Elif Shafak regényei engem minden alkalommal szavak nélkül hagynak, mert annyira mély értelmű, komplex és sokszínű az a világ, amibe betekintést kapok olvasás közben, hogy az sok ideig nyomokat hagy bennem.
Annyira intelligens és együtt érző az a fajta életszemlélet, amit ő könyvein keresztül átad olvasóinak, hogy írásai minden egyes sora felér egy életbölcsességgel.
Mély tartalom, ütős üzenet és csodálatos leírások teszik ezt a könyvet is annyira érdekessé és élvezetessé.
Egy nagyon érzékeny és sokat vitatott témát érint az írónő ebben a könyvben, a kisebbségben élő örmények világa és élete, akik örökös harcban élnek a törökökkel.
Ebben a feszültséggel teli hangulatban ismerjük meg egy örmény és egy török lány családját, akik között egy olyan barátság alakul ki, ami túlmutat a múltbeli eseményeken és a jövőre koncentrál.
A török családot Isztambulban ismerjük meg, ahol a férfiak mind korán meghalnak és csak a nők maradnak hátra. Négy különböző török nőt ismerünk meg, akik mind valamilyen titkot vagy transzgenerációs örökséget hordoznak magukban.
A másik családot, az örmény családot San Franciscóban ismerjük meg, akik megannyi év után sem tudnak szabadulni az örmény deportálás és mészárlás fájdalmas emlékeitől.
Aysa, a török lány, aki az isztambuli fattyú és Armanoush, aki az amerikai-örmény lány egymás ellentétei. Beszélgetéseik során nem csak a múlt terhe alól keresik a feloldozást, hanem önmagukat is keresik egy olyan családban, társadalomban, nemzetben és országban, ahol a súlyos családi hagyaték bizony az ő életüket is megpecsételi.
Számos történet kapcsolódik össze ebben a nagyon érzelemdús regényben, életsorsok keresztezik egymást, miközben a múlt nemzedéke meghatározza a jelenben élő emberek sorsát.
Csalafinta játék alakul ki a sors, a véletlen és az eleve elrendelt dolgok között, ami folyamatos feszültséget szül a könyv szereplői között.
A múltbeli hagyaték, az örökölt családi minták és egy nemzet identitása kerül középpontba ebben a regényben. Az emlékezésen keresztül generációk generációra adják tovább hol a bűntudatot, hol a szégyent, hol a gyalázatot, hol a vereséget, hol a nincstelenséget.
Múlt nélkül nincs jelen és jövő, de ennek a könyvnek a szereplői súlyos kollektív és egyéni terheket és bűnöket hordoznak magukban.
Az emlékezés lehet annak a jele, hogy az ember tanult hibáiból és ezáltal valami újat teremt, vagy a felejtéshez és a tagadáshoz is vezethet mindez, ahol egy nemzet és egy család titkai sorsokat bélyegeznek meg.
Komoly és fajsúlyos témákon keresztül népirtásról, deportálásról, múltbeli bűnökről, transzgenerációs örökségről és megbocsátásról lehet olvasni ebben a könyvben.
Vajon egy sötét múlt lehetetlenné teszi a reményteli jövőt? Vajon a megbocsátás az út az újrakezdéshez? Vajon egy nemzet bűne az egyénekre is kihat?
Súlyos és nehéz, kérdések, amiket az írónő úgy vizsgál meg ebben a könyvben, hogy nem foglal álláspontot sem a török, sem az örmény oldalon.
Identitás keresés és önmagunk definiálása múlt nélkül nem lehetséges, ezért a mélyreható önismeret, a megbocsátás és az elfogadás a kulcs a fejlődéshez és a változáshoz.
Erről ír Elif Shafak ebben a családregényben, ahol generációk egymásra gyakorolt hatása, valamint a múlt megélése az emlékezésen keresztül nyomokat hagy maga után.
Az örmény-török konfliktuson keresztül, női szemszögből lehet családról, barátságról és szerelemről olvasni ebben a regényben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A könyvek, különösen a regények világa veszélyeket rejtegetett. Könnyen elragadhatta az embert az ábrándok világába, ahol minden megtörténhet. Az embert észrevétlenül úgy elnyelheti ez a világ, hogy teljesen megszakad a kapcsolata a realitással.
Az isztambuli fattyú
Európa Könyvkiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
