Fábián Janka legújabb kisregénye folytatása a Cholera-naplónak, viszont nem feltétlenül szükséges az előbbi regény ismerete ahhoz, hogy ennek a könyvnek a cselekménye érthető legyen.
A két naplóregény egymástól függetlenül is olvasható.
Az előbbi regényben, ami szintén egy naplóregény, mint ez a regény, Zsini életét lehetett megismerni, ebben a könyvben pedig Zsini testvérének történetét, Vilma életét lehet közelebbről is megismerni.
Ez a könyv a pusztító kolerajárvány utáni időszakot öleli fel, amikor is 1838 tavaszán Pestet egy akkora árvíz önti el hogy az ottlakók élete drámai helyzetek elé kerül.
Gruber Vilma az, aki naplóbejegyzéseiben erről a megterhelő időszakról mesél, ezért az ő szemein keresztül lehet tobábbi emberi sorsokról olvasni.
Kisregényről lévén szó, ezért nem túl részletesen vannak benne leírva az események, kevés benne a szereplő, és a szereplők jellemábrázolása is inkább felszínes, mint mélyreható.
Emiatt néha már túl gyorsan is pörögnek benne az események, ezért rá kell hangolódni ezekre az történésekre, amelyek nagyon dinamikusan követik egymást.
Csupán néhány nap eseményeit eleveníti fel ez a kisregény, ezért túl sok minden nem is történik benne, csak egy kis részletét ismerhetjük meg a magyar történelemnek.
A természeti katasztrófák, az emberi sorsok és érzelmek, valamint a történelmi események egy-egy rövid naplóbejegyzés során kerülnek az olvasó elé. Emiatt is nagyon gyorsan és pörgősen alakulnak benne az események, és pillanatok alatt ki lehet olvasni ezt a könyvet.
Ez a naplóregény folytatása egy naplósorozatnak, és mivel a könyv vége is elég nyitottan ér véget, ezért előre látható, hogy lesz ennek a sorozatnak folytatása.
Ez a kis könyvecske, rövid kis története ellenére, olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, hogy mennyire törékeny az élet, és mennyire kiszolgáltatott lehet az ember egy tragédia során.
Ennek ellenére, a karasztrófa idején is van menekülés, kiút és megoldás.
A könyv szereplői életük biztonságát veszítik el, de tudnak egymásba kapaszkodni, valamint az emberi segítségbe és reménybe.
Ez a gördülékeny történet nem csak az 1838-as pesti árvízről mesél, hanem Wesselényi Miklós személyiségét is feleleveníti. Ezálatak olvasóként már szinte mi is ott vagyunk a helyszínen és együtt éljük meg a természeti katasztrófa eseményeit és a szereplők hullámzó érzéseit.
Kétségbeesés és reménység, kilátástalanság és kiút, valamint megannyi nemes emberi érzés, ami által ez egy könnyed és kikapcsoló olvasmány.
Ez nem egy túl bonyolúlt olvasmány, sokkal inkább egy hiteles korrajz a 19. századi magyar társadalomról, ami által egy hétköznapi magyar család életébe látunk bele, akiknek életében semmi különleges nem történik, de érzelmeikről őszintén mesélnek.
Tragédia, veszteség, szerelem, reménység, kiút és újrakezdés jellemzik ezt a könyvet.
Ez a kisregény újból és újból megkérdőjelezi azt, hogy mi az ami igazán fontos az életben?
A vagyon, a tárgyak, az otthonunk, a biztonságunk az egészségünk vagy azok az emberek, akik szeretnek minket?
Fábián Janka ezúttal is hamonikusan összehozta a történelmi szálat a romantikus szállal ebben a könyvben, közben pedig egy hol könnyfakasztó, hol pedig vidám történetet mutat be.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) nem azzal vagy igazán jóban, akivel jól tudsz beszélgetni, hanem akivel jól tudsz együtt hallgatni.
Árvízi napló
Libri Könykiadó Kft.
2022
Keménytábla
183
