könyv központi kérdése: Hogyan lehet valaki újra boldog, aki egyszer már mindent elveszített és megtapasztalta a boldogtalanság legmélyebb pontjait? Lehetünk-e egyáltalán úgy boldogak, hogy közben életünk fájdalmas részeit is magunkhoz tudjuk ölelni?
Súicsi, a könyv főszereplője, talán ha nem is tudatosan, de pont ezekre a kérdésekre keresi a választ ebben a lélektani könyvben. Ő az a férfi, aki egész életét úgy élte, hogy távol tartotta magát mindenfajta érzelemtől, sőt a kudarcokat, a veszteségeket és a fájdalmakat ugyanúgy szőnyeg alá seperte, akárcsak a boldog és felemelő pillanatokat.
Édesanyja halála után egy titokzatos kisfiú megjelenése arra készteti Súicsit, hogy szembenézzen érzéseivel és mindazzal, ami elől egész életében menekült.
A titokzatos gyermek felbukkanása egy mély önismereti útra sarkallja ezt a férfit, aki a könyv lapjain olyan drámai eseményekről mesél, aminek feldolgozásához egy élet is kevés.
Emlékezései során Súicsit nem csak ez a titokzatos gyerek, hanem egy nő is segíti abban, hogy feldolgozza és elengedje élete legfájdalmasabb eseményeit, mindezt azért, hogy a fájdalom mellett helyet készítsen az örömnek, a szeretetnek és a szerelemnek is.
Ezen az önismereti úton Súicsi nem csak múltjával számol fel, hanem eljut egy olyan szigetre, ahol a Szívverések Archívumában végső békére és megnyugvásra talál.
Miközben végighallgatja több ezer ember szívverését ezen a különleges kiállításon, múltja és jelene összeér. Ezen a helyen a gyász, a bánat és a veszteség találkozik a gyógyulással és az újrakezdéssel.
Engem mélyen megérintett és meghatott ez a könyv, amiben volt néhány váratlan fordulat és megannyi erőteljes és szívbemarkoló üzenet.
Egy egészen egyedi és különleges hangulata van ennek a könyvnek, ami segít valamivel jobban megérteni az életet, annak kesze-kusza és kiszámíthatatlan útjait.
Akik elolvassák ezt a könyvet azok mind egy olyan utazásban fognak részt venni, amiben saját fájdalmaikat és veszteségeiket fogják kézen fogni és kellő önismerettel lehetőleg egy olyan útra terelni, ahol a legmélyebb trauma után, új kezdet és új élet vár rájuk.
Ez a könyv pontosan erről szól. A gyász, a veszteség, a halál utáni újrakezdésről, amiben nehéz új célokat és új álmokat találni.
A könyv szerzője segít ezen az úton. Szavaival és mondataival vigaszt és reményt nyújt. Súicsi története a veszteségről és a győzelemről szól, arról az életútról, amin mindannyian végigmegyünk.
Mindannyiunk életében vannak veszteségek és fájdalmak és ezek egy időre le tudnak minket bénítani. A sok hajótörés közepette nehéz a dolgok jó oldalát meglátni. De egyszer kiköt ez a hajó, a hullámok lecsendesülnek, a vihar véget ér, és akkor már minden sokkal derűsebbnek tűnik.
Ez a csodálatos könyv végigkísér ezen az úton. Vigaszt és támaszt nyújt, miközben egy olyan mélyen megható történettel ajándékoz meg, ami olyan mint egy kis pislákoló fénysugár a mélység és sötétség idején.
Ez a könyv melegen átölel, nem enged el, szorosan tart és a legnagyobb vihar idején is megmutatja a fényt a világítótorony tetején. Csak addig kell kitartani és eljutni odáig. Ebben segít ez a könyv.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet hajótörések sorozata.
A szívverések szigete
Alexandra Könyvesház
2024
Puhatáblás, Ragasztókötött
304
Cseh Anna
