Az elmúlás, a halál, a gyász és a szülők elvesztése utáni űr és fájdalom egy egészen különleges történetét lehet elolvasni ebben a rövid terjedelmű könyvecskében, amiben két elbeszélés kap helyet. Elmúlás és virágzás, halál és élet körforgalma, ami egy rendkívül őszinte, nyers és direkt köntösbe van bújtatva ebben a lélektani regényben, ahol nincsenek magasztos szavak és sorok közé bújtatott mondanivalók, csupán a nyers és kegyetlen valóság, ami arcul csap és egy ideig szavak nélkül hagy.
Két elbeszélésen keresztül olyan pontos, szókimondó és húsba vágó vallomások kapnak helyet, amelyek néha zavarba ejtően őszinték és nyíltak.
Ebben a kisregényben egy érett nő meséli el kapcsolatát szüleivel, valamint a haláluk utáni időszakot, amiben már árvaként újraértelmezi önmagát és családja életét.
A hely, az első elbeszélés, az édesapja életét meséli el, aki egy nincstelen és iskolázatlan családból származott, de szorgalmának és kitartásának köszönhetően egy kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát.
Az Egy asszony, a kötet második kisregénye, az édesanya életét meséli el, aki szintén sokat küzdött azért, hogy kiemelkedjen alacsony társadalmi helyzetéből.
Két elbeszélésén keresztül szülő-gyermek összetett és bonyolult kapcsolatáról lehet olvasni, valamint arról a láthatatlan kötelékről, ami a szülők elvesztése után is megmarad. A család, mint érték, erőforrás és megtartó erő, ugyanakkor számtalan fájdalom és bűntudat forrása egy olyan történetet szül ebben a kötetben, amihez kell egy érett és sokat tapasztalt élet, ahhoz, hogy a könyv igazi hatása célba érjen.
Egy vallomás, egy visszaemlékezés, egy tisztelet a szülők, a gyermekkor és a család előtt, amiben helye van az örömnek, a hálának, de a megbánásnak és a bűntudatnak is.
Ezt a regényt visszafele olvasva érti meg az ember, vagyis a szülők halála után történik meg a visszaemlékezés, a veszteség és gyász után jutunk el együtt a szerzővel odáig, hogy megértsük a szülők harcait, döntéseit és életét.
Rövidsége és tömörsége ellenére súlyos és mély értelmű mondanivalók kapnak benne helyet, mindez úgy, hogy mellőzve van a regényben mindennemű mellébeszélés vagy klisé.
Anya-lánya közti konfliktuson keresztül, apa-lánya közti összetett kapcsolaton belül családi gyökerekről, örökölt sorsokról és generációs mintákról lehet olvasni.
Egy olyan lélektani regény, amiben sok a küzdelem, a megértés, az elengedés és az elfogadás. Olvasás közben szemtanúi vagyunk ennek a tűpontos korrajznak és zavarba ejtően és kíméletlenül őszinte elbeszélésnek, ahol a szeretet és a szégyen, a hála és a neheztelés, az összetartozás és a taszítás egy olyan gyermekkort és utána felnőttkort eredményez, amiben apa és lánya, anya és lánya gyakran nem értik meg egymást, két teljesen különböző életet élnek, mégis összeköti őket valami.
Egy rendkívül szubjektív és érzelmekkel teli képet kapunk arról, hogy mekkora társadalmi és értelmi szakadék van néha szülő és gyermeke között, ugyanakkor minden akadályt és különbséget legyőz a szeretet és az összetartozás.
Visszaemlékezés, búcsú, gyász és emlék a szülők életéről, arról az életről, amihez nem elegendőek a magasztos szavak és a szépen megformált mondatok, ehhez egy élet kell, egy olyan élet, ami tele van történetekkel, eseményekkel és emlékekkel.
Megható, érzelemdús és hiteles történet elvesztésről, halálról és gyászról.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Rég elfeledett eseményeket napvilágra hozni sokkal nehezebb, mint kitalálni valamit. Az emlékezet ellenáll.
A hely / Egy asszony
Magvető Könyvkiadó
2023
Kartonált
128
