Ki látott már tökéletes anyát?
Ezzel a mondattal indul Jakupcsek Gabriella legújabb könyve, ami megint egy olyan női témáról szól, ami bizony sok ellentétes érzést és gondolatot tud kiváltani az olvasóból.
Ez az interjúkötet több személyes beszámolón keresztül világít rá arra, hányféle módja is vannak annak, hogy valakiből anya legyen. Mindezt túl a napos B oldalon, vagyis a negyvenen, ötvenen és akár hatvanon túl járja körül ez a könyv.
A 21. században, ahol anyának lenni már nem csak egy szerep, nem egy áldozatokkal és örömökkel teli feladat, hanem gyakran teljesítmény is, jogos a kérdés, hogy ki a jó anya? Mitől válik valaki jó anyává?
A felgyorsult, digitalizált világunkban a közösségi média egy folyamatos nyomást és elvárást gyakorol a mai anyákra, elvárva azt, hogy mindenben tökéletesek legyenek.
Ez a könyv pont azt mutatja meg, hogyan lehet az anya esendő, törékeny, végső soron hús-vér ember, aki néha a legnagyobb szeretetből is téved.
Ebben rejlik a tökéletes anya definíciója, ezt igazolja vissza az a sok emberi történet, amiben mindegyikben benne van az anyasággal járó öröm, de nehézség is.
A kötet interjúalanyai mind hétköznapi hősök, akik saját eszközeikkel és módszereikkel próbálnak olyan anyák és nagymamák lenni, akik folyamatosan tanulnak, fejlődnek és változnak. Céljuk nem a tökéletesség elérése, hanem az elég jó anya állapota, amiben a gyerek biztonságban érzi magát, szabad és szeretve van.
Ezek a meghitt, személyes és őszinte történetek olyan nőket mutatnak be, akik életük különböző szakaszában, különböző módokon váltak anyává. Ők azok, akik éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy egyensúlyban tartsák a munkájukat, a családot, a párkapcsolatukat és a lista végén valahol önmagukat is. Az anyai szerep megannyi oldalát, kihívását és buktatóját mutatják be ezek a történetek, amelyekben a női sors fájdalma és ereje egyaránt jelen van.
Ez a kötet nem idealizálja az anyaságot, hanem valódi arcát mutatja: a kételyeket, a kimerültséget, a bűntudatot – de ugyanúgy a meghitt pillanatokat, a váratlan örömöket, és azt a mély, ösztönös szeretetet, ami minden nehézség ellenére ott tart a szerepben.
Őszintén beszél arról is, milyen érzés elveszíteni önmagunkat a mindennapi feladatok súlya alatt, és hogy mennyire nehéz néha egyszerre megfelelni mindenkinek – miközben a saját szükségleteink egyre hátrébb sorolódnak. A történetekből árad a hiteles emberi hang, és az a csendes bátorság, amely minden édesanya szívében ott lapul: újrakezdeni, elbukni, felállni, tovább szeretni.
Ez a könyv nem ad kész válaszokat, de kapaszkodót nyújt. Megmutatja, hogy az anyaság nem egy sablonos szerep, hanem egy egyedi, személyes utazás – néha fájdalmas, néha felemelő, de mindig igaz. Olyan könyv ez, amit minden nőnek érdemes kézbe venni – akár anyaként, akár lányként, akár barátnőként. Mert a női történetek megértése közelebb visz önmagunkhoz – és egymáshoz is.
Ajánlom mindazoknak, akik anyák – vagy azok szeretnének lenni.
Azoknak, akik kételkedtek már magukban, vagy érezték úgy, hogy nem elég jók.
Azoknak, akik nap mint nap próbálnak egyensúlyozni munka, család és önmaguk között.
Ajánlom azoknak a nőknek, akik keresik a saját hangjukat a szerepek mögött.
És ajánlom azoknak is, akik meg szeretnék érteni, mit jelent valójában anyának lenni – a szépségekkel, a sebekkel, a csendekkel együtt. Ez a könyv nemcsak az anyaságról szól, hanem rólunk, nőkről – esendőn, erősen, igazán.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Én azt mondom, legyünk csak jók! Jó anyák. Jónak lenni ugyanis megugorható feladat, mert ott van benne a törekvés, de ott van benne az elfogadás is. Önmagunk elfogadása.
Jóanyád!
21. Század Kiadó
2025
Keménytábla, Védőborító
239
