Nagyon kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, hiszen olyan témát boncolgat, ami sok vitát és véleményt szül, ugyanis nehéz egy általános igazságot vallani a halállal kapcsolatban. Yalom elméletei és megfejtései a halállal kapcsolatban szerintem csupán próbálkozások, hiszen hogyan is tudna bárki olyasmiről vallani egy örök igazságot, amit nem ismer és nem tapasztalt meg.
Sok érdekes elméletet felvet könyvében a halállal kapcsolatban, és volt köztük olyan is, ami kifejezetten tetszett. Ennek ellenére szöges ellentéte az én elképzelésemnek és hitemnek a halállal kapcsolatban, ezért helyenként száraznak és felületesnek tartottam könyvét.
Tényleg érdekes és megnyerő a könyv témaválasztása, a halálfélelem és a halálszorongás legyőzése, amit Yalom a filozófia, a pszichológia és páciensei beszámolója alapján próbál megközelíteni. A szakmai háttere, valamint páciensei személyes vallomásai megkérdőjelezhetetlenek, viszont mindaz amit a halálról elmond, számomra csak egy vélemény a sok közül és semmiképp nem a nagy igazság. Nem érzem úgy, hogy könyve elolvasása után bármilyen tudással is gazdagodtam volna, csak azt éreztem ki a könyvből, hogy híres és neves emberek elméleteit járta körül és ezeket saját elképzelése és hitrendszere alapján szinte már rákényszeríti pácienseire és olvasóira.
Elmélete szerint minden szorongásunk alapja a halálfélelem, ami megint csak szöges ellentétben áll Freud elméletével. A könyv pozitív üzenete és az élet igenlése mindenképp átjönnek a könyv lapjait olvasva, de mégis maradt bennem egy hiányérzet befejezése után.
Értékelem és becsülöm nagy tudását és rajongását a filozófia és a pszichológia iránt, de számomra túl pragmatikus az, ahogyan az életet és a halált megközelíti. Sok bölcs meglátása engem is megfogott könyvében, de ateizmusa, mely mindent kizár, ami logikus ésszel meg nem magyarázható, számomra teljesen idegen és taszító. Materialista és egzisztenciális látásmódjával és felfogásával semmit nem tudtam kezdeni, sőt egyenesen zavaró volt. Annak ellenére hogy elutasítja és mélyen megveti Isten létezését, magát mégis úgy állítja be, mintha ő maga lenne az isten.
Nem tudtam megbarátkozni könyvével, mert nem volt autentikus és csak egyfajta tapogatózás volt a sötétben. Cinizmusa és szarkazmusa számomra nagyon taszító, épp ezért könyvének hangulata is egyfajta „tuti-megmondás”, ami szerintem megkérdőjelezhető.
Úgy állítja be a terápiát mintha az maga lenne a megoldás minden emberi problémára, ezért is éreztem könyvét merevnek.
Semmit nem tudtam ezzel a könyvvel kezdeni, nem tudtam ráhangolódni. Aláírom annak fontosságát és létszükségletét, hogy az ember szembenézzen a mulandósággal, az öregedéssel és a halállal, de nem így. Számomra az ő könyve inkább volt összezavaró és felkavaró, mint bátorító vagy lényegre törő.
Szerintem ez a könyv inkább szólt az életről, mint a halálról. Az életigenléssel és a tudatos életmóddal igenis egyetértek, de azzal, ahogy Yalom megközelíti a halál témáját, már nem.
Könyvét nem titulálnám egy életmentő segítségnek, érdekes gondolatmenet, de szerintem nem egy remekmű, és semmi újat vagy eget rengető dolgot nem mond könyvében.
Az önismereti gondolatai és a tudatos életmódbeli tanácsai jók, de szerintem túl nagyon korlátozott és merev mindaz amit a halálról mond.
Csalódtam ebben a könyvben, ennél sokkal többet vártam el tőle.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ahol én vagyok, ott nincs halál.
Szemben a nappal
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla
271
