Durica Katarina nem tud olyan könyvet írni, ami ne nyerné el az én tetszésemet. Az ő könyvei olyan történeteket tárnak fel, amelyek fikciónak tűnnek, de olvasóként jól tudjuk, hogy minden elmesélt történet magából az életből merítkezik. És pont emiatt annyira mély értelműek, meghatóak és elgondolkodtatóak az ő könyvei, mert olyan női sorsokat mutatnak be, amivel nap mint nap találkozunk és talán túl gyakran szótlanul és tétlenül elmegyünk mellettük.
Durica Katarina helyettünk mondja ki mindazt, amiről nehéz beszélni, amitől zavarba jön az ember, amitől kényelmetlenül érzi magát valaki.
Három nő életútját követhetjük végig ebben a történetben, mindegyik egyes szám első személyben meséli el mindennapjait. Az elbeszélések során olyan családanyákat, cselédeket és prostituáltakat ismerünk meg, akiknek élete tele van megannyi küzdelemmel, megbánással és rossz döntéssel. Három különböző nő útja keresztezi egymást ebben a történetben, három olyan nő, akiknek élete nem is különbözhetne jobban, mint ebben a könyvben. Az ő történetük által három teljesen különböző helyszínt ismerünk meg, Budapestet, Brüsszelt és Gömört. Első látásra már szinte hétköznapinak tűnik az életük, de közelebbről megismerve Klára, Tímea és Andrea történetét, rájövünk arra, hogy mindannyian megrekedtek egy olyan életben, amiből nem látják a kiutat. Külső hatalmak, rossz döntések, kompromisszumok és kizsákmányolás során jutunk el oda, hogy három nő őszinte vallomásán keresztül útkeresésről és újrakezdésről olvassunk.
Klára, a diplomatafeleség, aki férjével és két gyerekével jómódban és kényelemben él Brüsszel legjobb negyedében. Ugyanakkor elveszve érzi magát az anyaságban és új kihívásokat keres.
Andrea, egy fiatal egyedülálló édesanya, aki egy jobb jövő reményében hátrahagyja kisfiát egy szegény szlovák faluban, hogy házvezetőnőként és bébiszitterként Kláránál dolgozzon.
Tímea, Andrea húga, aki egy nála sokkal idősebb férfival jön össze, aki kihasználja őt és prostituáltként eladja.
Az ő életüket kísérhetjük végig váltott szemszögön keresztül. Mindegyik szereplő saját élményeit, gondolatait és érzelmeit fogalmazza meg, ezek a szálak pedig a könyv végére szépen összeérnek.
Zseniálisnak és tökéletesnek tartom az ő karakterábrázolásukat, ugyanis élesen és tűpontosan van megfogalmazva az az élethelyzet, amiben éppen vannak.
Tömény kutatómunka és rengeteg interjú előzi meg ezt a kötetet, aminek köszönhetően ez egy hiteles, szókimondó és rendkívül szívettépő könyv.
Lassú folyása ellenére, sok elgondolkodtató üzenet van ebben a könyvben, valamint megannyi fontos társadalmi és szociális téma, amiről beszélni kell.
Kiszolgáltatott nőkről, emberrablásról, emberkereskedelemről, prostitúcióról, családról, házasságról, kivándorlásról és anyaságról lehet ebben a könyvben olvasni.
Ez egy fantasztikusan jól megírt regény, aminek története és üzenete annyira szíven talál, hogy olvasás közben néha meg kell állni és időt adni azoknak a szavaknak és érzéseknek, amelyek gyakran nagyon felkavaróak tudnak lenni.
Női sors, dráma, élet és útkeresés, mindez egy olyan könyvben, ami kendőzetlenül, őszintén és nyíltan beszél azokról a nőkről, akik a félelem, a kizsákmányolás és a lehetőségek hiánya miatt, nem tudják saját történetüket elmesélni.
Talán itt kezdődik a változás és a gyógyulás, hogy valaki mer ezekről a tabunak számító dolgokról beszélni, meghallgatni és segítséget nyújtani.
Megdöbbentő, sokkoló, szomorú és felháborító, hogy mennyi nő kerül bajba egy rossz döntés, egy hiba vagy tudatlanság miatt, és emiatt sajnos túl gyakran örökre megváltozik az életük.
Három erős nő története egy kis reménysugarat hint el az olvasóban, arra ösztönözve minket, hogy ne maradjunk tétlenek mások nyomora vagy szenvedése előtt, merjünk kiállni mellettük és nyújtsunk segítséget, ahol csak tudunk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A nőknek nem abban kellene versenyezniük, hogy kinek a nehezebb. Nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy egymást lekörözzük a mártírversenyben. A barátnőink kétségbeesett segélykiáltására nem azzal kellene válaszolnunk, hogy de hát neked nem is olyan rossz, az én helyzetem sokkal borzasztóbb, és mégsem panaszkodom. A problémák és titkok megosztását nem rinyálásnak kellene vennünk. Néha csak le kellene ülnünk, a másik kezébe nyomni egy forró teát vagy egy pohár bort, és hagyni, hogy mondja, hogy felszínre kerüljön a sok elfojtott mondat és érzés.
Városi rókák
Piros Hó Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
363
