Egy olyan karácsonyi történet, ami valójában nehéz témákat boncolgat, és ha nem lenne a karácsonyi háttér, akkor ez a könyv bizony eléggé megterhelő lenne, ugyanis a gyászról, a veszteségről, a rossz döntésekről, a hiányról és a megbánásról szól.
Rose és Charlie története külön-külön és együtt is nagyon megható és szívszorító, ugyanis mindketten a fájdalom és a veszteség elől menekülnek egy vidéki vendégházba. Bár körülöttük minden a karácsonyi örömről és békéről szól, ők idén karácsonykor mégsem tudják mindezt megélni, mert múltjuk elől menekülve nagy lelki terheket hordanak magukban.
Egy félreértés miatt mindketten ugyanabban a vendégházban kötnek ki, ami eleinte nagy gondot okoz nekik, ugyanis ők semmi másra nem vágynak jobban, mint arra, hogy karácsonykor egyedül legyenek. Egyedüli társaságuk a kutyájuk, akik hűséges barátként mindenben mellettük állnak.
Egy magányos nő és egy sebzett férfi találkozik egy idillikus helyen, egy nyugodt vendégházban, azonban múltjuk terhe megakadályozza őket abban, hogy továbblépjenek és merjenek nyitni az újnak és a változásnak.
Rose és Charlie mindketten a múltban ragadtak, képtelenek megbocsátani önmaguknak, valamint megtalálni önmagukban azt a belső erőt, ami új reménnyel tölti fel őket.
Két magányos, megtört és elveszett ember találkozik karácsony előtt tíz nappal. Ebben a tíz napban sok minden történik velük, bár ők minden erejükkel küzdenek a változás ellen.
Bár minden megvan ebben a történetben, ahhoz, hogy ez egy karácsonyi olvasmány legyen, azért mégsem egy könnyed olvasmány, ugyanis sok megterhelő téma és érzés van benne.
Ettől tűnik nagyon életszerűnek az egész történet, mert a mindennapi valóságot mutatja be. Egy olyan karácsonyt, ahol nem mindig jön össze az, hogy az ember jól érezze magát, békét és örömet találjon magában.
Elveszett álmokról, meggyászolt emberekről, elmulasztott lehetőségekről szól az ő történetük, de közben arról is, hogy karácsonykor és az év bármely napján történhetnek csodák, ha vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy elengedjük a múltat és reménnyel nyissunk a jövő felé.
Ebben a könyvben is van romantika, na meg persze szerelem is, de itt főleg a veszteségről és a gyászról szól a történet. Ezért is néha nagyon borús, melankolikus és szomorú az egész könyv, mert a könyv nagy részében arról lehet olvasni, hogy hogyan ostorozza és bünteti magát két ember a múltban elkövetett hibák és tévedések miatt.
Egyedül a vidéki ház, a karácsonyi légkör és a cuki kutyák enyhítenek ezen az érzésen.
Ebben a lassan csordogáló történetben két megtört lélek belső vívódását és gyógyulását lehet végigkövetni. Eléggé fájdalmasak ezek a részek, mert a csillogás és a ragyogás most háttérbe kerül, helyette egy/kettő olyan élettörténetet kapunk ami megmutatja azt, hogy sokak számára a karácsony néha nem az önfeledt örömről, a békéről és a megnyugvásról szól, hanem fájdalmas élményekről, megterhelő tapasztalatokról és kilátástalannak tűnő jövőképről.
Két különböző emberi sors, két életút, amit a fájdalom és a veszteség köt össze. Már csak az a kérdés marad az emberben, hogy van-e egyáltalán esélye ennek a két embernek a boldogságra.
Rose és Charlie nehéz utat jár be miközben megpróbálják maguknak is megválaszolni azt kérdést, hogy a múlt árnyéka után van-e egyáltalán lehetőségük, esélyük arra, hogy újra megtalálják önmagukat.
Ennek az útkeresésnek a folyamatait kísérjük végig ebben a karácsonyi történetben, ami azért szép, mert az élet különböző árnyalatait mutatja meg.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Néha olyankor is erősnek nevezzük magunkat, amikor egyszerűen nincs más választásunk, mint menni tovább.
Idén karácsonykor
General Press Kiadó
2024
Kartonált
395
Rácz Péter
